nlc.hu
Utazás
Sör-wellness: ennél jobb téli megújulás nincs!

Sör-wellness: ennél jobb téli megújulás nincs!

Szerzőnk meztelenül feküdt sörbe, egy ilyen murihoz Csehországba érdemes menni. Habos élménybeszámoló.

Csehország számos pontján az az érzés fogja el az embert, hogy még mindig a Monarchia idejében vagyunk. Még sehol egy világháború vagy egy gazdasági válság. Csak a béke és nyugalom. A morvák alapvetően jó kedélyű, békés nép. Persze nyilván mindenki Nobel-békedíjasra lazul, ha 4 órákat ül egy sörfürdőben. Márpedig Rožnov pod Radhoštěm sörfőzdéjében ez alapvetés. Nemrég alávetettük magunkat a sörprocedúrának, és meglepődtünk. Egy kiváló téli wellness-úticél, nem csak alkoholistáknak! Sőt… 

Szögezzük le: aki szereti a meglepetéseket, ugorjon a cikk végére, ahol a praktikus tanácsok és tennivalók olvashatók. Én alapvetően nagyon örültem, hogy fogalmam sem volt, mi fog velem történni. Filmet is úgy szeretek nézni, hogy egyáltalán nem tudom, miről szól. Mindenesetre azoknak, akik nem beszélnek csehül (erről szintén később), vagy kontrollfüggők, és nem bírják, ha nem tudják, mi zajlik körülöttük 4 órán át – plusz az egyéb, csomagba foglalt meglepetések során! –, esetleg azok, akik csak imádnak tudni mindenről, részletes betekintést kaphatnak a folyamatról. Fontos megjegyzés: a helyszín hivatalos honlapján látható fotók leginkább a Vasfüggöny mögötti, 80-as évekbeli szoftpornó magazinok világát idézik. A helyszín, a hangulat teljesen más, úgyhogy ne dőljünk be a teljesen érthetetlen marketingeszközöknek. A hely ugyanis elegáns, szofisztikált, és kicsit sem útszéli.

 

Mit adtak nekünk a rožnoviak?

Nos, elsősörban (sorban) teljes lelazulást. Ha valaki a sör-wellness szóösszetétel kapcsán brit legénybúcsús hordákat, esetleg folyamatosan szelfiző fiatalokat képzel el, messze jár az igazságtól. Kezdjük azzal, hogy semmilyen képi vagy videós anyag rögzítésére alkalmas eszközt nem tudtam bevinni a procedúra területére. Illetve nos… nyilván megoldható lett volna, ha valamely testüregembe rejtem a holmit. De ennyire nem vagyok elkötelezett tudósító. Valaki 2016-ban átjutott a rendszeren, úgyhogy létezik videós beszámoló a helyszínről, bár ez alapján nem biztos, hogy letettem volna a voksomat a helyszín mellett.

Az ajándékba kapott kezeléseket az alábbiak szerint összefoglalták számunkra az időpont visszaigazolásakor küldött email-ben:

  • Szépségápolási ajándékcsomag 14:00 – 14:05
  • Aromaterápia + peeling 14:00 – 14:25
  • Sör felszolgálás a procedúra során 14:00 – 16:05
  • Sör kádfürdő + agyagból és zsályaolajból készült szépség maszk 14:30 – 14:55
  • Oxigénterápia + egy életerő koktél 15:00 – 15:25
  • Akupresszúrás masszázstechnika 15:30 – 15:55
  • Aromaterápiás hát- és nyakmasszázs kókusz- és fenyőolajjal 16:00 – 16:25
  • Paraffinpakolás ajurvédikus gyógynövényekkel és szantálfával 16:30 – 17:00
  • Vacsora vagy ebéd 17:00 – 18:00
  • Tibeti teaprocedúra 17:00 – 17:30
  • Csokoládé kóstoló 17:00 – 17:15

Merüljünk alá a sörös részletekbe…

Mivel úgy döntöttünk, nem akarunk várhatóan relaxált tudatállapotban utazni, szállást foglaltunk a sörgyár hoteljében a procedúra utáni éjszakára. Mint kiderült, ez kiváló ötlet volt, de erről később. A bejelentkezés után, kissé megcsúszva berontottunk a sörfürdőbe, ahol egy másik, 60 körüli pár is várakozott. Megkaptuk a hófehér törülközőinket, megmutatták az öltözőket, illetve a nyitóállomásnál lévő hölgy azonnal felmérte, ki és mekkora sört kér. Mire újra, a frottír alatt anyaszült meztelenül találkoztunk, már érkezett is a frissen csapolt rožnovi 11-es (jedenáctka). Mivel nem tudtam, mi következik, korsóval kértem. Ezt a hibát legközelebb már nem követem el.

Az első fázis egy nem túl forró, de kellemes gőzkamrában zajlott. Mivel nem voltunk egyedül, nem éreztem feljogosítva magam, hogy kicsomagoljam a habtestem a meglehetősen súlyos és meleg törülközőből. A bejáratnál a kezünkbe nyomott kis fehér kesztyűt végül a hámlasztás helyett (ld. peeling) a korsóm befedésére használtam. Nem akartam ugyanis, hogy a mennyezetről időnként lecsöppenő pára higítsa az egyébként gyorsan melegedő sörömet. Nos, az ideális hőmérséklet megtartását gyorsabb léptékű fogyasztással talán megelőzhettem volna, de ebben megakadályozott a rám-rámtörő röhögés, amit a felvételről elindított meditációs szöveg okozott.

Alapvetően nagyon fontosnak tartom a meditációt, hát még az egyébként egészen jól felvezetett légzéstechnikát. De a tény, hogy már ittunk, valahogy nem passzolt a metódushoz. És akkor eljött az, ami az egyetlen „turistariogató” eleme volt a procedúrának: a kellemes férfihang ugyanis arra kérte a megtisztulni vágyókat, képzeljék el, hogy annyi pénzük van, amennyit csak akarnak. Vizualizálják, hogy a gyerekeik nem idegesítők (!) és hogy álommunkát végeznek a taposómalom helyett! Nos, bár azt gondolom, ezek a vágyak nem ördögtől valók (a „mammon” megidézése kicsit mondjuk súrolja a dolgot…), a világon semmi közük az elme lecsendesítéséhez és a meditáció lényegéhez. Nem baj, én jól elrötyögtem magamban, igyekeztem nem zavarni a többieket, és inkább az egyre hevülő sörömre koncentráltam.

Fából készült „kuponok”: fürdőbelépő, csokoládé kóstoló, vacsora és tibeti tea bón. Fából!

A mindössze 20 perces szeánsz után máris jött az újabb, frissen csapolt, hűvös sör – én itt nemet mondtam a csábításnak, de azért nagyjából a felét megittam az Ember italának – és következett a nap egyébként egyik legjobb része: a sör-kád! Na, ez az, ami nyomokban sem hasonlít a honlap fotóira. Hál’ Istennek, a valóság ugyanis sokkal kellemesebb. A hatalmas fadézsában fiatal, még alkoholmentes sör volt és némi hab, ami kellemes takarást nyújtott, így nem kellett bujdosni a végtelenül kedves hölgy elől, aki behozta az új korsót, illetve kérésre feltette az arcpakolást.

Mivel az ember a folyamatot ruha nélkül tölti, nem árt, ha olyan emberrel élvezzük a kényeztetést, aki előtt nem furcsa, hogy meztelenek vagyunk, vagy hogy egy kádban ázunk. A gyér hangulatvilágítás egyébként kölcsönöz némi romantikát ennek a fázisnak, de a zöldes-szürke kence az arcomon (az Ember nem kért, kár, igazán finom és frissítő érzés volt) nem biztos, hogy egyértelműen vágynövelő. Nem is baj, mégse essünk egymásnak úgy, hogy karnyújtásnyira tőlünk mások is vannak… hogy őszinte legyek, ezt a részt egyedül is el tudtam volna képzelni, akár órákon át. Jött azonban a következő lépcsőfok.

Jelenet a ‘Sörgyári Capriccio’ című filmből (Forrás: youtube.com)

Miután kedvesen kitereltek minket a dézsából, felkerültünk az emeletre. Korábbi, idősebb párunkat elvesztettük, de kiderült, nem csak mi vagyunk a fürdőben. Az elképesztően okosan és organikusan szervezett programpontok között maximum 1-2 percet vártunk. Nem voltak üres járatok, ami miatt végül úgy tűnt, mintha csak fél órát töltöttünk volna az intézményben. Pedig legalább további 4 másik pár is el-elhaladt mellettünk a délután folyamán. Miután újabb sört kínáltak, bekerültünk az oxigénterápiás szobába. Nos, a materialista meditáció után ez volt a másik kérdőjel. Bár tény, hogy volt egy palack a szobában és láthatóan a fejünkre helyezett kis csövek abba az irányba futottak, amerre az oxigén volt, nem esküdnék meg rá, hogy nem csak hideg levegőt fújtak az arcunkba. A világon semmit nem éreztem, de tény, nagyon jólesett friss, száraz lepedő anyagba csavarva, finoman betakargatva egy rettenetesen kényelmes nyugszékszerűségben pihenni.

