„Hallod, te biztos helyi vagy, hova menjünk?!” Helyi ugyan nem vagyok, de éppen most jövök ki a Pláne Borteraszból, dolgozik bennem valami kéknyelű, úgyhogy bóknak veszem, amikor ezzel szólít le egy húszévesekből álló banda. Oké, józanul is bóknak venném, Badacsony télen is csodás, de most még válaszolni is tudok, egész nap a Gasztrohegy nevű rendezvényen caplattunk ugyanis étteremről étteremre, nagyjából tudom, hova érdemes menni. A Pláne az, ahol zene is szól a bor mellé, méghozzá első osztályú (nektek miért lehetetlen egy tisztességes Spotify-playlistet összerakni a kocsmátokhoz, kedves budapesti vendéglátósok?!), kicsivel feljebb, az Istvándyban pedig még buliszerűség is van, DJ-vel és még több borral. Nem jó, nekik igazi buli kell, koncert, lehetőleg. Széttárom a karom. Mégiscsak a Balatonon vagyunk, január közepén. Igaz, elkezdődött valami, a helyzet ígéretes, de azért túlzásokba ne essünk.
Fotó: Neményi Márton
Szerencsére Kardos Gábor borász-filozófus, a nagyjából mindenhez értő balatoni okosember szeret túlzásokba esni, folyamatosan ötletel, a legvadabb elképzelésekkel traktálja a nála földhözragadtabb gondolkodású borászatokat és éttermeket, akik aztán ezek egy részéről lebeszélik, a többit pedig gyakorlatiasabb mederbe terelik. Azért szerencsére, mert ezeknek a vad ötleteknek hála látszik az esély arra, hogy a Badacsony (és persze, már ha a helyieknél felsőbb erők is úgy akarják, vagy legalább engedik: a Balaton) télen-nyáron változatos, szórakoztató és izgalmas kaland legyen, és végképp elrugaszkodjon a mennyiségalapú, lakossági kéteringtől. Így jött létre például a Gasztrohegy is, ami jelenleg az egyik legjobb hétvégi program Magyarországon. Tudjuk, próbáltuk, és senki nem fizet azért, hogy ezt leírjuk.
Pláne Borterasz (Fotó: Neményi Márton)
Az elgondolás egyszerű: összebeszél tíz helyi étterem, így havonta egy-egy hétvégére közös téma mentén tálalnak ételeket, és párosítanak hozzájuk borokat. Szokás szerint bárkit várnak, de az élmény akkor a legjobb, ha bérletet vesz az ember. Ezzel öt szabadon választott éttermet felkereshet, és kérheti a tematikus tálat, amelyhez persze rögtön ajánlanak bort is (az árban nincs benne, de ne felejtsük, hogy a házibor itt nem azt jelenti, mint egy pesti talponállóban). Az éttermek közt nyitott kisbusz közlekedik. A bérlet 11500 forint, a bennfentes idegenvezetőkkel erősített VIP-jegy 16500 forint, tehát nagyon-nagyon olcsó, ha azt vesszük, hogy ezzel egész hétvégén ehetünk öt étteremben (persze éttermenként csak egyszer). A januári, Vadászidény című Gasztrohegy volt a tizenegyedik, áprilisig még három lesz, és már tervezik a nyarat, szóval óvatosan kimondhatjuk, hogy összejött.
A Kisfaludy-ház mellett (Fotó: Neményi Márton)
Ettől függetlenül Badacsonyban még lenne mit helyre tenni. A Balaton évek óta küzd azért, hogy télen is kívánatos, de legalább értelmezhető úti cél legyen. Na jó, a küzd egy kicsit túlzás, egy-két próbálkozást leszámítva elég lehangoló a kép, a déli parton például élő ember nincs, nem hogy nyitva tartó étterem (vagy bármi). Az északi part szokás szerint izgalmasabb, de ott sem kényeztetik az embert. Badacsony ráadásul különösen nehéz helyzetben van, emblematikus hegy ide vagy oda, Tomaj parthoz közeli szakaszát teljesen széttúrták, a maradékon lángos, hekk, hamburger nyáron, nihil és rohadás télen. Az igazi örömökért egy kicsit (tényleg csak pár métert) odébb kell menni.
Fotó: Neményi Márton
A Hableány 1883-ban szállóként kezdte, mégpedig úgy, hogy összefogtak a helyi birtokosok és a Balatoni Yacht Társaság, megnyitották a házat (amelynek ekkor még saját partja volt), hogy a vitorlásoknak legyen hol megpihenniük. A huszadik század aztán nem volt éppen kegyes a településsel, de most, 140 évvel később valami hasonlóval próbálkoznak a helyi éttermek és borozók: összefognak. Ebben persze élen jár a Hableány, amelyet teljesen átalakítottak, miután megvette és beköltözött a Laposa (a borászat birtokai persze odébb vannak, de itt a központ és a bort is itt készítik), felújítottak, és közben megmutatták, merre van az előre.
