Úton Bertával: csodás fotókon az életformát váltott magyar pár lakóautós világjárása

– Leadom a gyerekeket oviban 8:30-kor és utána tudok indulni a Deák tér felé. Merrefelé lenne jó neked?

– Ja, hát gondoltam telefonon beszélünk. Mi Németországban élünk 5 éve. Van itt jó kávézó, de lehet nem érsz vissza délutánra a gyerekekért. 🙂 

Ez volt az első beszélgetésem Rékával a minap, csaknem két évtized után. Amikor legutóbb találkoztunk, középiskolások voltunk, és ő színházi pályára készült. Egy gyerekkori barátomnak, Zitának volt az osztálytársa, és számomra éveken át ők ketten testesítették meg a kamaszkori vagányságot. Minden vicces, ki- és megbeszélhető volt, és akár a buszon rázkódtunk a Hősök tere felé, akár egy lakótelepi játszótéren bitoroltuk a hintákat, meg voltunk győződve arról, nagyszerű dolgok jönnek.

Aztán teltek az évek, és törések, viták nélkül elsodródtunk egymástól, de azért nem teljesen. A közösségi médiának hála időről időre látom Réka életének egy-egy mozzanatát. Hol egy angyalszárnyas pincér bukkan fel, amint félkézzel cipeli sörösrekeszét a Ruhr-vidék ipari múltjának emléket állító ExtraSchicht fesztivál közönségének, hol Réka néz a kamerával farkasszemet a francia Riviérán található Agay parton búvárpipával a szájában, talpig snorkelingfelszerelésben.

2024 van. Az emberek utaznak, útjaikat pedig fotózzák és posztolják, de Réka képeinek színvilága, kompozíciója, hangulata valahogy egész más. Egy közösségi média előtti kort idéz. A fotók be akarnak mutatni valamit, és nem el akarnak adni egy életérzést, humorosak, filterezetlenek és tele vannak életörömmel, úgy, hogy készítőjük egyszer sem biggyeszti hozzájuk, hogy #yolo (you only live once – csak egyszer élsz). Bár a fotók között fekete-fehérben felbukkan a Batthyány tér, a köd födte mátraszentistváni sípark, és az is kiderült, a szilveszter az Oktogonon telt, igazán rájöhettem volna, hogy Réka már nem Magyarországon él. 

Az út a Mátyás tértől Gelsenkirchenig

„Nem adósság elől menekültünk el Magyarországról, vagy bármi ilyesmi. Egy teljesen átlagos polgári életet éltünk. Volt munkánk, baráti körünk, jártunk bulizni” – meséli Réka. Gimnázium után 19 évesen a Színház- Filmművészeti Egyetem rendezői szakára felvételizett, és noha az utolsó körbe bejutott, végül nem vették fel. Ez jelentős törést okozott benne. Később a kertészeti egyetemre járt, majd éveken át a Operettszínházban dolgozott, a többi közt világosítóként. A színház Szépség és a Szörnyeteg című darabját németre is lefordították, és a társulat több országot is érintő turnéra indult vele, így került Réka közelebbi kapcsolatba Németországgal.

Egy régi jóbaráttal Hajnival, első koccintás a Bertaban

Horgászás Lavagnában

Az ágyban

Lakóautó park, Saint-Raphael

Mosel folyó

Olaszorszag, Lavagna

Párjának, Lászlónak – akiről később több szót ejtünk – kertészeti vállalkozása volt és amikor ideje és a növények biológiai ritmusa megengedte, rendszeresen meglátogatta Rékát. Az egyik ilyen alkalommal, amikor a Kölnhez közeli Essenben barangolt, felmerült, hogy oda kéne költözni. Réka már akkor tudott egy kicsit németül, de László nem, ez azonban nem tántorította el őket a merész lépéstől, igaz, a kezdet egyáltalán nem volt egyszerű.

„Itt nagyon nehéz lakást kivenni. Senkit sem érdekel, hogy mennyi pénzed van. Az a lényeg, hogy legyen és jó legyen a hitelkockázati besorolásod, amit az alapján készítenek el, hogy az előző években milyen volt a fizetési magatartásod. Nekünk értelemszerűen nem volt”– idézte fel. Szerencsére találtak végül valakit, aki enélkül is adott ki nekik lakást. Így némi csomagolás és búcsúzkodás után, öt évvel ezelőtt áprilisban átköltöztek Budapest nyolcadik kerületéből az észak-rajna-vesztfáliai, nagy bányászati múlttal rendelkező, több mint 200 ezer lakosú Gelsenkirchenbe.

Az első időszakban mindketten egy takarítócégnek dolgoztak, majd miután az megszűnt, átköltöztek Duisburgba, ahol Réka magánvállalkozóként saját takarítói céget hozott létre, Laci pedig, több különböző projekt után (volt, hogy egy szusigyárban dolgozott egy ideig heti hat napot) egy helyi cégnél helyezkedett el kertészként. Duisburgi otthonukat egy korábbi második világháborús bunkerből alakították ki, a külső falak másfél méter vastagok.

A múzsa, akit Lacinak hívnak

Réka fotóin a leggyakrabban férje látható. Kettejük között húsz évnyi korkülönbség van és Lászlónak volt egy korábbi házassága, melyből két gyermeke született. Rengeteg szál fűzi kettejüket egymáshoz, s ezek közül csupán kettő a lóversenyek, illetve az oldtimer kocsik iránti őszinte rajongás.

