Aki pár óra békére, sok szippantásnyi friss levegőre, gyors elvonulásra és igazi hófehér hóra vágyik, meg se álljon Pilisborosjenőig, ahol némi gyaloglással része lehet mindebben. Nyáry Tamás túravezetővel Biatorbágy és Sóskút után a Pilis felé vettük az irányt, hogy megmásszuk a siklóernyősök egyik kedvelt rajthelyét, a Nagy-Kevélyt.
A pilisborosjenői kevélyhegyi tanösvény bejárása előtt érdemes a túraútvonalakkal előre megismerkedni, a teljes táv ugyanis hamar egy egész napos programmá válhat, a tanösvény azonban számtalan helyen lerövidíthető. Mi egy 10 kilométeres szakaszt jártunk be: eljutottunk a Nagy-Kevély 534 méteres csúcsához, majd leereszkedtünk a Kis-Kevélyhez, azon belül is a Mackó-barlanghoz, végül az egri vár másolatát és a Teve-sziklát kerestük fel. Mindez teljesen átlagos tempóban négy óránkba telt.
Autónkat a Szent Vendel-emlékmű mellett hagytuk, ahol a lelkes túrázó azt is megtudhatja, miért egy skót királyfi lett az állatok védőszentje; az információs táblán olvasható legenda egész úton elkísér. A parkolóból a takaros kis utcák között (Dózsa György út – Templom utca – Rózsa utca – Szent Donáth utca – Viola köz) kaptattunk fel a Nagy-Kevély irányába, ami a Pilis északnyugat-délkelet irányú nyúlványának része. Jó időben a hegy 220 millió éves dolomit és mészkő kőzetei számtalan helyen megtapogathatók, télen azonban a hótakaró miatt rejtve maradnak. Kapaszkodni, túrabotot használni nagyon is érdemes, a tükörsima kőzeten a hó néhány helyen kiviszi az ember lába alól a talajt.
Miközben a csúcs felé kaptattunk, egyre „fehérebb” útszakaszokhoz értünk, csütörtök délelőtt lévén a nyomokból könnyen kiolvastuk, hogy aznap mi vagyunk a hegy első látogatói.
A csúcs előtt pár száz méterrel már kaptunk egy kis ízelítőt a látványból. Aki ezen a ponton azt hinné, hogy ennél szebb már nem lehet, az nagyot téved.
Ahogy emelkedtünk, úgy lett egyre vastagabb a hótakaró, és fehérebb az erdő; mintha egy hófehér bolygóra tévedtünk volna, ahol minden érintetlen, tiszta és tökéletes. Az ágakon pihenő hóbunda, az aprócska jégcsapok, a lisztszerű szitálás az ember gondolatait is kifehérítik, és nem marad másra érkezése, mint ámulni. Ezt az érzést fejelte meg aztán a Nagy-Kevélyről megnyíló térképszerű panoráma, amire felfért a Hármashatár-hegy, a János-hegy, a Gellért-hegy, a Duna, Üröm, Pilisborosjenő és Pilisvörösvár is.
Egy kiadós meghatódás után a Nagy-Kevélyt és a Kis-Kevélyt elválasztó Kevély-nyereg felé vettük az irányt, ahol valamikor a Kevély-nyergi turistaház állt. A házat még az 1920-as években építették, 1992-ben azonban felgyújtották, és porig égett. Ma már csak egy emléktábla utal rá, helyén pihenőt alakítottak ki.
Ezen a helyen található az Országos Kéktúra egyik pecsételőpontja is, illetve innen ágaznak el a különböző színnel jelölt további túraútvonalak is. Mi a kék, majd a sárga jelzés mentén haladtunk tovább, hogy egy meredek szakaszon át eljussunk a Mackó-barlangig.
A Kis-Kevély északi lejtőjén, 400 méter magason található barlangot nem lehet nem észrevenni, ahol a tágas bejárati nyílás egy 10 méter magas csarnokba vezet. A barlang érdekessége, hogy megannyi izgalmas régészeti lelet mellett olyan állatok csontjait találták meg itt, mint a gyapjas mamut, az ősló, a barlangi medve, az ősbölény vagy épp a barlangi hiéna.
A barlang után egy rövid szakaszon újra a kék jelzés mentén haladtunk tovább, majd rátértünk a bicikliútra, hogy eljussunk a következő állomásra, az Egri csillagok forgatási helyszínére. Egy laikus számára szinte hihetetlen, de a vad terepviszonyokat sokan nem gyalogosan, hanem kerékpárral küzdik le, holott az út olyan emelkedőkkel és lankákkal jár, hogy azok joggal érdemlik ki az extrém jelzőt.
A nagy fehérségben hamar feltűnnek a fák törzsére festett színes jelek: az alap túrajelzések mellett megtaláljuk például a Mária zarándokút jelzéseit, de a Gyöngyök Útja zarándokút sárga „pöttyeit” is hamar kiszúrhatjuk.
Alig pár perc múlva már az 1968-ban forgatott Egri csillagok forgatási helyszínén találjuk magunkat, ahol az egri vár mása áll. Több ezer statiszta bevonásával itt vették fel a magyar filmtörténet egyik legnagyobb csatajelenetét.
Tíz kilométeres túránk utolsó látványossága egy különleges sziklaszobor, a dromedárkülsejű Teve-szikla, egy hajdani dolomitbánya maradványa.
A Teve-sziklától alig egy kilométerre aztán újra az autónknál találjuk magunkat, ahol szomorúan veszi tudomásul a zarándok, hogy a porcukorszínű mesének vége szakadt.
Nyáry Tamás 2003 óta túravezető, célja, hogy a vándortúrázás hagyományait felélessze Magyarországon, és hazánk rejtett látványosságait és rejtett természeti kincseit minél több embernek megmutathassa. Országjáró túráira hétről hétre mi is jegyet váltunk.