A Gasztrohegy résztvevői a Hableányban (Fotó: Neményi Márton)
Mostanra balatoni és téli léptékkel egészen biztató a helyzet: a Gasztrohegyen részt vevő tíz étterem mindegyike nyitva van minden hétvégén (kivéve a most szünetelő Vánkost, az csak február elejétől), sőt a Hableány és a Laposa birtok terasza mindennap. „A vendéglátósok nagy része próbálta nyújtani a szezont, mint a rétestésztát, a szeptemberre és az októberre is megpróbáltuk ráhúzni, hogy ez még a nyár – fogalmaz Kardos Gábor. – A klímaváltozásnak hála tavaly különösen meleg őszünk volt, ezért még novemberben is azzal jöttünk, hogy nyárias az idő, lehet jönni, ami egészen abszurd. Most viszont, a nulla fokban ezt már mégsem mondhatjuk. Nincs mese tehát, ki kell mondani, hogy ez a téli szezon – a szezon egyébként eredetileg évszakot jelent, ezt ne felejtsük el –, és mi ezzel is szeretnénk kezdeni valamit.”
Habzóbor a Pláne előtt (Fotó: Neményi Márton)
Az éttermek fele hagyományos, a fele fiatalos, bohém, és egyiknek sincs köze a part menti bódékhoz. A település ugyanis teljes tudathasadásban él, ennek a nyugtázásához nem is kell interjúzni a vendéglátósokkal, elég tenni egy kört a parton és egy kicsit feljebb. Odalent húzódnak a médiában csak rablósorként emlegetett bódék, ott kapható nyáron a szokásos balatoni felhozatal a korrekt, őszinte hurkától az íztelen hekken át a három milliméter vastag mirelithúsra alapozott, túlárazott hamburgerig. A parton építési terület címen félig szétvert, körbeszalagozott szocreál épületek, egy pár lépéssel odébb pedig a Hableány és a Pláne. Utóbbi mellett elkordonozott romok, nyáron pedig mögötte működik a dodzsemes vurstli, lakossági trance-szel keveredik a borozóból kiszűrődő Nick Cave és David Bowie.
Hogy mi lehet a megoldás, arról – érthető módon – senki nem nyilatkozott, legfeljebb annyit, hogy nincs mese, együtt kell élniük a nyolcvanas-kilencvenes évek hagyatékával, és ebből a helyzetből kihozni a legtöbbet. Az azért egyértelmű volt, hogy szeretnék magukat megkülönböztetni a balatoni gasztronómiával kapcsolatos sztereotípiáktól, és ez, ha csak az ételeket nézzük, sikerült is. Meg is mutatjuk a januári Gasztrohegyen készült ételportréinkat.
Az idő egyébként nyálkás és hideg, a hegy ködbe burkolózik, Badacsony mégis olyan, mintha éledezne. Az éttermek ablakai világosak, innen-onnan zene szól, és ha betérünk valahova, nyomát sem találjuk a lehúzós pesti gasztrobullshitnek, a sztorikat és a saját boraikba (jogosan) szerelmes tulajok nagymonológjait egy kis szerencsével megkapjuk VIP-jegy nélkül is. Istvándy Gergelyt (Istvándy Borműhely) például úgy kellett lelőni, hogy ne a mínusz két fokban anekdotázzon, odabent szerencsére folytatta.
Az egész ráadásul olyan, mint egy igazi pesti romkocsma, azokból az időkből, amikor még tényleg menők voltak az igazi pesti romkocsmák. A Pláne borozóban is áramlik a chi, a Laposa és a Kisfaludy terasz étellel kompenzált a szokásos nyári kilátás hiánya miatt, a Tilia Borvendéglő pedig klasszikus pince, kicsit nagymamás felhozatallal, hibátlan volt az is. És ez csak az az öt, amit próbáltunk.
Fotó: Neményi Márton
Degeszre egyébként akkor sem etetnek, ha az öt éttermet egy nap alatt nyomjuk le. Lenyomhatjuk, sőt: így érdemes. Bár a Gasztrohegy szervezői ajánlanak szállásokat is, a rendezvény egy bérlettel inkább reggel-oda-este-vissza program, még úgy is, hogy beiktatunk közben egy kis kirándulást például a Kőtengerhez. Annak (mármint egynapos programnak) viszont tökéletes.
Fotó: Neményi Márton
Ne haljatok meg úgy, hogy nem próbáltátok.
A világ egyik legunalmasabb városa alig két órára van Budapesttől
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Ezek a csillagjegyek fellélegezhetnek a jövő héten
Házilag újították fel a lelakott loggiát: az eredmény irigylésre méltó
Félmeztelenül rohant ki a fotózásról a Next Top Model Hungary egyik versenyzője
A hátborzongató űrtemető az óceán közepén, ahol ember még nem járt
Csillagjegyek, akiket felemészt a Bika hava
