Olasz tóparti nyaralás tél közepén? Simán!

Kiszakadnál a karácsony előtti őrületből? Két ünnep között elugranál pár napra külföldre? Vagy január elején szeretnéd kipihenni az év végi hajtást? Bármi legyen is a helyzet, a Lago Maggiore tökéletes célpont lesz számodra! Hogy miért? A napokban jöttem meg innen, úgyhogy a legfrissebb élményeim alapján már mondom is!

Napsütés, pálmafák, Aperol Spritz

Bár a Lago Maggiore Olaszország második legnagyobb tava, mégsem olyan ismert, mint Comói vagy a Garda-tó, pedig ugyanolyan gyönyörű. A tó jégkorszaki gleccserek olvadásából alakult ki, havas hegycsúcsok szegélyezik, de a pálmafás, napsütötte promenádok, tarka kisvárosok mégis mediterrán hangulatot adnak neki. Strandolást persze ne remélj, de kávé, fagyi, Aperol Spritz fölött arcot napoztatni csodásan lehet télen is.

Laveno, Lago Maggiore (Fotó: Thinkstock)

A Milánó-Malpensa reptértől pedig – ahová általában fapadossal kifejezetten olcsón el lehet jutni – csupán egy órányira fekszik. Felfedezéséhez a legkényelmesebb autót bérelni, így néhány nap alatt könnyedén megismerheted a környéket. A tavon egyébként két ország, Olaszország és Svájc osztozik, 80-20 százalék arányban az olaszok javára.

A tó körül rengeteg szálláshely van, és mivel a tél nem éppen főszezon, bőven lesz miből válogatnod. Mi Intrában foglaltunk egy egyszerű, a városka templomának tornyára néző apartmant. Azért pont itt, mert ez volt a booking.com-on a legolcsóbb. De ha újra mennék, már tudatosan is Intrát választanám bázisul: macskaköves, autómentes óvárosa, rengeteg kis üzlete, impozáns bazilikája, több teret és utcát elfoglaló, rendszeres szombati piaca, tóparti sétánya mind nagyon hangulatossá teszik.

Bátorságpróba a lebegő konzervdobozban

Intrával pont szemben, a tó túlpartján fekszik Laveno-Mombello, ahová komppal nagyjából húsz perc alatt lehet átjutni. A téli szezonban kevés hajó jár a tavon, de ez kivétel: reggeltől-estig körülbelül fél óránként közlekedik. A kompról szép kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre, úgyhogy már csak ezért a látványért is megéri megvenni a pár eurós jegyet.

De maga a település is megér egy délutánt: tóparti sétányának legnépszerűbb látnivalója az adventi időszakban az elsüllyedt Betlehem. A 42 alakból álló szoborcsoportot 1979 óta minden évben elsüllyesztik a kikötő mellett, és a víz alatt kivilágítják. Napközben sok nem látszik belőlük, de érdekesnek mindenképp érdekes. Este viszont állítólag nagyon látványos, de mi ezt már nem vártuk ki, ahogy azt sem, hogy szárazon miként festenek: nyáron ugyanis a városházánál, napsütésben álldogálnak.

Az elsüllyedt Betlehem, Laveno-Mombello (Fotó: Profimedia)

A kikötőtől macskaköves kis utcákon jutottunk el a funivia feliratú épületig. Innen tíz euró befizetése után lehetetlenül kicsi, kétszemélyes kabinos felvonóval, igencsak meredek szögben libeghetünk fel a Sasso del Ferro 1062 méteres csúcsa alá. Beszállásnál választhatsz a nyitott és a zárt kabinok közül, a félősebbeknek a helyi erők határozottan a zártat ajánlották.

De akár zárt, akár nyitott, az aprócska, konzervdobozra vagy szemeteskukára emlékeztető felvonóban egy lyukacsos fémrácson végigállni a negyedórás utat minden tériszonyos rémálma. Viszont annyira pompás belőle a kilátás az egész tóra és a környező vidékre, hogy térdremegtető mivolta ellenére is csak ajánlani tudom. Odafent eszeveszett szép panoráma, feledhető ételeket kínáló étterem és változatos túraútvonalak várnak – ha még magasabbra mennél, húsz perc alatt érheted el a hegy csúcsát.

Sasso del Ferro kabinos felvonója

Irány az Alpok!

Intra nem csak azért fekszik stratégiailag remek helyen, mert bármikor könnyen átkompozhatunk innen a túlpartra, hanem mert autóval az Alpok havas csúcsainak is gyorsan a közelébe kerülhetünk.

