A mai napon 150 éves lett Magyarország fővárosa, ami egészen elképesztő számnak tűnik, nem véletlen, hogy az ünneplés a Budapest Brand Nonprofit Zrt. közvetítésében egy egész éven át zajlik majd. A Budapest 150 névre keresztelt esemény rengeteg különböző programmal, többek között stand-up esttel, impró színházzal, filmpremierrel, és koncertekkel várja az érdeklődőket – és ez csak az elkövetkezendő egy hét, az emlékév programsorozata az ígéretek szerint áprilistól indul majd be igazán.
Az évforduló alkalmából készül majd egy Budapest-monográfia, a Budapesti Történeti Múzeumban egy, a főváros identitásáról szóló kiállítás is kilátásban van, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig pályázatot ír ki egy Budapest-nyitány megírására. Karácsony Gergely főpolgármester a minap a Facebook-oldalán azt írta, hogy terveik szerint az évforduló tiszteletére létrehoznak egy különleges rózsakertet, amibe annyi tő virágot ültetnek, amennyi település van az országban, helyszínnek pedig a Gellért-hegy Jubileumi parkját választották.
Összességében tehát tényleg egy fontos évfordulóról beszélünk, de ahhoz, hogy ténylegesen lássuk, miért van ennek ekkora jelentősége, egészen az 1840-es évekig kell visszautazni az időben.
Vissza a múltba
Az 1840-es évek meghatározóak voltak az ország és a főváros alakulásának szempontjából. Ezekben az években Buda és Pest az akkori viszonylatok szerint nagyvárosokká fejlődtek, a lakosság már 100 ezer főnél is többet számlált. Az ikervárosok mind kulturális, mind gazdasági és politikai szempontból hatalmas szerepet képviseltek a Magyar Királyság életében, az ugrásszerű fejlődés miatt már nem volt kétséges, hogy a korábban fővárosi minőséget betöltő Pozsonynak vetélytársa akadt. 1846-ban megnyitották az első vasútvonalat, ami Pest és Vác között futott, 1848-ra pedig a Széchenyi lánchíd is elkészült, így a Duna két partján álló város szimbolikusan is összekapcsolódott.
Széchenyi István már 1831-ben azt írta a Világban:
Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva!
Sok víz lefolyt a Dunán, mire az országgyűlés végül tényleg törvénybe iktatta az összeolvasztást, egész pontosan az 1872-es XXXVI. törvénycikk rendelkezett arról, hogy a szabad királyi fővárosok, azaz Pest (a maga kb. 200 ezer lakosával), valamint Buda (nagyjából 54 ezren éltek ekkor ott) egyesüljenek, illetve kiegészítette az uniót Óbuda mezővárossal, és a Pest vármegyei Margit-szigettel is.
1873. január 1-jei hatállyal Pest, Buda és Óbuda Budapest néven egyesült, november 17-én pedig egy új testület vette át a már egyesített főváros irányítási feladatait.
A „kulisszák” mögött
A város rohamos növekedése miatt a tömegközlekedés volt az első, aminek a fejlesztésére hatalmas hangsúlyt fektettek. 1874-ben került átadásra a fogaskerekű, 1877-ben pedig megnyílt a Nyugati pályaudvar.
A Teréz körút kiépítése és a befejezés előtt álló Nyugati pályaudvar. A kép 1877-ben készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.201)
1884-ben a Keleti pályaudvart is átadták használatra, ám ebben az évben készült el az Operaház is az Andrássy úton, amit I. Ferenc József magyar király jelenlétében nyitottak meg szeptember 27-én. A díszbemutatón a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását játszották, a magyar kultúra egyik meghatározó alakjának, Erkel Ferencnek a vezénylésével.
Andrássy út, a Magyar Állami Operaház épülete (Ybl Miklós, 1884.) a Hajós utca felől, előtérben a Drechsler Kávéház terasza (Fotó: Fortepan/GGAABBOO)
1887 szintén jelentős évforduló, ugyanis ebben az évben a villamosközlekedés is megindult, és ezzel a tömegközlekedés egy újabb szintet lépett. A lóvasút ekkorra elavulttá vált, ezért kísérletképpen Balázs Mór engedélyt kapott arra, hogy a Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszon kipróbálja egy villamosenergia felhasználású járat működését. A próba jól sült el, 1889 nyarán elindították az első, normál nyomtávolságú járatot az Egyetem tér és a Köztemető (Fiumei út) között, a Kecskeméti út–Kálvin tér–Stáció (ma Baross utca) útvonalon.
