Utazás

A pályakomornyik a kezedbe adja a hideg proseccót – Turracher Höhén síeltünk

200 méter hótalpas szintezés után végre hagytak lecsúszni, de előtte megetettek. Turracher Höhe síterepe arra játszik, hogy ne csak felvonózz és csússz. Meg arra, hogy kelj fel hajnalban.

6:22 Csörög az ébresztő.

6:24 A Turracher Höhe sícentrumhoz közeli apartmanház közös fürdőjében találkozom egy lakótársammal. Fogat mos.

6:25 Én is fogat mosok.

6:27 Felveszem a sínadrágom és a pólóm.

6:28 Lemegyek a ház alsó szintjére, beleharapok egy zsömlébe, iszom egy korty előző napi, hideg kávét. A zsömlét (zsemlyét) frissen hozták 6 órakor.

6:30 Összeszedem a sílécet és a síbakancsot, leteszem az ajtóhoz. Visszamegyek a konyhába, és beleharapok még egyet a zsömlébe. Azt mondták, a túrához kell az energia.

6:32 Felveszem a bakancsom és a kabátom, felhúzom a sapkám, a lécekkel és a bakanccsal a kezemben kilépek a mínusz 9 fokos, sötét reggelbe. A kisbusz motorja jár, a kipufogó szaga összezavarja az Alpok levegőjét.

6:34 Bepakolok a buszba. „Minek kell ilyen korán kelni?” – kérdi egy útitársunk.

6:37 Összegyűltünk. Hat fő, plusz a sofőr. Beülünk a buszba, elindulunk. A szűk és persze kanyargós hegyi úton lassan ereszkedik a busz, mígnem kiérünk az autóútra. A hólánc lekerül a gumikról, haladunk tovább a sima aszfalton.

6:55 Megérkezünk a Turracher Höhe síterepre, a Panoramabahn alsó megállójához. Világos van, de napfény még sehol. A túravezetőnk (vagyis a pályakomornyik, név szerint Elmar) kiosztja a hótalpakat, felcsatolunk. Közli, hogy a síléceinket és a bakancsainkat majd felviszi a felvonó. „Ennyivel könnyebb lesz. Elvégre egy piros jelzésű pályán fogunk felgyalogolni” – teszi hozzá.

7:00 Elindulunk.

7:05 Kemények vagyunk, nyílegyesen megyünk neki a hegynek, egy magashegyi mászó sem tenne másképpen.

7:10 Lihegünk, ketten szapora légzés miatt megállnak pihenni.

7:12 „Most jön a meredek” – közli Elmar, miután röhögve leteszi a telefont, és jobbra tartva rézsútban halad tizenkét lépést. Aztán balra fordul, és szintén rézsútban megy tovább. Neki is könnyebb így, bár ő egyenletesen veszi a levegőt.

7:20 Kanyarhoz érünk, jó 50 méter szintet tettünk meg a pályán. Alattunk a Turrachi-tó, szemközt és mögöttünk az Alpok csúcsai. Napfény sehol. Lihegünk tovább, rövid pihenőt tartunk.

7:27 Fokozatosan haladunk felfelé a ratrakolt pályán, síelő még nincs, reggel fél 9-ig nem nyitják meg a felvonókat. Felettünk kanyarog a bobpálya (Nocky Flitzer) sínje. Még egy nagy, jobb kanyar a pályán. Piros lejtés, illetve ahonnan mi érezzük: piros emelkedés.

7:37 Bevesszük az utolsó kanyart, homlokból gyöngyözünk.

7:38 Mosolyogva konstatáljuk, hogy az utolsó 200 méter már nem vészes, a végén pedig ott az Almzeit Hütte, a túra végpontja. A nap felkelt. 1968 méterrel vagyunk a tengerszint felett, 1773-ról indultunk, tehát majd 200 méter szintet tettünk meg.  

7:45 Leülünk reggelizni. Hidegtál és rántotta. 

Uszkve 30 perc, és végzünk a reggelivel, kimegyünk a hüttéből. A síléceket és a bakancsokat már felküldték a Panoramabahn egyik kabinjában. A túrabakancsot síbakancsra váltjuk, a lécet felcsatoljuk, és lesiklunk azon a pályán, ahol felcaplattunk. A felvonót beindítják, felmegyünk, majd egy másik pályán csúszunk le. Kísérőnk még mindig Elmar, a síközpont pályakomornyikja (németül: Pisten Butler), funkcióját később részletesebben taglaljuk.

A Turrachi-tó a pályákról nézve. Novemberi fotó, december végére már jégtakaró fedte a tavat. / Fotó: Turracher Höhe Facebook

A Turrachi-tó a pályákról nézve. Novemberi fotó, december végére már jégtakaró fedte a tavat (Fotó: Turracher Höhe Facebook)

Szűz, bár kicsit érdes és csúszós

Aki síel, az pontosan tudja, hogy erős különbség van a reggeli első csúszás és egy délutáni tömeges között. Reggel még harap a hó, mivel a pályaetikettre fittyet hányó snowboardosok és a kezdő síelők nem tették tönkre, bucka sehol. Két lehetőséged van, hogy első síelő légy: a felvonó nyitásakor ott toporogsz a bejáratnál, és az első kabinban vagy székben ülsz, vagy: olyan síterületre mész, ahol a szolgáltatás része az „elsőzés”. A Karintia és Stájerország határán lévő Turracher Höhe ilyen, a fentebb percre részletezett hajnali program pedig minden Butlerpartner szálláson alvónak ingyenes, neve reggeli trilógia, és ebből áll: hótalpas túra, bőséges svédasztal (tudtad, hogy a svédeknél ez csak asztal?), csúszás. Aki nem kér a kaptatóból, simán első csúszásra is jelentkezhet, de mit ér az egész, ha nem állsz bele rendesen? 

