Csendet!
Judit
A pandémia közel másfél éve bár nem volt egyszerű, önismeret dolgában számtalan dolgot összerakott bennem. Például rájöttem, hogy egyáltalán semmi bajom nincs azzal, ha legálisan távol maradhatok a világtól, ha napokig nem szól hozzám senki, ha néma csendben zakatolnak velem az órák, ha abban a harmóniában és békében tespedhetek, amit közel negyvenévesen már képes vagyok megteremteni a lelkemben. Mindennek tükrében talán érthető, miért keresem nagyon is tudatosan azokat a lehetőségeket, amik picit visszalöknek ebbe a békés izoláltságba.
Fotó: Neményi Márton
A nyugalom és a csend, ha nem is tudatosan, de már korábban is mágnesként vonzott, Bélapátfalvától egészen Zalalövőig, az ország számtalan mesés pontján eltévedtem már, és mind a mai napig, ha akad néha egy szabadnap, szeretek valamelyik égtáj irányába csak úgy random elindulni, mert bárhol is kötök ki, abból egészen biztosan kisül valami jó: egy találkozás, egy élmény, egy látvány, egy lecke. Így szerettem bele az ékszerdoboz-szerű Vérteskozmába, a Duna nyaldosta Szigetközbe, a Pilis energiájába – legutóbb pedig Noszvajba, abba az Eger közeli kis falucskába, aminek takaros szelídsége már az érkezés ötödik percében sejtette: megint csak jó helyen vagyok.
Marci
Az első egy-két járványhullám a kezdeti pánik után rákényszerített, hogy be kell rendezkedni a kis létszámú, visszafogott, privát bulikra. Bezártak a kocsmák? Boltból hozott sör, Bluetooth-hangfal, folyópart, erkély, 1-2 barát. Pápá, múzeumok, koncertek, kiállításmegnyitók? Túranadrág fel, irány az erdő! Egy idő után megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem csak egy-két hónapra rendezkedünk be, hanem úgy tűnik, kisebb-nagyobb kitérőkkel, de ez lesz az élet menete. Mostanra pedig még meg is szerettem ezt a ritmust: egy csomó mindent elhagytam, amire valójában sosem volt szükségem, és ha vége ennek az őrületnek, én akkor is ragaszkodom majd a kis létszámú, visszafogott, privát bulikhoz, vagy legalábbis nagyon-nagyon megválogatom az alkalmakat, amikor kivételt teszek.
Fotó: Neményi Márton
Ezek után talán nem kell ragozom, miért jöttem izgalomba, amikor megtudtam, hogy kipróbálhatom a Treehouses nevű fákra épített, Isten (na jó: Noszvaj) háta mögötti, fából épített szálláshelyet, érintésmentes reggelivel, teljesen elvonultan, úgy, hogy minden emberi interakció rajtunk múlik: ha nincs kedvünk lemerészkedni a fák közül, ki is hagyhatjuk az egészet. A privát jacuzzi és infraszauna ígérete is segített.
Megyünk a fák közé
Judit
Célállomásunk koordinátái a mesés nevű Kánya-patak és a síkfőkúti alsó tó mellé, az erdőbe, a lombok közé vittek bennünket, itt épült meg ugyanis az a – két személyre tervezett – öt lomház, ami négy csillaggal fejeli meg az elvonulás műfaját. Az év szállása címmel kitüntetett Treehouses az erdő csendjével, illatával, nyüzsgés, család, gyerek és kisállat nélkül, távol a többi vendégtől és személyzettől várja azokat párokat, akik luxuskaranténban szeretnék kisimítani az idegeiket. Hogy ez mit jelent pontosan? Különleges és látványos, egymástól távol eső faszerkezetes házakat, a fa illatába csomagolt letisztult enteriőrt, a fürdőszobában elhelyezett, az erdőre néző privát infraszaunát, extrém kényelmes franciaágyat, az erkélyen beüzemelt pezsgőfürdőt, jól felszerelt minibárt, és reggelente, az ajtó előtt kiskosárban kihelyezett luxusreggelit, (amivel, zárójelben megjegyezném, az ételallergiáktól szenvedőkre is gondolnak).
Fotó: Neményi Márton
Marci
Az első, út felett átugró szarvasnál esett le, hogy ez már nem Budapest többé – annyira megszoktam a bezártsággal együtt a városi létet is, hogy egészen furcsa volt, hogy a fák mögött nem magasodnak betonmostrumok, ülepednie kellett az élménynek, hogy itt bizony háborítatlan csönd lesz és erdőillat. (Az allergiagyógyszeremet szerencsére elraktam.) Noszvajon már naplemente után autóztunk át, takaros falunak tűnt (másnap kiderült, tényleg az), a Treehouses melletti parkolóban pedig végképp elvesztünk a sötétségben, ilyet pedig évek óta nem tapasztaltam. A recepción csak a legszükségesebbeket mondták el, barátságosan ugyan, de semmi felesleges udvariassági kör, egyértelmű volt, hogy ez a hétvége tényleg az egyedüllétről szól majd. Máris imádtam. Azt pedig nyilván ők is érezték, hogy az eszünk úgyis a privát jacuzzin és infraszaunán jár, és igazuk volt. Az enyém legalábbis biztosan.
