„Van itt egy hatalmas nyílás a föld felszínén, ahonnan a nap minden percében eleven tűz száll fel” – írja A hihetetlen dolgokról című művében Arisztotelész jó barátja, Palaephatus. És nem csak ő: a görög mitológiában és legendákban csak Kiméra-csúcsként emlegetett hegyről, ahonnan 2000 év után ma is lángok csapnak fel, Plinius is írt, méghozzá így: „olyan láng ez, ami nem alszik el sem éjjel, sem nappal.”
Tűnjön bármennyire is valószerűtlennek, a Kiméra-csúcs valóban létezik, és valóban lángol a mai napig is: a törökországi Antalyától mindössze 80 kilométerre fekszik, alig valamivel a város csodálatos partjai fölött, az Olympos Beydaglari Nemzeti Park területén. És bár első látásra valóban földön túli, már-már megmagyarázhatatlan látvány, arra, miért ég itt immár hosszú évszázadok, sőt évezredek óta tűz, létezik nagyon is evilági, tudományos magyarázat.
„Milyen jó kis kebabot csinálhatnánk itt”
Először 1997-ben jártam ezen a környéken
– idézi a CNN cikkében Ibrahim Genc túravezetőt, aki a lap újságírójának elmondja, immár 25 éve rendszeresen cipel fel az egykori Kiméra-csúcsra, ma már inkább Yanartas-térségbe turistacsoportokat.
Született török ember révén, a tüzeket látva az volt az első gondolatom, micsoda remek kebabot süthetnénk itt
– viccelődik.
A kövek a hegyben tárolt metán- és hidrogéngázok miatt lángolnak évezredek óta. (Fotó: GettyImages)
A Yanartas („égető kő”) a görög mitológiában még Kiméra néven szerepelt. (Fotó: GettyImages)
A késő délutáni órákban intenzívebben égnek a soha ki nem alvó tüzek. (Fotó: GettyImages)
„Régen ezek a tüzek adtak biztos navigációs pontot a hajósoknak, ma már főleg a turisták hasznosítják " (Fotó: GettyImages)
„Olyan láng ez, ami nem alszik el sem éjjel, sem nappal.” (Fotó: GettyImages)
A túravezető egyébként úgy véli, a természeti csodához vezető útvonal nem való a „gyenge akaratúaknak” és a kevésbé kitartóaknak: elmondása szerint nagyjából egy óra, mire a meredek, köves ösvényen fel tudunk jutni a hegyre, ahol az elolthatatlan és változó intenzitással feltörő lángokat a hegyben raktározódó metán és hidrogén gázok táplálják. „Régen ezek a tüzek adtak biztos navigációs pontot a hajósoknak, ma már főleg a turisták hasznosítják – például teafőzéshez.”
Genc egyébként azt ajánlja az érdeklődőknek, hogy vagy szeptember és november között, vagy március és május között látogassanak el a Kiméra-csúcshoz, és hacsak tehetik, a késő délutáni órákban: ekkor ugyanis még intenzívebben égnek a soha ki nem alvó tüzek.
Tűzokádó, háromfejű szörny
A Yanartas („égető kő”) a görög mitológiában még Kiméra néven szerepelt: egy tűzokádó, három fejű szörnyként írták le, ami a közelben lévő Lűkia városának lakóit terrorizálta. „A kiméra egy oroszlán fejű, kecske testű és sárkány hátsófelű tűzokádó szörny volt” – festette meg egyik művében részletesen a mitikus állat külsejét a görög Hésziodosz.
Homérosz az Iliászban pedig már arról írt, hogy a lűkiai király, Iobatész Bellerophont bízta meg azzal, hogy ölje meg a teremtményt. „És Bellerophon lemészárolta a Kimérát, bízva az istenek jóságában” – tér ki Homérosz a szörny végzetére. A CNN cikke úgy oldja fel ezt a legendát, hogy Bellerophon ahelyett hogy végzett volna bármilyen mitikus szörnnyel, csak lakhatóvá tette az égő kövek környékét, ahol egészen addig szabadon bóklászhattak a kecskék és az oroszlánok is.