Laci stílusa bohém. Az egyik fotón cápás törölközőben áll a lakóautójuk bejáratánál Parco Vacanze Lo Scoglióban, míg máshol sárga pulcsiban az Eiffel-torony lábánál, van olyan kép, melyen eszmecserét folytat egy sirállyal Cannes-ban. Nem néz mindig a kamerába, de ha megteszi, akkor sem grimaszol, vagy pózol.

Laci az Eiffel-torony előtt, Párizsban

Laci, valahol Párizsban

Cannes

Cannes

Párizs

A fotók nagyobb része kettejük életének, utazásaiknak emberi pillanatait örökíti meg, és van bennük valami tagadhatatlanul meghitt, olykor egészen intim. Látjuk például, ahogy László olvas a lakóautóban lefekvés előtt, fagylatot vesz egy automatából, egy hosszú nap után a fürdőkádban ülve nézi a telefonját, elmélyülten vizsgál egy múzeumi képet. Sehol sincsen kiretusálva a fáradtság vagy az apró tökéletlenségek, hiszen a kép készítője ezeket nem is látja kiretusálandónak. Réka szerint egyébként Laciról egyszerűen nagyon jó fotókat lehet készíteni, és mióta Németországban élnek, olyan mintha a férfit kicserélték volna. Maga a megtestesült nyugalom. Noha időközben már valamennyire megtanult németül, a mai napig mondogatja, igazából nem bánja, sőt még jó is, hogy nem ért mindent abból, amit a körülötte levők beszélnek.

Berta, több mint lakóautó 

Németország számos szempontból változást jelentett Magyarországhoz képest. Ezek közül az egyik, hogy kitágította a teret, hiszen jóval nagyobb maga az ország, jóval többet és jóval messzebbre kellett utazniuk munka céljából, mint korábban. A munka mellett Rékáék elkezdték fokozatosan egyre nagyobb körökben felfedezni nemcsak Németországot, hanem a szomszédos államokat is. 

A koronavírus-járvány alatt egy ideig nem lehetett elhagyni a tartományt, de, amikor ismét lazultak a szabályok, újból útrakeltek, és mentek arra, amerre lehetett, megtapasztalva a teljes lezártságból fokozatosan ébredező különös világ árnyoldalát és szépségeit. Luxemburgban például, ahol este nyolcas kijárási tilalom volt érvényben, délután kettőkor életük egyik legnagyobb utcai báljába csöppentek, Amszterdamot pedig úgy tudták megnézni, hogy rajtuk kívül szinte egyáltalán nem voltak a városban turisták. Amikor Dániába nem mehettek, újraterveztek, és helyette végig járták a Fríz-szigetek egy részét.

Egyre távolabbi célpontokat jelöltek ki a térképen, és így egyre hosszabb ideig voltak úton. Egy évvel ezelőtt aztán Réka örökölt egy nagyobb összeget, és ki kellett találniuk, mihez kezdjenek vele. Magyarországon korábban volt lakóautójuk, de kiköltözésük előtt eladták. Döntésüket azonban idővel megbánták, többek közt azért, mert Németországban rengeteg családnak van lakóautója. Így adódott, hogy végül arra jutottak, vesznek egy másikat, és a család 2024 januárjában kibővült egy Berta névre keresztelt Fiat Ducatóval.

Berta első útja az Amszterdam közelében található Zandvoort tengerparti város volt. Ezután a luxemburgi Viandenbe mentek, ahová Rékáék már a szintén megörökölt macskájukat, a 15 éves Zizikét is vitték. A cicáról, aki kutyák közt nőtt fel, és ezért nyomokban ebtulajdonságokkal is bír (visszahozza például az eldobott játékokat), kiderült, jól bírja az utazást.

Az első hosszabb útjuk alatt az olasz-francia határon félreállították őket, és a rendőrök alaposan átnézték a lakóautót. Réka először azt hitte, hogy erre a macska miatt van szükség, de időközben kiderült, arra irányult, nem próbálnak-e átcsempészni embereket. A francia oldalon egy kempingben tették le a lakóautót négy napra, és innen gyalog járták be Cannes-t, Nizzát, Monacót és Antibes-t, melyek közül az utóbbi nyerte el leginkább Réka tetszését. Mint fogalmazott, ha megnyerik Lacival a lottót, biztosan ebben az apró tengerparti városban vesznek maguknak lakást.

Hazatértük után aztán ismét belevetették magukat a munkába, de már tudják, merre mennek legközelebb: augusztusban Bertástúl, Zizistül és egy Hollandiában élő magyar barátnőjükkel együtt elindulnak a Couesnon folyócska torkolatánál található Mont-Saint-Michelbe. A Párizstól 3,5 órára található gyönyörű bencés apátság jellegzetessége, hogy dagálykor a víz teljesen elborítja azt az utat, amely a kolostort a szárazfölddel összeköti. 

Rio Maggiore, a világörökség része

Antibe piac

Saint-Raphael

Olaszorszag, Lavagna

Egy régi jóbaráttal Hajnival, első koccintás a Bertaban

Francia alpok

Réka váltig állítja, nincsen életfilozófiája, egyszerűen szeret új helyeket megnézni, és új emberekkel találkozni, a lakóautóval pedig ki tudják kerülni a népszerű, zsúfolt turisztikai központokat, miközben magukkal vihetik a privát terüket.