Érintetlen pálya (Fotó: Turracher Höhe Facebook)

A pályakomornyik úgyis végigcsinálja veled a kaptatót, támogat, ha kell, mígnem 9 órakor leadja a csoportot, és átáll a napi darálóba: a sílécet bakancsra, a síruhát elegáns téliesre cserélik, motoros szánra ülnek, és jó pár karton proseccóval, papírzsebkendővel, nápolyival és naptejjel megrakva kivonulnak a pályára. A felvonók zárásáig (16:30) bármelyik lift alsó vagy felső állomásánál feltűnhetnek, és osztják a pezsgőt, a nápolyit, a pézsét meg a naptejet, tehát a gyerekre, a felnőttre és a bőrükre is gondolnak. A komornyikszolgáltatás nem a Turracher Höhe sajátja, hasonló ipart űznek más osztrák terepeken is, de az ötlet innen jött, és itt állt szolgálatba az első közülük. 

Pályakomornyik pezsgővel (Fotó: Turracher Höhe Facebook)

Mi ez a nagy törődés és flancolás?

A síközpontok általában letudják a pluszt afféle attrakciókkal, mint a kölköknek a mesepálya és a szánkó, tehát a képlet globálisan többnyire ennyi: fizetsz, és használod a felvonókat, a síközpont pedig rendezgeti a havat, aztán jön a szezon vége, és bezárnak. Nincs is ezzel semmi baj, ez a rendszer, ezért járunk síelni Magyarországról leginkább Ausztriába (uszkve félmillió síelő per szezon), illetve Szlovákiába vagy Szlovéniába, Bosznia-Hercegovinába vagy Svájcba, esetleg Franciaországba. Mindegy, merre megyünk, mindenhol nagyjából ezen a mezsgyén mozgunk, hogy átadjuk a pénzt, megkapjuk a kártyát, és pittyeg a beléptető kapu. 

Turracher Höhe a szolgáltatásain túl más szempontból is speciális pályarendszer, mivel áthalad rajta Ausztria legdélibb, és a magyarok által legkedveltebb tartományának határvonala. Karintia és Stájerország kettőssége a síterepen a kulináriában érzékelhető (ki hallott már olyat, hogy karintiai vagy stájer lejtő?), a pályarendszer egyes hüttéi például tökmagos bundába forgatva sütik ki a rántott húst (stájer vonal), a másikban viszont kapni töltött tésztatáskát (karintiai specialitás), ami olyan, mint egy nagyobb méretű tortellini túrós-krumplis-zöldfűszeres töltelékkel. Hüttéből bőven van (például a Meizeit, ahol kemencében sütik a malacot), az apró családiastól a több száz fős intézményekig – a 42 kilométernyi pályához képest egész sok és sokféle, eközben viszont veretős aprés skit csak egyet találni, ott esténként már összeborul stájer és karintiai, a hüttehimnuszok kettőnégyes üteme elmossa a tartományok határát.

Turrachon tömeg nincs, elvétve alakul csak ki hosszú sor, és főként a Kornockbahn aljában (ez a központ központja). Ha ez nem tetszik, a pályarendszer közepén álló befagyott tavon áthúznak a jégen a terep túlsó oldalára, ahol sorról még nem igazán hallottak, de ha még ezt is túl soknak érzed, akkor 

menj át a falkerti Heidi Alm Skiparkba.

A Turrachnál jóval kisebb, mindössze 11 kilométernyi pályát és pár húzóliftet magába „tömörítő” síközpont szintén a családi síelés vonalára erősít, funparkjukban szánkótól a hófánkig minden van. A központ üzemeltetője szerint náluk sosincs zavaró tömeg, a szállás pedig egy fokkal olcsóbb lehet, mint Turracher Höhén, viszont szerződésben vannak velük, a bérleteik keresztbe érvényesek mindkét terepre.

Heidi. Mögötte a pályák (Fotó: Heidi Alm Facebook)

A Heidi Alm már nettó Karintia, ez a helyi Seehüttében „tetten érhető”, az étlap a szokásos osztrák fogásokon túl mellőzi a stájer fogásokat, és vadban, tésztában a karintiai konyhát viszi. Gyerekadagok külön menüpontban, szintén a helyi konyhára hegyezve, nem holmi sült virsli mirelit krumplival. Inni pedig ott van a cirbolyafenyőből áztatott szörp, és persze a pálinka. A régió a cirbolyafenyő egyes számú termőhelye Európában, nincs más környék, ahol ilyen sűrűn nőne, a sípályákat is szegélyezik a fák, na meg a szánkópályákat is, amiből a Hedi Alm parkban és a Turrachon is bőven akad, sőt:

utóbbin éjszakai szánkózás is van részint egy sífutó-körön, részint egy kivilágított sípályán. A sífutó-kört viszont fény alig éri, néha csak a Hold süt rád, és a hó világít, cserébe van egy bal kanyar, amit nehéz bevenni, és könnyű kicsúszni. Január közepén három napot töltöttünk a környéken, első este ki is csúsztunk, bár nem volt akkora kunszt, hogy ez hazavágja a maradék időt. A központ sajtósa, Stefan akkor azt mondta, hogy pár nap, és ezt a hibát rendbe teszik, nehogy baleset legyen. Ausztriában vagyunk, azóta ez nyilván meg is történt. Ssssss….

(Turracher Höhére az Österreich Werbung meghívására érkeztünk. Az utazásból készült cikk ettől még szerkesztőségi tartalom, annak készítésébe nem szóltak bele.)  

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése