A Pannonhalmi Illatmúzeum nem csak azért különleges, mert az első ilyen az országban, hanem mert egészen az alapoktól indítja az ismerkedést. A látogatók először a gyógynövénykert parcelláiban a helyben termesztett növényekkel, alapanyagokkal találkozhatnak. Utána érkeznek meg a lepárlóba, ahol vízgőz-desztillációval nyerik ki az illóolajokat. Pannonhalma legrégibb és legnagyobb területén termesztett növényéből, a levendulából évente átlagosan 110-130 liter illóolajat készítenek. Ez azt jelenti, hogy 11-13 ezer darab 10 milliliteres üvegcsét töltenek meg az illatos párlattal. A látogatók az előállítás folyamatáról nem csak hallhatnak, de meg is nézhetik a lépéseket a látványmanufaktúrában egészen a termékek gyártásáig, és csomagolásáig. Mindemellett játékos, interaktív feladatok várják az érdeklődőket. Sőt azt is megtudhatják, hogyan lehet egyszerűen – akár otthon – különböző kivonatokat készíteni a gyógynövényekből. Miután lejegyeztük a lépéseket, azt is megtudhatjuk, mire és hogyan használták a szerzetesi gyógyászatban ezeket.
A monostori orvoslás szinte a főapátsággal egyidős. A monostor kórházat tartott fenn a környékbeli betegek ápolására. „A szerzetesi gyógyászat a 18. században élete virágkorát. Ebben az új gyűjteményben pedig visszarepülünk ebbe az időbe a korabeli eszközök és alapanyagok bemutatásával” – mondja Szabó Márton testvér a kertészet vezetője. A tárlóból patikai üvegek, fa tárolótégelyek, szelencék köszönnek vissza. És ott van Reisch Elek bencés gyógyszerész testvér felbecsülhetetlen hagyatéka, a több mint 500 receptúrát tartalmazó könyve, de egy 1566-os díszes, patikai edény is. Öt nagy, hagyományos pannonhalmi illat csábítja a látogatókat egy kis szimatolásra. Tölcséreken keresztül szippanthatjuk be a levendula, az orvosi zsálya, a kakukkfű, a citromfű és a borsmenta jellegzetes illatát. A folyosókon haladva a lépcsőházban az illóolajok, és a parfümipar kronológiába rendezett történelmével mélyíthetjük tudásunkat. Szédítő belegondolni, hogy már Kr.e. 8000-ben léteztek az első kultúrnövények, Kr.e. 4500-ban pedig már olívaolajat sajtoltak.
„Az emeleti térben a parfümőr asztalanál azt a pillanatot élhetjük át, mintha ez a 18. századi szerzetes, vagy parfümőr épp elhagyta volna a munkaterületét. Asztalán minden olyan tárgya, alapanyaga ott pihen, amelyet mindennapi munkája során használt, és hasznosított” – sorolja az érdekességeket Márton testvér. Az asztalra ránézve pedig tényleg olyan érzésünk támad, mintha bármelyik pillanatban visszajöhetne a parfümőr, hogy rizsporos parókájában és fodros ingében folytassa a munkát, és egy újabb illatot keverjen ki. De már haladunk is tovább, ősi kultúrák, távoli birodalmak felé. Évezredes illatok várják, hogy megszimatoljuk azokat. A tömjén, amelyet már az ókori egyiptomiak is füstölőszerként használtak, a pacsuli, amely a viktoriánus kor illatzacskóinak, pot-pourri- és parfümillatainak meghatározó összetevője volt. Továbbá a mirhába, a rózsába, a rozmaringba, a pézsmába és az ámbrába is beleszippanthatunk.
Tudják hány kilogramm rózsaszirom szükséges 1 kilogramm illóolaj előállításához? Az illatmúzeumban erre is választ kaphatunk. Volt már olyan Önökkel, hogy megéreztek egy illatot, és azonnal felidéződött egy korábban átélt, kellemes pillanat? A kora gyermekkorig is visszaemlékezhetünk szagokra, illatokra. Látogassanak el a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjébe egy különleges, illatos emlékért!
Szponzorált tartalom