A sör karnyújtásnyira volt, de meglepő módon közel sem csúszott annyira, mint amire előzetesen számítottam. Az egyetlen kizökkentő tényező talán az volt, hogy amikor az Emberre néztem, az orrából kilógó cső kapcsán a

Vészhelyzet intenzív osztálya és a Dr. House epizódok rémlettek fel: itt piheg a kis végstádiumos…

Aztán inkább agyban átálltam a pilóta, majd a telemarketinges fantáziára. Az mégiscsak vidámabb. Bár utóbbi, hát nem tudom… A frissítő oxigénkamra után megkaptuk az email-ben beígért életerő koktélt. Vagyis egy feles pohárnyi magas klorofilltartalmú izét. Amúgy egyáltalán nem volt rossz, de ekkor már érett egy újabb sör kikérése. A pihenőfolyosón egyébként citrusféléket is tartalmazó víz is elérhető volt, de biztos, ami biztos, a hihetetlen udvarias személyzet külön is hozott inni, nehogy bármilyen megerőltető fizikai munkát (ld. kancsóemelés) kelljen végeznünk. A 15 perces lábmasszázs nekem jól esett, akupresszúráról mondjuk szó sem volt. A folyamatot egy gép végezte, amelybe iszonyat cuki kis gyolcs csizmácskákban helyeztük megfáradt végtagjainkat. A kanapé két karfáján okos, fából készült eszközök biztosították a helyet a sörök számára.

A két végső „műsorszám” végül mindent vitt. Először egy meleg olajos hát- és nyakmasszázzsal kényeztettek el, majd jött a végső kiütés, a parafinos pakolás. A masszázsszobában egyszerre, párhuzamosan estünk át a kellemes folyamaton. Én erősebb nyomást és dögönyözést is el bírtam volna viselni, de az illóolajok illata és érzete a bőrön így is nagyon jól esett. Agyban nem sikerült teljesen kikapcsolni, az arc számára kialakított kis lyukon át nézelődve ugyanis folyton a Jóbarátok vonatkozó jelenete pergett a szemem előtt. De nem mertem a cseh masszőr hölggyel viccelődni, hogy Ájkiának hívják-e.

Miután pár perc pihenőt kaptunk az asztalon, átkerültünk egy másik terembe, egy másik ágyra. Ismét hason fekve vártuk a kényeztetést, meg is kaptuk és nem csalódtunk. A meleg, szinte forró paraffinnal átitatott anyagot egy fiatal lány kérés szerint helyezte el rajtunk (én az alsó háti szakaszomra, az Ember a lapockájához kérte). Majd rátett még az egészre egy meleg vizes (vagy sós?) palackot, és szépen betakargatott minket. Itt már folyt a nyálam, pedig összesen egyébként két korsó sört ittam meg a 4 óra alatt. Szóval ez inkább az ellazulásnak, mintsem a részegségnek szólt. Miután végtelenül gyengéden és kedvesen innen is kitereltek, leültünk az emeleti kanapéra. Én befejeztem a sörömet, és némi vizet is fogyasztottam, nehogy baj legyen később. Egy bő negyedóra múlva még mindig iszonyat előzékenyen jelezték, hogy most már akár mehetnénk, mert vége a bulinak. Ekkor vettük észre, hogy csak mi vagyunk a láthatáron. Kissé szédelegve a sok jótól lementünk az öltözőkbe és felvettük a téli szerelést az olajos-sörös testünkre.

Jó, de szó volt még valami ebédről és csokiról is!

