Míg mindenki a fapados légitársaságok körüli botrányokról ír, bennem is továbbra élt az a tévhit, hogy a főbb, élvonalas, cseppet sem olcsó légitársaságok nem eshetnek bele abba a hibába, ami a szolgáltatást illeti, mint az olcsóbb társaik, járvány ide vagy oda, adni fognak a színvonal bizonyos mértékig való fenntartására. Tévedtem.
Cserbenhagyta az utasokat a Lufthansa (illusztráció, Pixabay)
Előre szeretném leszögezni, hogy ha a következő történet velem, a 37 évessel esik meg, lehet, hogy a kezdeti mérgelődés és csalódás után egy jó kalandnak, még talán viccnek fogom fel, mondjuk a pénz veszteség és pluszköltség részét így sem, de szerintem az természetes, tekintve, hogy a mostani árak mellett inkább az alsó középosztály felé haladok. De nem velem, hanem a 65 éves apámmal esett meg az alábbi történet.
Nem nyaralni, dolgozni volt a tengerentúlon, hosszú éveken át élt kint, és nyugdíjba jött haza. Vagyis költözött haza. A jegyét két hónappal előre megvettük, kiemelten drágán (de hát ilyen ez a nyári szezon, hazaútja időpontját pedig nem választhatta meg), ugyanis csak egy ideút annyiba került, mint fél évvel ezelőtt (ami már szintén post-covid időszak volt) egy oda-vissza jegy. Turista osztályról beszélünk a Lufthansa légitársaságnál.
Az első, érdekes pillanat az volt, amikor a több mint 10 órás úton, ezért a jegyárért elkértek 10 eurót, ha szeretett volna egy pokrócot a kellően lehűtött gépen. Mindez régen a turista osztályon is járt, fülhallgatóval és egy párnával együtt az ilyen hosszú utakon.
Ezt leszámítva az út szerencsére problémamentes volt, múlt pénteken meg is érkezett 13 órára a frankfurti repülőtérre. A kálvária itt indult.
Azt már lehetett tudni, hogy járattörlések lesznek a légitársaságnál, ám a kiadott közleményük szerint ez a júliustól kezdődő időszakot fogja érinteni. Nem így lett. Fél órával a Frankfurt-Budapest járat indulása előtt emailben értesítették, hogy törölték a járatát.
Mit tesz ilyenkor az ember? Információt keres, hogyan tovább, hiszen egyrészt a drága jegyért csak kap valami szolgáltatást, pótlást, másrészt pedig mégsem egy 60 kilométeres távról beszélünk, ahol csak úgy felszállunk egy másik közlekedési eszközre.
Hogy segítsek, itthonról, Budapestről ellenőriztem a légitársaság oldalát és megláttam a felkínált opcióit: este tízkor egy másik járat, vagy egy bécsi járat, majd onnan egy budapesti járat. Mindegyik várólistás. Be is jelentettem várólistára az elsőre.
Édesapám ezalatt beállt a sorba, hogy egy kicsit több információhoz jusson. Én addig felhívtam a Lufthansa magyarországi ügyfélszolgálatát, ahol 40 perc várakozás után kapcsoltak egy fiatalembert, aki közölte, sajnos nem tud tájékoztatást adni, csak a helyszínen tudnak. Átadtam ezt az információt édesapámnak, aki így 16:30-tól egészen 20 óráig állt sorban, hogy közöljék vele: álljon oda a 22 órás járathoz, hátha felfér rá. Ha nem, menjen egy legfeljebb 3 csillagos szállodába, kérjen számlát, vigye be, és akkor valamikor kifizetik neki. Hogy melyik gépre és melyik nap fog biztosan felférni, azt nem tudták megmondani.
Édesapám végül 3 másik magyar fiatallal kivárta, amíg a 22 órás gép utasai beszállnak, természetesen sem ők, sem a nagyobb tömeg, ami szintén várakozott, nem fért fel rá.
23 óra magasságában, ekkorra már 10 óra sorban állás, várakozás után megkérdezték, mi a teendő? Választ nem tudtak adni, csak annyit mondtak, hogy a feladott csomagjukat ott nem kaphatják meg, az valamikor majd megérkezik Budapestre, jelentsék be elveszettként.
Így történt, hogy a 65 éves apám és a 3 másik fiatal, hajnali 1 órakor felszállt egy Münchenbe tartó vonatra, majd átszállt egy budapestire, és szombaton délután 3 óra körül megérkezett Budapestre.
A csomag bejelentése után email a mai napig nem érkezett a státuszáról, a fiatalok azonban megkockáztatták, és hétfőn kimentek a Budapest Airportra, ahol mint kiderült, már szombat óta ott volt néhányuk csomagja. Így aztán édesapám is kiment hétfőn 18 órakor, és kínkeservesen, protekcióval hozzájutott a csomagjához, mert a csomagkiadó ekkorra már bezárt. Mint mondták, mindenhol kevesen vannak, sajnálják.
A méltatlan bánásmód a dolgozókkal teljes mértékben elítélendő. A sztrájkot maximálisan támogatom, ha nincs más út a rendezésre. A még talpon lévő dolgozót nagyon sajnálom. Azt gondolom, a légitársaság felelőssége, ami történt, a jegyvásárláskor a fizetéssel elvileg biztosított kétoldalú szerződés teljes negligálása, a tájékoztatás teljes hiánya, az utasokkal szemben tanúsított méltatlan bánásmód. Ezért cserébe édesapám csak egy bocsánatkérő emailt kapott a Lufthansától, amiben ígérik, jövőre már újra szolgálatba állítják az Airbus A380-asaikat és a coviddal magyarázzák a gondokat. Kompenzációról a levélben szó sem esett.
