Parmezán, sonka, balzsamecet, Ferrari: ahol tuti beleszeretsz Olaszországba

Jó lenne szakítani a megszokással, és a felkapott nagyvárosok helyett kisebb, kevésbé ismert helyekre elutazni? Mindeközben életre szóló emlékkel szeretnél meglepni egy Ferrari-rajongót? Menjetek el Emilia-Romagna tartományba – azon belül is Modenába és környékére –, és mindenki boldog lesz! Nyugalom, nemcsak luxusautók és Forma–1-es pilóták dedikálta relikviák várnak itt, hanem gyönyörű kisvárosok, na meg az olasz gasztronómia legjava.

Emilia-Romagna tartományba legegyszerűbben fapados repülővel jutsz el, Budapestről Bolognába van közvetlen járat. Innen bérelt autóval negyven perc alatt érsz Maranellóba. Pisa vagy Milánó reptere sincs messze a környékről, ha oda csípsz meg egy filléres jegyet, onnan is jó vagy. Mi például Milánóból vezettünk le – kb. két és fél óra alatt –, mert jóval előbb volt meg a repjegyünk, mint a végleges programunk. De a legkényelmesebb megoldás, ha csak Modena és környéke a végcélod, egyértelműen a Budapest–Bologna járat. (Hacsak nem tervezel be még egy pár napot a Maggiore-tó környékén, mint mi, mert akkor maradj Milánónál.)

Modena – balzsamecet, árkádok, Michelin-csillagok

Modena olyan hírességeket adott a világnak, mint a 2007 szeptemberében elhunyt Luciano Pavarotti operaénekes és Enzo Ferrari, az autógyár és autós versenycsapat megalapítója. A város legismertebb termékei a mai napig a luxusautók, a Ferrari mellett a Lamborghinik és a Maseratik is a környéken készülnek. Érkezésünk előtt ennél többet nem tudtam a 180 ezres városról, így macskaköves óvárosa, szép butikokat rejtő hosszú árkádsorai, a falakat itt-ott borító kedves streetartok, egyetemvárosi hangulata mind nagyon kellemes meglepetésnek bizonyultak. Igazán élhető város, rengeteg kis kávézóval, borbárral, szimpatikus étteremmel.

Ha már az étkezésnél tartunk: ha sokféle finomságot szeretnél megkóstolni, a főtér, a Piazza Grande mellett – itt találod a dómot és a városházát is – Modena piacát, a Mercato Albinellit keresd fel! Ha gyorsétteremre vágysz, ahol néhány euróért bevághatsz egy jó pizzaszeletet, én a Pizzaltagliót ajánlom, kettő is van belőle a központban. A csúcsgasztronómia hívei pedig Massimo Bottura éttermét, a három Michelin-csillagos Osteria Francescanát ne hagyják ki. Olcsó nem lesz (a tízfogásos menü 250 euróba kerül, ehhez jön még a 140 eurós borpárosítás), emlékezetes valószínűleg annál inkább – és úgy fél évre előre foglalva talán asztalt is kapsz.

Maradva a luxustételeknél: egy igazi Ferrari-hívő feltétlenül felkeresi az Enzo Ferrari szülőházából kialakított múzeumot, ahol a legenda elkezdődött. Itt régi és új Ferrari-modelleket láthatsz, de Enzo egykori dolgozószobájának rekonstrukciója és egy sor motor is helyet kapott benne. Nem túl nagy a kiállítás, de a különlegesen kialakított épületben található múzeum a hangulat megalapozásához tökéletes, mielőtt tovább indul az ember Maranellóba.

Maranello – ahol tényleg minden a Ferrariról szól

A 17 ezer lakosú Maranello Modenától húsz kilométerre fekszik, Enzo Ferrari 1940-ben helyezte át ide a gyártást. Itt található a Fiorano versenypálya is, ahol az autókat tesztelik. A városkában tényleg minden a legendás, tűzpiros sportkocsikról szól. A parkban még a pihenőpadot is egy Ferrari elejéből alakították ki, a körforgalom közepén ott ágaskodik a cég logójában látható ló. Szálláshelyünkön, a Maranello Village-ben egy Forma–1-es autóval volt egybeépítve a recepciós pultja, és a szobánk falát is autóalkatrészek díszítették.

Így aztán a legfontosabb látnivalók is mind a Ferrarihoz köthetők: 15 euróért cserébe, előre bejelentkezéssel, kis csoportban autóval vagy kisbusszal bemehetünk a gyár területére és a Fiorano pályára, befizethetünk a profi Forma–1-es szimulátorba (7 perc 25 euró), és persze a Galleria Ferrari múzeumot sem érdemes kihagyni (a modenai múzeummal kombinált jegy 26 euróba kerül). Régi és új Ferrarik, a Ferrari F1-csapat díjai, a legendás versenyzők bukósisakjai és autói mind megtalálhatók itt. Időszaki kiállítások is mindig vannak, ottjártunkkor ez Enzo Ferrari kedvenc kocsijairól szólt, 2019-ben a 2013-ban súlyos síbalesetet szenvedő Michael Schumacherről szóló nyílik ugyanitt.