Negyven percnyi autózás után érhetjük el például az olasz Alpok tövében fekvő Domodossolát. Ennek a településnek a nevét minden olasz ismeri, de még akkor is, ha sosem járt itt, ugyanis az iskolában amikor a betűzést tanítják, a D betűhöz a város nevét írják. A 18 ezer lakosú, Piemont tartományhoz tartozó kisváros önmagában is kellemes látnivaló bájos főterével, megannyi butikjával, az utcák végén fel-fel bukkanó havas hegyekkel. Sok svájci jár át ide vásárolni, mert sokkal olcsóbb, mint a határ túloldalán.

A legtöbb turista azonban nem a hamisítatlan olasz kisváros hangulatért, a történelmi belvárosért vagy éppen a vásárlásért érkezik ide, hanem azért, mert innen indul a különleges Vigezzina-Centovalli vonat, ami alpesi képeslapokat idéző tájakon,

52 kilométeren át, 83 hídon és 31 alagúton halad át,

mire eléri a svájci Locarnót a Lago Maggiore partján. A világ egyik legszebb vasútvonalának tartják, a retúrjegy 25 euróba kerül. Mindenképp foglalj helyet rá időben online, mert sosem tudhatod, mikor adják el az összes jegyet. Lásd: mi például megszívtuk: a félúton található Santa Maria Maggiore karácsonyi vására miatt már jó előre elkeltek a jegyek, és ez van, de lemaradtunk a vonatozásról. Sebaj, legalább van egy érvünk, hogy visszatérjünk a környékre!

Centovalli vasútvonal (Fotó: Profimedia)

Ha már úgy alakult, hogy a vásár miatt nem jutottunk fel a vonatra, gondoltuk, megnézzük magunknak a Domodossolától 15 kilométerre fekvő Santa Maria Maggiorét. Autóval egy szép alpesi völgyön át, kb. húsz perc alatt eljuthatsz az 1200 lelket számláló faluba. A bájos kis utcákon egymást érték az ajándékokat, forralt bort, sült gesztenyét, díszeket árusító standok, minden sarkon lángoló fatörzsek mellett melegedhetsz. Az egész utazásunk alatt nem találkoztunk annyi emberrel, mint itt. Utólag megtudtam, hogy sokak szerint egész Olaszországban itt a legcsodásabb a karácsonyi vásár, ezért volt annyi környékbeli turista. Csak egy hétvégén át tart a buli, tehát idén már sajnos lekéstél róla, de jövőre még simán betervezheted!

Varese: utolsó napra tökéletes

Az ember általában bajban van az utolsó napi program megszervezésével: jó lenne még indulás előtt valami értelmes dologgal tölteni az időt, de lekésni azért nem kéne a repülőt. Erre a dilemmára tökéletes megoldás egy varesei városnézés, mielőtt búcsút intünk Olaszországnak, és a mediterrán tél hangulatának.

A Lombardia tartományban található Varesét ugyanis kocsival nagyjából fél óra alatt érheted el a Maggiore-tó (na, csak leírtuk magyarul is!) partjáról, a városból pedig további fél óra alatt már kint is lehetünk Milánó Malpensa repterén. És hogy mit lehet itt látni? Az 1760-ban, barokk stílusban épült Palazzo Estense ma az önkormányzatnak ad otthont, ezért szépen gondozott parkjába ingyenesen be lehet menni. Télen sem kopár, ne hagyd ki!

Varese (Fotó: Profimedia)

Ahogyan az óváros forgalomtól elzárt sétálóutcáit, és a karácsonyi vásárokat sem. Itt a vásárok teljes listája, az én kedvencem a Piazza Monte Grappán felállított karácsonyi falu volt, ami egészen január 6-ig várja a turistákat környékbeli termelők sütijeivel – köztük a hagyományos karácsonyi panettonéval –, sonkáival, sajtjaival, forró csokival.

Apropó süti: ha valahova beülnél egyet sütizni-kávézni, én a Pasticceria Zamberlettit ajánlom. Két üzletük is van a városban, a Corso Giacomo Matteottin lévő olyan, mintha réges-régen megállt volna az idő. A másik, egészen modern cukrászdájukat szintén nem messze, a Via Manzonin találod. Utóbbi helyszínen nagy, kényelmes kanapék is vannak, amik tökéletesek arra, hogy teát szürcsölgetve, a karácsonyi nagy bevásárlás közben itt megpihenő, nyüzsgő olasz családokat figyeljük, amíg el nem kell indulnunk a reptérre.

Te mikor mész?