Igen, a csomag további elemeket is tartalmazott. Mivel érkezéskor nem vártuk meg az elénk küldött hostess-t, így az ajándék szépségápolási termékeket nem kaptuk meg (hogy őszinte legyek, egészen mostanáig fel sem tűnt, hogy valami kimaradt volna, mindenesetre nincs hiányérzetem). De kezünkben volt a többi, egyébként iszonyat helyes, fából készült kupon: egy ebéd vagy vacsora a sörfőzde éttermében, egy csokoládé kóstoló a szintén az épületben található Málkova csokoládé üzletében és egy tibeti teaszeánsz. Miután a bonbonokkal teli kis kézművesbolt fél órán belül zárt, úgy döntöttünk, ezzel indítunk. Na most az árukapcsolás csodája ez a húzás. Korábban jártunk már a sörgyárban, és megkóstoltuk már a helyi süteménycsodákat, amik nemcsak eszelős finomak, hanem szemet gyönyörködtetőek is. Jó, az áruk sem semmi, cserébe viszont nem duzzasztják fel a szépségeket vajkrémekkel és nem szúrják ki az ember szemét piskóta alapokkal. Csak a tömény csokoládé és trüffel és pisztácia satöbbi. Úgyhogy sejtettük, a bonbonok sem lesznek rosszak. Bár a kóstoló egyébként nagyjából bármely, az üzletbe betévedő ember számára elérhető, a kis csokipasztillák egyértelműen meggyőztek minket arról, hogy másnap vagyonokat hagyjunk hátra a Málkovában. (Az alábbi videó végtelenítve megy a söröző egyik részében. Egyszerűen mesés!)

A könnyű desszert után végül jöhetett a vacsora. Kellett is valami szilárd, mert nem akartunk egyáltalán berúgni, mondjuk alig ittunk, de a gőz és a kádfürdő feltolta kicsit az alkoholt agy magasságba. Miután ekkor már alaposabban átnéztem a tájékoztató emailt, kiderült, hogy a fogyasztás 400 koronáig (5200 Ft) érvényes, illetve a pincér hölgy jelezte, háromféle étel közül választhatunk: csülök, sztrapacska és káposztás nokedli (ez majdnem olyan, mint a sztrapacska, csak nincs juhtúró és pörc, cserébe van savanyú, olajon kissé megfuttatott fehér káposzta). Mivel nem nagyon eszünk húst, így a választás végül a két utóbbi fogásra esett, egy kis sört és egy limonádét is bevertünk a pénzünkért (elnézést, az „anyós” pénzéért, akitől az egészet ajándékba kaptuk). Gyors fejszámolás után kiderült, van még 80 koronánk, úgyhogy pofátlanul kértünk még egy Málkova féle tortát is, amit végül felvittünk a szobába. Biztos, ami biztos.

A teakupont másnap, a szobafoglaláshoz járó, elképesztően pazar reggeli után váltottuk be. Nos, nem tudom, Tibetben mennyire isszák a Közép-Európában (is) honos gyógynövényfőzeteket, mindenesetre végül némi illatos és egyébként nagyon jól eső „beöntést” kaptunk. Mivel a hotelből egy 1200 méteren lévő, teljesen nomád vadászházba tartottunk, kellett az energia.

Tanulságok

A sörprocedúra látványosan párokat vonzott, mindenesetre ha az ember barátokkal megy, számítson némi pőreségre. Ebben az esetben érdemes páros létszámmal megjelenni, hogy ne maradjon senki egyedül a két főt fogadó részeknél. Duhajkodásra, alpári berúgásra nem ajánlott a hely. Bár a sört kvázi korlátlanul fogyaszthatjuk, jó eséllyel nem tudunk annyit kérni, hogy „legénybúcsúsra” igyuk magunkat. Meg valahogy mindenki annyira nyugodt, kedves és kulturált, hogy sajnálnám, ha részeg hordákat kéne terelgetniük a helyszínek között.

A foglalkozás erényei egyértelműen télen ugranak ki jobban. Nem kétlem, hogy nyáron is jólesik a kényeztetés, de valahogy a sötét, hideg napokon lemerülő akkunak és a léleknek felemelőbb a mostanában kiélvezett procedúra. Bár nyilván pénztárca kérdése is, a helyben történő megszállás extra élvezet lehet. A sörgyár hotelének dizájnja a buddhizmus elemeire épül, illetve arra, amit mi annak vélünk. Mindenesetre a szobánk kellemes volt, a világon semmi kivetnivalót nem találtunk benne. Ahogy már említettem, az árba benne foglalt reggeli, melyet az Albert Málek Étteremben kaptunk, minden elképzelést felülmúlt. Az apró kis üvegcsékben szervírozott, gyümölcsökkel díszített különböző édességeket (tejbegríz, tejberizs, natúr joghurt stb.) mostantól itthon is így tálaljuk. A helyiek kedvességét még egyszer, utoljára teszteltük, ugyanis dőrén későn mentünk reggelizni, azt hittük, 10-ig lehet fogyasztani az elegáns büféasztalról. A záróra azonban 9:30 volt. 9:45-kor végül egy 50 körüli hölgy udvariasan jelezte, hogy ha nem gond, lassan elpakolnának. Ismét nem vettük észre, hogy csak mi vagyunk az étteremben.

