Íme Dubaj másik arca
Guinnes rekordok tömkelege, elképesztő modernitás, másodpercek alatt süvítő liftek, kilátás a világ legnagyobb óriáskerekéből, és persze a felhőkarcolók tetejéről. Ez Dubaj legismertebb arca. Ugyanakkor létezik a városnak egy olyan negyede, ahol lelassul a tempó, emberközelibb a környezet, és ahol rálátást kapunk arra is, hogyan zajlott az élet korábban, még mielőtt mesterséges szigeteket építettek a sivatag köré, és kiépült a legek városa.
Az egyik ilyen gyöngyszem, a Women’s Museum tárlata a múltba vezet minket vissza, olyan úttörő nők életútján, fennmaradt személyes tárgyain keresztül, akik sokat tettek az emírség és Dubaj gazdaságáért, illetve a nők felemelkedéséért. Ez már csak azért is érdekes, mert Dubaj kapcsán rendre előkerül az a kérdés, hogy milyen a nők helyzete az emírségekben? Nem ez a cikk fogja részletesen körbejárni a kérdést, ugyanakkor annyi bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben sok változás történt-e téren: ma például a kormányban kilenc nő ül, míg a parlamentjüknek a felét teszik ki a nők. A jogrendszerük ettől még erősen férfipárti, sok helyen továbbra is élnek a korlátozó tradíciók, de az kétségtelen, hogy az Egyesült Arab Emírségek tesz azért, hogy emberi jogokat betartsák – a saját kulturális környezetükben.
Az emirátusbeli nők felemelkedéséről, jogaik megerősödéséről tartott nekünk tárlatvezetést a The Women’s Museum munkatársa, aki nagy szenvedéllyel mutatta be azokat a nőket, akiket-e fontos folyamat úttörőjeként tartanak számon az emírségben.
A The Women’s Museum lényegében egy nemzeti archívum és dokumentációs központ, amely az emirátusi nőknek szentelte magát. Ehhez mérten, életük minden aspektusával foglalkozik, valamint azokkal a történelmi és társadalmi összefüggésekkel is, amelyek formálták a társadalomban betöltött státuszukat; és a családban elfoglalt helyüket. A múzeum az emirátusbeli nők szerepét tárja fel a művészetek, a tudományos élet, az üzleti élet, a kultúra, a politika, és úgy általában, a társadalom számos területén. A múzeum Deira városrészben, a Gold Souk negyedben található, egy régi ház helyén, amelyet azért neveztek el “Lányok Házára” a múlt század negyvenes éveiben, mert a benne élő nők soha nem házasodtak meg.
Erős, független nőkről szól a kiállítás (Fotó: Facebook)
A múzeum alapítója Rafia Obaid Ghubash professzor, aki korábban pszichiáterként, egyetemi elnökként dolgozott. A tudományban dolgozó arab nők szószólójaként az Egyesült Arab Emírségek egyik legbefolyásosabb nőjeként tartják számon. A múzeum öt év alatt készült el, és 20 különböző származású önkéntes segített Rafiának. A múzeumnak otthont keresve, Ghubash elutasította a Dubaj hivatalos örökségi negyedében felajánlott ingyenes helyszínt egy régi házért, amely az említett történelmi Gold Souk negyedben található, ahol maga a professzor is felnőtt.
„Építési helyet kerestem, és rábukkantam egy nagyon régi házra, amelyre gyerekkoromból emlékszem” – mondta. „Régen Bait al Banaatnak hívták, mert három hajadon nő élt benne. Valami életre kelt bennem a névvel kapcsolatban.” – mesélte egy, a CNN-nek adott interjújában.
Rafia Obaid Ghubash tárlatot vezet (Fotó: Facebook)
Ghubash rendkívül fontos szerepet játszott az Egyesült Arab Emírségek társadalmában a nők szerepének erősítésében: az elsők között volt, aki nőként egyetemi diplomát szerzett, majd vezető státuszt töltött be. Munkásságának egyik fontos sarokköve a múzeum létrehozása.
A projektet önállóan, szabadidejében menedzselte, érthető, ha 2011-ben a 36. helyen szerepelt az Arabian Business magazin 100 legbefolyásosabb arab nő listáján.
A professzor Dubajban nőtt fel egy haladó szemléletű családban, ahol tanulásra ösztönözték: szabadon olvashatott, és gondolkodhatott. Ghubash a Kairói Egyetemen szerzett orvosi képesítést, majd Londonban doktorált, mielőtt pszichiáter asszisztensként visszatért az Egyesült Arab Emírségekbe. 2001-ben a bahreini Arab-öböl Egyetem elnöke lett, és ezt a tisztséget 2009-ig töltötte be. Emellett megalapította a Tudományos és Technológiai Nők Arab Hálózatát, amelynek négy évig volt az elnöke, később pedig a történelem és a kultúra után kezdett el érdeklődni. Jelenleg a következő projektjén dolgozik, hogy összeállítsa az Egyesült Arab Emírségek női enciklopédiáját.
A tárlatvezetés során megismerkedhettünk többek között Fatima Bint Al Zeina élettörténetével is, aki ai Gold Souk területén lévő házában tanította a gyerekeket. Ő a dubaji Korán-iskolák hagyományos női tanárainak utolsó generációjához tartozik, az 1960-as évek végéig tanított. Tanítványai közül sokan később fontos szerepet töltöttek be, mint Bilal Al-Bodour kulturális miniszterhelyettes, vagy maga, dr. Rafia Ghubash, és még sokan mások.
