Az Alpok északi lábánál fekszik a gyönyörű, hegyi patakok és a Rajna táplálta Boden-tó. Vize hol kék, hol zöld, de mindig ragyogóan tiszta. A hatalmas víz sosem volt csak egy országé, megmaradt a Német-Római Birodalom öröksége: az egyes tartományok jelölik ki határvonalát, így egy része Svájcé, de Ausztriához is tartozik egy szakasz, legnagyobb része azonban Németországé. Megismerhetjük úgy, hogy körbeautózzuk, de a legjobb, ha hajóval fedezzük fel, ami menetrendszerűen közlekedik rajta: léteznek sétahajók vagy egyszerű kompok is. Cikk-cakk alakban – partról a túlpartig haladva talán a legjobb utazni, mert így láthatjuk, hogy évszázadokon át fontosnak tartották az építkezések során, hogy a tó felől érkezve is impozáns oldalát mutassák a kastélyok, templomok, polgári házak.
A „mi” zsinatunk
A tó partján számos híres város várja a látogatókat. A leghíresebben: Konstanzban minden az egykori zsinatról szól: kereshetjük az emlékműveket, a híressé vált templomot, de akár a járdába elhelyezett bronztáblákat is. A diplomáciai békítést Luxemburgi Zsigmond kezdeményezte 1414-ben, akkor már három férfi tartotta magát pápának, Husz János pedig ostorozta az egyházat a gyarlóságokért, gaztettekért. Félő volt, hogy egyházszakadás lesz a békétlenség vége, meggyengül Európa vallási egysége. Az esemény híressé és hírhedtté tette a várost, hiszen Husz hiába kapott menlevelet: prédikált, hirdette tanait, ezért máglyán égették el (az uralkodó korábban kikötötte, tanait itt ne terjessze). Husz halála persze intő jel volt a pápajelöltek számára, akik közül végül Colonna Ottó bíborost választották meg, és V. Márton néven vonult a történelembe, illetve a Vatikánba.
A Német-Római császár és magyar királyt ebben az időben több hazánkbeli nemes is meglátogatta, hogy az ügyek itthon is tovább folyhassanak, Scolari András, váradi püspök egyenesen az uralkodó tanácsadójaként élt itt évekig. Így aztán érdemes nem idegenként, hanem ismerősként üdvözölni a látnivalókat. Az utókor persze nem csak a pompát keresi, és a békét értékeli, hanem felidézi a kis város világra gyakorolt hatását is. A város kikötőben lévő szobrai közül a legismertebb Peter Lenk alkotása, az Imperia. Kurtizán ő, utalva arra, hogy a zsinat idején, vallási szigor ide vagy oda – mennyire keresetté váltak az örömlányok. Lenge öltözékben forog a talpazaton, néha fenekét mutatva a városnak, máskor kebleivel csábítva maradásra az ide érkezőket. Érdemes megfigyelni, mit tart a kezében! Az egyikben a zsinaton megválasztott pápára, V. Mártonra, a másikban Luxemburgi Zsigmondra emlékeztető, nem éppen hízelgő figurát.
Magyar tervező álma
Konstanz-cal szemben egy másik település is világhírű lett, pedig egészen kicsi városkáról van szó. Az első „zeppelin” (LZ 1) építése ugyanis Friedrichshafen mellett a Boden-tó Manzell-öblében felállított úszó hangárában kezdődött 1899-ben. Ez a merev vázas, irányítható léghajótípus, amelyet tervezőjéről és gyártójáról, a német Gróf Ferdinand von Zeppelinről neveztek el, gondoltad volna, hogy egy magyar feltalálóhoz is kapcsolódik? A gróf ugyanis egy magyar tervező találmányát használta fel és tökéletesítette: nevezetesen Schwarz Dávid özvegyétől vette meg a kezdetleges terveket, majd alakította tovább. Ma Friedrichshafenben a múzeumban tekinthetjük meg a léghajó születésének folyamatát, de ha figyelmesek vagyunk, az égen is úszik néhány…