Fotó: Marc Hill/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Marc Hill/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Marc Hill/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Marc Hill/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Alessia Pierdomenico/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Victor Sokolowicz/Bloomberg via Getty Images

Fotó: Alessia Pierdomenico/Bloomberg via Getty Images

Ha megéheznél, a gyártól nem messze, egy saroképületben található paninizőt (Il Paninaro Maranello) ajánlom, desszertért pedig irány az aranyos főtér csücskében működő kézműves fagyizó, a Dolcecrema! Enzo Ferrari egykori kedvenc éttermét, az Il Cavallinót viszont nyugodt szívvel hagyd ki: lehet, hogy egykor legendás buliknak és tárgyalásoknak adott otthont,

de most nem több lélektelen turistacsapdánál.

Ha valami különlegesre vágysz, a Ristorante Montanába ülj be inkább. Az étterem elhelyezkedése ne riasszon el, igaz, hogy egy ipari részen van, egy autópálya-lehajtó mellett, de odabent otthonos hangulat, jó konyha, barátságos kiszolgálás vár. A falakat pedig hírességek autogramjai, Forma–1-es pilóták ruhái, fotói borítják. Fontos! Foglalj asztalt, mi december elején az utolsó kétszemélyes asztalt csíptük el vacsoraidőben, míg a Cavallino például kongott az ürességtől.

Reggio Emilia – parmezán, pármai sonka, tortellini

Maranellótól harminc kilométerre fekszik Reggio Emilia, ami lakosai száma tekintetében kb. akkora, mint Szeged. Mivel pocsék időben érkeztünk ide, nem nagyon volt más opció, mint a város gasztronómiai kínálatának feltérképezése, értsd: az eső elől éttermekbe, kávézókba menekültünk, de így legalább degeszre ehettük magunkat a tartomány messze földön híres termékeivel: Parmigiano-Reggiano sajttal, vagyis a parmezánnal, pármai sonkával és tortellinivel.

Kóstoláshoz tökéletes például az Antica Salumeria Giorgio Pancaldi a Piazza di San Prosperónál, az árkádok alatt. Az üzletben a plafonról sonkák lógnak alá, a hűtőpultban szalámi, mortadella, sajtok vannak felhalmozva, az egyik fal mellett végig hűtő fut, melyben hatalmas gurigákban tárolják a parmezánt. Már önmagában jó program végignézni, ahogyan szakszerűen felbontják és szeletelik ezeket a hatalmas sajtokat. A pultból elvitelre is kérhetünk, de pár asztalnál le is lehet ülni. A hatalmas sonkával-sajttal-szalámival-mortadellával megpakolt kóstolótál 16 euróba kerül; a tésztaételeket szívesen széttálalják kétfelé, már ha a szemünk még enne, de belénk már alig fér valami.

A városka maga egyébként Modenához hasonlóan bájos, rengeteg kis üzlettel, régi épületekkel, egy szép dómmal, árkádsorokkal. Egy esőmentes napon szívesen sétálnék itt egy nagyobbat.

Vigoleno – pont olyan, mint amilyennek egy középkori olasz falut elképzelsz

Emilia Romagna tartomány – és főleg Piacenza környéke – tele van ódon várakkal, mi közülük Vigolenót választottuk, mert Olaszország legszebb falvai közt tartják számon. És tényleg: dimbes-dombos tájakon, szőlőskerteken át vezet a szerpentinút a hegyet koronázó, fallal körülvett aprócska Vigolenóba. A mesekönyvbe illő várfallal körbevett település kocsival egy óra alatt érhető el Reggio Emiliából. A falu egyébként a Via Francigena zarándokúton fekszik, ami kb. a spanyol El Camino olasz megfelelője.

Macskaköves utcáival, ódon tornyával és templomával Vigoleno valami egészen díszletszerű, főleg szezonon kívül, amikor a madár se jár erre. A várfal mellvédjére sajnos télen csak hétvégente lehet felmenni távolba nézni, így mi hoppon maradtunk, de legalább te már tudni fogod, hogy nem a csütörtök délután a legideálisabb a látogatásra. Ezenkívül pár étterem várja itt a turistákat, na meg a kis szűk utcák, melyeken képtelenség eltévedni, mert menj bármerre is, néhány lépés után újra a központi téren találod magad.

Persze Emilia-Romagna ennél jóval többet tartogat, ha maradt volna még időnk, a sonkájáról híres Parmát, a tartományi központ Bolognát, Ravennát és mozaikjait, Ferrara világörökségi óvárosát biztosan felkerestük volna. Sebaj, legalább hagytunk valamit legközelebbre is!