Baross utca a mai Orczy tér felé nézve, a BKVT (Budapesti Közúti Vaspályatársaság) villamos-végállomása. A felvétel 1890 után készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.007)
Az 1880-as évektől a város látképe jelentősen megváltozott, bérpaloták, üzletek és forgalmas utcák nőttek ki gyakorlatilag a semmiből. A gyors urbanizációt az amerikai ütemhez hasonlították, innen ered az Erzsébetvárosra ragasztott Csikágó gúnynév is, ugyanis külföldi névrokonához hasonlóan ez is csupa háztömbből állt, a zöldövezetnek nyoma sem maradt. És persze a bűnözés is eléggé megszaporodott.
Nagykörút–Rákóczi út kereszteződés a mai Blaha Lujza tér felől nézve. Szemben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület bérpalotája. A felvétel 1898-ban készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.146)
A századfordulóra Budapest olyan kozmopolita világvárossá nőtte ki magát, ami Európa-szerte híres volt kulturális életéről. Ekkor jelentek meg az első kávéházak, a gyógyfürdők és azok a mulatók is, amik bármelyik párizsi helyszínnel felvehették volna a versenyt.
New York Kávéház. A felvétel 1894 körül készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.061)
1896. májusában átadásra került a földalatti hálózat átadása. Különlegessége, hogy rekordidő alatt épült, és egyedülálló volt az egész világon, ugyanis a híres londonitól eltérően nem gőzvontatású, hanem villamos üzemű volt.
Andrássy út, a Millenniumi földalatti Dózsa György (Aréna) úti állomásának építése, 1895 (Fotó: Fortepan/Fortepan)
Szintén 1896-ban került használatba a mai Szabadság híd (akkoriban Ferenc József híd), ami a Gellért teret kötötte össze a Fővám térrel és a Központi Vásárcsarnokkal, amit azóta is az egyik legjobb fedett csarnokos piacként emlegetnek a fővárosiak.
A Szabadság (Ferenc József) híd építése. A felvétel 1896-ban készült (Fotó: Fortepan/Plohn József)
A Halászbástya világörökségi helyszíne a városrendezésnek köszönheti megépülését. Amikor a Mátyás-templom helyreállításán dolgoztak 1874–1896 között, Schulek Frigyes pályázatot nyújtott be a templom körüli tereprendezésre. Ez adta a Halászbástya ötletét, amit 1905 októberében adtak át a fővárosnak.
Szentháromság tér, a Szent István-szobor környékének kialakítása a Halászbástyánál. Háttérben a Parlament, 1906-ban (Fortepan / Széman György)
1904-ben fejeződött be az Országház építése, érdekesség, hogy akkor már évek óta használatban volt, 1896 júniusában tartotta meg az Országgyűlés a még bőven épülő Parlamentben az első ülését.
Parlament a Bem (Margit) rakpartról nézve. A előtérben az Esztergom lapátkerekes gőzhajó. A felvétel 1900 körül készült (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.106)
Hatalmas előrelépés volt, amikor az utcai gázlámpákat elektromos közvilágításra cserélték. Bár az áramszolgáltatás már 1893-ban elérhető volt, végül 1909-ben vezették be a közvilágításnak ma ismert formáját.
Károly körút, balra a Király utca, Orczy-ház, 1913-ban. Itt már látszik a közvilágítás (Fotó: Fortepan/Schmidt Albin)
Közel száz év alatt megtízszereződött a lakosság száma, Budapesten az 1930-as években már több mint egymillióan éltek. A fővárosnak tömeges lakásigénnyel kellett szembenéznie, ezek hívták életre az első lakótelepeket, például a Wekerletelepet is.
Wekerletelep, Kós Károly (Fő) tér (Fotó: Fortepan/Gali)
Bár az első világháborút a város építészete viszonylag sérülésmentesen átvészelte, a második világháború szőnyegbombázásai hatalmas károkat okoztak. Amellett, hogy több tízezer civil lakos vesztette életét, a hidak, a Budai Vár, a köz- és lakóépületek jó része teljesen megsemmisült. Egyedül a Sziklakórház maradt épségben, ami az ostrom ideje alatt végig ellátta a sérült katonákat. Az újjáépítés egészen a ’60-as évekig tartott.
