Még csak március van, de már most biztos, hogy 2022 hősei a civilek és az önkéntesek, akik vállvetve segítenek az Ukrajnából érkező százezreknek. Főleg a pályaudvarokon találkozhatunk velük, de sok magánszemély be is fogadja őket saját házába, lakásába. Ezt a Migration Aid koordinálja egy hatalmas adatbázis és rengeteg önzetlen önkéntes segítségével. Múlt pénteken derült ki, hogy a civil szervezet emelte a tétet:
adományokból egyszerűen kibérelt egy felújított, éppen csak elkészült, többszáz fős munkásszállót a külvárosban, és ott szállásolja el a háború elől menekülőket.
Elődi Márton (középen) (Fotó: Neményi Márton)
Azóta is működik a menekültszállás, és bár egy hasonló intézménynek hetekre, hónapokra van szüksége, hogy elinduljon és többé-kevésbé beálljon az ügymenet, a 13. kerületi Madridi úti hostelnek ez pár nap alatt sikerült. Annyira, hogy most a sajtónak is megmutatták, már amennyire a sürgés-forgás engedte, a hullámokban érkező emberáradatot ugyanis attól még regisztrálni, etetni, itatni, szállásolni kellett, hogy megérkezett tucatnyi újságíró.
Fotó: Neményi Márton
Az ötemeletes, 64 szobás, közel 280 férőhelyes épület patyolattiszta: az üres, frissen fertőtlenített, „sajtókész” szobák pont úgy, mint azok, amelyekben már laknak. Legalábbis így tűnt, miután pár szobába belessünk, az elcsigázott arcokat és tekinteteket látva azonban nem erőltettük a beszélgetést, a fotózást pedig végképp. Inkább hagytuk, hogy Siewert András, a Migration Aid vezetője és az egyik önkéntes, Elődi Márton meséljenek arról, hogy sikerült mindez.
Fotó: Neményi Márton
A Migration Aid Facebook-oldala pörög talán a leginkább a háború kitörése után a civil szervezetek közösségi platformjai közül; itt szerveződnek az önkéntesek a tolmácstól a ruhaválogatókon át a szállást felajánlókig. Andrásék itt is kihirdették, hogy mire van szükség, és létrehoztak egy külön erről a szállóról szóló oldalt. Az eredmény:
Másnapra megkaptunk mindent, amire csak szükségünk volt. Hatalmas könnyebbség, hogy a lakosság ennyit segít. Az önkéntesek mindent elvégeztek, a helyükre tették az ágyakat, a matracokat, mind az öt emeleten, mind a 64 szobában.
Fotó: Neményi Márton
Mint mesélte, nagy feladat volt kitakarítani a felújításon épp hogy átesett épületet. „Pénteken kihirdettük, hogy szükség van önkéntesekre, már aznap 60-an jöttek segíteni, érkeztek az adományok, szombat este pedig már meg is jöttek az első vendégek. Tehát 24 óra alatt létrejött egy üres épületből egy működő menekültszálló” – meséli Elődi Márton. Egy hónapra bérelték ki a helyet, de a szerződés később meghosszabbítható. Az engedélyeket útközben intézik, ha mindent lepapíroztak volna előre, „egy hónap múlva sem nyitnánk meg”. Itt egyébként munkásszálló nyílt volna a következő hónapokban – ez talán még össze is jöhet, ha véget ér a háború, de ezt már csak mi tesszük hozzá halkan.
Siewert András (Fotó: Neményi Márton)
A Madridi úti épület nem tömegszállás, azaz privát szobákat adnak családoknak, ha kisgyerekkel érkeznek, még olyat is, amelynek saját fürdőszobája van. Az ötből két emeleten találhatóak ilyen helyiségek. A két-, három-, négy- és ötágyas szobákat mindennap takarítják, fertőtlenítik, friss ágyneműt húznak. „Az első napokban azzal küzdtünk, hogy legyen meleg víz, internet, szemétszállítás. Az önkéntesek kapcsolatait használtuk, ők szervezték ezeket. Meghirdettük a posztban, hogy indulunk, másnap megjelent egy csapat lelkes víz-, gáz- és központifűtés-szerelő.” Most, egy hét után kezdenek beállni „egészséges mederbe”, lassan összejön a wifi-hálózat és a fűtés is üzemel.