Noszvaj
Judit
Az sem csalódik, aki néha elhagyná a luxuslakosztályt, amit megtehet az ingyen rendelkezésre bocsátott menő kerékpárokkal, vagy épp gyalogszerrel. Az élményt kihagyni semmi esetre nem érdemes, Noszvaj takaros települése, az ott lakók közvetlensége, őszintesége a főváros után felér egy jóleső lélegzetvétellel. Az első utunkba botló helyi lakostól, aki otthona ablakából kikönyökölve köszön ránk, rögvest megtudjuk, itt sincs kolbászból a kerítés, kemények a hétköznapok, ám a gondokról hamar elterelődik a szó a borokra, a házi készítésű szilvalekvárra, a noszvaji barlanglakásokra és Rozika sütizőjére, ahol kötelező beiktatni egy kis pihenőt. A településen található éttermek, az azt behálózó túrautak és a borvacsorák mellett lovaglás, siklóernyőzés is szerepel a programlehetőségek repertoárján, de mehetünk termálfürdőzni Bogácsra, Egerbe, Egerszalókra, a Demjéni Barlangfürdőbe, de Szilvásvárad is csak 37 kilométerre található.
Marci
Sosem jártam olyan helyen, ahol az egyik sarkon menő étteremmel és (pesti fejjel) romkocsmának tűnő klubhelyiséggel kombinált jurtás glamping várta volna az alternatív falusi turizmusra kiéhezett városiakat, a másikon lazán a porta előtt hagyott lekváros üvegek kínálták magukat becsületkasszás rendszerben, kicsivel odébb pedig barlanglakásokban lehet kóricálni felügyelet és mindenféle korlátozás nélkül. Úgy, hogy a lakásokban egyébként néha művészek is alkotnak, és szanaszét hevernek a félig-meddig kész, egyszerre kortárs és néprajzi ihletésű műveik. Közben lépten-nyomon találunk a kerítésekre lazán felakasztott ételhordókat, udvarokra, ablakokba felállított naiv képzőművészeti installációkat és egy nagyon cuki gravírozott fatáblát, amely arra figyelmeztet, hogy a GPS bizony hazudik, nem a felajánlott irányba kell menni a barlanglakásokhoz. A helyiekről nem is beszélve, akik végtelen kedvességgel, de nem negédesen, fölösleges köröket futva beszélnek a turistákkal – mert azok voltunk, bármennyire is szeretné többnek érezni magát az ember.
Noszvaj kicsi: egy nap elég rá, ha mindenre kíváncsi az ember, akkor kettő. Akárhogy is, sötétedésre szerencsére hiányérzet nélkül visszaértünk a privát jacuzziba és az infraszaunába.
Luxuskarantén
Judit
Persze érthető, ha valaki hozzánk hasonlóan inkább visszamászik a luxuslakba, elvégre a 48 órából ki kell hozni a maximumot, gyorsan kell sokat pihenni, mert ki tudja, mikor lesz újra lehetőség arra, hogy kikössünk a béke szigetén. Úgyhogy sportot űztünk abból, hogy kimaxoljuk a szauna-zuhanyzó-jacuzzi háromszög nyújtotta lehetőségeket. Az eredmény: feltöltődés, méghozzá a szó legszorosabb értelmében.
Marci
Mondtam már, hogy privát jacuzzi és infraszauna jár a szobához – amely egyébként is inkább egy lakás? Lehet, hogy már említettem, mindegy is. Azon túl, hogy kütyübolond férfiként külön öröm volt felfedezni, melyik gomb mire jó – a jacuzzi RGB-fényeitől előjött belőlem az egyébként sem túl mélyen szunnyadó ötéves –, leírhatatlan bája van annak, hogy egy fetrengésre is bőven alkalmas, plusz két ülőrészt tartalmazó pezsgő medencéből nézed az erdőt, úgy, hogy senkivel sem kell osztoznod. A pároknak tökéletes csapatépítő helyszínként is bevethető infraszauna pedig nem az önkínzásról szól, mint az illóolajos vízzel fröcskölős, mindenféle növényekkel legyezős hagyományos: a testünkkel együtt melegszik fel, sokkal tovább lehet bírni tehát, és szinte érzi az ember, ahogy elhagyják a testét a városban az évtizedek alatt begyűjtött mérgek.
Magyarországi szálláshelyet ilyen nehezen még nem hagytunk ott. Próbálja ki, aki teheti; túl rövid az élet, hogy kihagyjátok.
További cikkek a témában
- Borostyán-tó: az ország egyik legszebb kutyabarát strandja
- Vérteskozma, a nyugalom ékszerdoboza
- Pilis: a magyarok spirituális töltőállomása
Szponzorált tartalom
Csillagjegyek, akik megérzik a bajt
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
„Nem hozhatják le a férjem testét az Everestről!” – mondja Suhajda Szilárd felesége
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
Merjek segíteni az utcán egy bajba jutott emberen?
Ez a 6 kozmetikum pénzkidobás a szakemberek szerint
Ezek a csillagjegyek igénylik az egyedüllétet