Őr utca a József utca felé nézve, szemben az egykori 50. és 52. számú ház romjai (Fotó: Fortepan/Dobóczi Zsolt)
A 1970-ben átadták az M2-es metró első szakaszát, amit 1976-ban az M3-as vonal követett, ezzel pedig a tömegközlekedés újabb látványos szintet lépett.
Blaha Lujza tér, metróállomás 1970-ben (Fotó: Fortepan/ Bojár Sándor )
A lakossági növekedés 1980-ra tetőzött, a lakáshiány pedig újabb lakótelepeket tett szükségessé. Ekkor született többek között a békásmegyeri, az újpalotai, az újpesti, a gazdagréti (ahol a Szomszédokat is forgatták) vagy akár a József Attila-lakótelep is.
Békásmegyeri lakótelep, kilátás a Pünkösdfürdő utca 38. számú házból, szemben a Hímző utca 4-12 számú panelház, mögötte a Juhász Gyula utca (Fotó: Fortepan/Bojár Sándor)
Ahogyan emelkedett a fővárosiak száma, úgy kezdett el nőni az igény azokra a helyekre, ahol a bevásárlás könnyen, egy helyen bonyolítható. A kor két riválisa, a Skála és a Sugár is ezekben az években nyitott, és ezzel megalapozták a plázák jövőjét.
Október huszonharmadika (Schönherz Zoltán) utca, Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház (Fotó: Fortepan/Faragó György)
A rendszerváltás után hatalmas infrastrukturális változtatásokon ment át a város. Kiépítették a Hungária körgyűrűt, a Nagykörutat, vagy éppen említhetnénk a Rákóczi híd átadását is, amire 1995-ben került sor.
Légifotó, a középpontban a Kacsóh Pongrác úti felüljáró és a Hungária körút. Balra a Vidámpark a hullámvasúttal (Fotó: Fortepan/Kölcsényi Zoltán)
Elsőként 1976-ban határoztak az M4-es metróvonal kiépítéséről, az akkori elképzelések szerint az építés már két évvel később megkezdődött volna. Végül 2014-ben, azaz 38 évvel később sikerült az első szerelvényt sínre tenni a nagyközönség előtt. A ’90-es évek vége, 2000-es évek eleje hozta magával a tömeges magánberuházásokat is, amelyek átszabták a város korabeli arculatát. Ezzel együtt néhány középület is épült, többek között a Nemzeti Színház, a Müpa vagy éppen az ELTE lágymányosi campusa, amik szintén egy nyugatibb, modernebb vonalat képviseltek.
A Nemzeti Színház korábban a belvárosban, a jelenlegi Pesti Magyar Színház helyén működött, az új épület 2002. március 15-én nyitotta meg a kaput. A Müpa szinte napra pontosan három évvel később, március 14-én kezdte meg működését (Fotó: Profimedia)
Ha még olvasnál a városról
A 21. Század Kiadó két különleges Budapest-kötettel köszönti a november 17-én születésnapját ünneplő fővárost. Mostantól kezdve extra kedvezmények várják a vásárlókat Budapest-tematikájú könyvekre a kiadó webshopjában, és a három kiadói csoport összefogásából született BookUp Könyvesboltban is a Budapestről szóló könyveké a főszerep: szerzőik november 19-én között várják dedikálásra a város és kalandos története iránt érdeklődő olvasókat.
„Azt figyeltük meg, hogy az embereknek egyre nagyobb igénye van saját környezetük megismerésére, és arra, hogy időről időre turistaként szemléljék a számukra ismerős épületeket és többet tudjanak meg azokról az ismert és ismeretlen emberekről, akik korábban éltek a falaik között. Olyan Budapestről szóló, korabeli és frissen készült fotókban gazdag könyveket kínálunk az olvasóknak idén ősszel, amelyek könnyen befogadhatóan adnak át érdekes, sőt izgalmas ismereteket, és az élményalapú olvasást segítik. A nagy sikerű Hosszúlépés Budapesten után megjelent Koniorczyk Borbála és Merker Dávid Hosszúlépés a körúton túl című kötete, amely a város szívétől távolabbi környékeket mutatja be eddig ismeretlen történeteken keresztül. Kordos Szabolcs Egy város titkai című kötete pedig ismert emberek sorsán és épületek történetén keresztül mesél Budapestről” – nyilatkozta Finy Petra, a 21. Század Kiadó PR-vezetője.
A cikk a Wikipédia idevágó szócikkei alapján készült.