A második emeleten található Női Tanulmányok Központja az Egyesült Arab Emírségekben és az arab világ többi részén folytatott női tanulmányok dokumentumainak archívumával rendelkezik. Jelenleg egy könyvtár és egy adatbázis létrehozásán dolgoznak, amely hozzáférést biztosít az -e területen végzett kutatások eredményeihez és az információkat tartalmazó dokumentáció széles skálájához. A múzeumban van egy Ousha Bint Khalifa emirátusbeli költőnőnek – akit Arábia lányaként ismernek – szentelt terem, egy időszakos művészeti kiállításoknak helyt adó galéria, valamint arab illatszerek, tradicionális ruhák és olajok, hagyományos ékszerek gyűjteménye. Egy hatalmas falon pedig olyan úttörő nők neveit és képeit láthatjuk, akik fontos posztot vívtak ki maguknak az erősen férfiközpontú társadalomban.
Időutazás az óvárosban
A város ezen részén Dubaj egy másik arcát mutatja, ahol elmerülhetünk a tradicionális arab kultúrába. A kontraszt óriási, főleg ha előtte olyan programon járt az ember, mint mi: a Museum of the Future-ba látogattunk el, ahol a jövőben, pontosabban 2071 ben találtuk magunkat.
Az elképesztő formájú épület a legforgalmasabb környéken, a Zájed sejk útján, az Emirates Tower Hotel mellett található. A rozsdamentes acélból készült vívmány 1024 darab fémlemezből áll össze, a National Geographic a világ 14 legszebb múzeuma közé sorolta már a befejezés előtt. Ez az egyetlen olyan épület a világon, amelynek a felületét teljes egészében kalligráfia borítja, belülről pedig edukatív, szórakoztató módon beszélnek az űrkutatásról, a klímaváltozásról, és mutatnak alternatívákat arra vonatkozóan, hogy ötven év múlva hogyan fogunk élni a Földön. Így néz ki kívülről az épület:
Ebből az ultramodern környezetből tértünk vissza az óvárosba, a Dubai Creek partján fekvő örökségi negyedbe, mondhatjuk úgy is, hogy Dubai múltjába. A Creek egykor az Öböl legsikeresebb gyöngyhalász kikötőjének bejárata volt, és ennek a hangulata ma is érződik, a turistákat szállító csónakok mellett halászok és kereskedők szelik át a nyugodt vizet.
Ez Dubaj egyik legrégebbi épülete (Fotó: A szerző sajátja)
A parton található az Al Fahidi történelmi negyede. A gipsz- és korallépületeket aprólékos munkával állították helyre eredeti állapotukba, az ikonikus széltornyokkal együtt, amelyek kontrasztot alkotnak a város modern sziluettjével. Ez a negyed ad otthont a város néhány legszebb kulturális gyöngyszemének, mint a kortárs arab műveket bemutató XVA Művészeti Galériának, valamint a Sheikh Mohammed Centre for Cultural Understanding-nek, ahol a látogatók többet megtudhatnak az emirátus hagyományairól. A közelben található az említett Al Fahidi erőd – amely hivatalosan 1781-ben épült, így ez a város legrégebbi épülete. Környékén cuki kávézókat és éttermeket is találunk. Ha az emirátusi konyha autentikus ízeit szeretnénk megkóstolni, érdemes ellátogatni az Arabian Tea House-ba, ahol mindent megtudhatunk az ital gazdag történetéről, miközben különleges helyi keverékeket kóstolhatunk.
Mindent is tessék!
A város kezdete óta a szomszédos országokból érkező kereskedők hajóznak ide, hogy árujukkal házaljanak, és ma is aranyat, parfümöket és textíliákat árulnak a Deira legendás piacain. Ha valaki egy kicsit is szereti a gasztronómiát, a finom, egzotikus ízeket, akkor a bazár egy mennyország lesz neki, hiszen a bódékban halmokban állnak a híres fűszerek, gyógynövények, mint például a zaatar – a régió népszerű kakukkfű alapú fűszerkeveréke, amelyet kenyerek és húsok ízesítésére használnak.
Fűszerek minden mennyiségben (Fotó: A szerző sajátja)
Itt van az Al Shindagha is, amely a város egyik legrégebbi negyede, és itt áll Szaíd al-Maktúm sejk – Dubaj egykori uralkodója és a jelenlegi uralkodó nagyapja – hivatalos rezidenciája, amelyet eredetileg 1896-ban építettek. A közelben található az Al Shindagha Múzeum is, amely a város tengerészeti gyökereit meséli el megidéző részletességgel, valamint a Saruq Al-Hadid Régészeti Múzeum, amely a vaskorig visszanyúló kiállítási tárgyakat mutat be, ezeket nemrégiben tárták fel egy dubaji sivatagi helyszínen. Számos más múzeum és kulturális meglepetés is rejtőzik ebben a kerületben, így érdemes egy napot eltölteni ezen a részen, mielőtt tovább folytatjuk a kalandozásunkat a modern Dubaj programkínálatában.
Csak, hogy a kontrasztra ráerősítsünk: a hagyományos óvárosi látkép után az egyik legmagasabb felhőkarcoló tetejére vitt az utunk, ahová a turisták azért járnak, hogy több, mint 200 méter magasan, kibiztosítva körbesétálják az épületet. A Sky Views Dubai a dubaji Address Sky View szálloda tetején található, ahol egy átlátszó csúszdán csúszhatunk le az egyik emeletről a másikra, és sétát tehetünk a felhőkarcoló legmagasabb pontjának külső párkányán.
Tériszonyosként azt tudom mondani, hogy kihívásnak remek program, már ha az a cél, hogy megküzdj egy brutálisan erős félelmeddel, ugyanakkor nem te leszel az, aki őszinte mosollyal fogsz állni ilyen magasan:
A szerző fotója