Fotó: Neményi Márton
Állatok is jöhetnek; még szép, ha már eddig eljöttek. „Az elején nem volt világos a kisállatokra vonatkozó policy, a kicsitől az egyre nagyobb kutyákig haladtunk.” Ehhez képest már labrador vendégük is volt, „vagyis valami megugatott minket reggel, amikor ellenőriztük a szobákat, szerintem az ő volt”. Ha van külön szoba és adománykennel, jöhetnek a kutyák, az önkénteseknek ilyenkor számolniuk kell némi extra takarítással. Kutyatáp mindenesetre van, jelenleg vagy 50 kiló, de még kutyabalzsam is.
Utaztak ők is eleget. Megérdemlik.
Fotó: Neményi Márton
Az egész szállót önkéntesek üzemeltetik, ingyen, a szabadidejükben, vagy a szabadságuk alatt dolgoznak egymást váltva, sokan az egész hosszú hétvégéjüket erre szánták. „Önszerveződő közösség ez, hosszú tanulási folyamat volt mindenkinek, de most már flottul megy minden a regisztrációtól a búcsúzásig” – meséli Marci. Napközben 20-an vannak itt, a regisztrációnál 4-5 emberre van szükség, a konyhában – mert az is van, rengeteg adományételből gazdálkodnak – hárman vannak, a raktárban hárman-négyen, a többiek folyamatosan takarítanak és ágyneműt húznak. Éjszakára feleződik a brigád: takarítás nincs, ám a vonatok ekkor futnak be, regisztrálni tehát sokszor több embert kell, mint nappal. Legalább két tolmács éjjel-nappal itt van. A napokban egyébként még Zacher Gábor is munkába állt.
Fotó: Neményi Márton
Közben kialakult egy megbízható fuvarosközösség is, a Migration Aid-eseken kívül rengeteg magánszeméllyel, sokan éjszaka is dolgoznak. Bár jobb, ha a Facebookon tájékozódnak a leendő önkéntesek, és regisztrálnak a megfelelő táblázatba, aki csak úgy besétál, annak is lesz munka, „mindig van mit tenni”. Remélik, kitart a lelkesedés a „szükség” végéig.
Fotó: Neményi Márton
Aki rohanna is oda tömött csomagtartóval, annak üzenjük: ne tegye, vagyis lassan a testtel. „Most úgy állunk, hogy mindenből van elég. Tegnap dobozos gyümölcsléből volt hiány és néhány higiéniai termékből, a hölgyek vezetik ezeket a listákat”. Még fontosabb, hogy csak úgy ne hozzon és ne is küldjön ide senki menekülteket:
csak azokat fogadják be, akiket a szervezet előre regisztrált és jóváhagyott.
Ők jellemzően gyerekes anyukák, akik vállalják, hogy három éjszakánál többet nem töltenek itt. A többség – kényelem és tisztaság ide vagy oda – nem is akar.
Szinte mindenki külföldre megy – meséli Siewert András –, ebben a szervezet is segít, például Bécsbe buszoztatják és helyi szervezetekre bízzák őket. Aki tanácstalan, annak segítenek ügyet intézni, internetezni, MÁV-honlapot fordítani, kedvezményeket igényelni. Nagyon sokan azért jönnek Magyarországra, hogy Lengyelországba menjenek tovább; abszurd, de egyszerűbb és gyorsabb így, mint a közvetlen határon átkelni.
Fotó: Neményi Márton
Még egyszer: ezt mind magánadományokból hozták össze, önkéntesek segítségével. Most is kénytelenek vagyunk leírni: lehet, hogy hősök, de ettől még az állam munkáját végzik. Arra a kérdésre, hogy kaptak-e bármit is a költségvetésből, a Migration Aid vezetője diplomatikusan annyit mond, „úgy tudom, semmilyen támogatás nem jött”, az állam nem is érdeklődött, mi a helyzet a Madridi úton. Az adományok az eddigiek alapján nem fogynak el, ahogy adományozókból is egyre több van, már külföldről is keresik őket. Nem tudni, ők meddig bírják, de egyelőre háború van, „nincs olyan, hogy befejeztük, vége van”.
Íme Rácz Jenő és Istenes Bence durva összecsapása – Fotók a pofonokról
7 hosszú sztárházasság, ami válással végződött
Feleségül vette Szervét Tibor a 21 évvel fiatalabb párját, Stefanovics Angélát
Demcsák Zsuzsa először posztolt közös fotót új vőlegényével
Már a ringbíró is megszólalt a Rácz-Istenes meccsről, a káromkodásokra is kitért
Kiderült, mi Tóth Gabi újdonsült szerelmének, Papp Máté Bencének a civil foglalkozása