Némi nehezítés

Bár konkrétan nem kérdeztünk rá, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a személyzet leginkább csak csehül beszél. Maga a foglalás is elég körülményes, nem árt, ha az embernek van némi nyelvismerete. De az is igaz, annyira kedves és előzékeny volt mindenki, hogy ha csak magyarul beszélünk, jó eséllyel mutogatva akkor is végig terelnek minket a folyamaton. Maga a honlap sem tartalmaz angol, német, esetleg orosz verziót, ahogy mondjuk a hévízi szolgáltatóknál szokás. Úgyhogy vagy tolmácsot kell kérni, vagy marad a remény, hogy valaki válaszol az idegennyelvű e-mailjeinkre.

Általánosságban elmondható, hogy a régióban vegánként vagy vegetáriánusként nehéz ennivalót találni. Úgyhogy amennyiben ilyen életvitelt folytatunk, készüljünk fel rá, hogy a menü választékban nem találunk semmi nekünk valót. A cseh hegyek között szinte minden étel nehezebb és legtöbbször vörös húst tartalmaz. Úgyhogy érdemes erre felkészülni, ha a szokásaink eltérnek ettől a fajta étkezéstől.

Ha Magyarországról készülsz a sörgyárba, a legjobb közlekedési mód egyértelműen az autós megközelítés lesz. Mi vonattal járunk mindenhova, nincs gépjármű a háztartásban, tehát nem lehetetlen a küldetés, de tény, elég sok átszállással jár a dolog. Budapestről talán érdemes Ostravába menni (ide van a MÁV-nak közvetlen járata), majd átutazni, mondjuk Frenštát pod Radhoštěmbe. Innen távolsági busszal már közvetlenül Rožnovban lehetünk. A helyszín Brnón keresztül is elérhető, így akár összeköthető a kiruccanás egy kis kultúrával és városnézéssel is (Ostrava nem feltétlenül vidám látvány, de ízlések és pofonok különböznek).

Döntésképtelenség: alapállapot

Konklúzió

Bár a szolgáltatás tartalmaz néhány parasztvakító elemet, a tapasztaltak alapján ezek kapcsán is csak jó indulatot feltételezünk. A sörfürdő honlapján feltüntetett aurafotózás például szerintem egy vicc, de tény, senkit sem kényszerítenek rá, hogy igénybe vegye. Amúgy is a csehek valahogy mindent valami extra bájjal adnak elő, nincs az embernek az az érzése, hogy mindenáron le akarnák nullázni a bankszámláját. Összességében zseniális volt az egész, nagyon kellemesen éreztük magunkat és teljesen kisimultunk a kezeléstől és a kényeztetéstől. A szállásra áldozott plusz költség egyértelműen jó befektetés volt, örültünk, hogy tovább nyújthattuk az élvezeteket. A sörgyár és a fürdő honlapja egyébként többféle konstrukciót is kínál, akár 3 napos őrületre is befizethetünk, úgyhogy nem kell azon gondolkodni, mit kezdjen magával az ember, ha már egyszer ilyen „messzire” utazott. A környékbeli hegyek is csodálatosak, úgyhogy a sportosabb fajták akár kezdhetik ott a kikapcsolódást, majd némi megerőltetőbb túrázás végén kiázhatnak a sörben. Mi eldöntöttük, hogy évi rendszerességgel visszajárunk, úgyhogy a helyszín jó szolgáltatóként elérte, amit minden vendéglátó akar: a kliensek elégedetten távoztak és azonnal függők lettek.

Karácsonyi ajándéknak (már elmúlt, de jön még), téli luxus utazásnak kiváló ötlet egy „rund” sör-wellness. Mert hát mi esne jobban az embernek, mint az alkohol és az édes semmittevés…

Nyitókép: slevomat.cz

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top