5 különleges látnivaló Törökországban

Síszezon októbertől április végéig

Bár Törökországról inkább a napsütés juthat eszünkbe, az ország jó részét magas hegyek borítják, így a téli sportoknak is hódolhatunk az országban. Az utóbbi években nagyon ráfeküdtek a síturizmus fejlesztésére, és egyre több a nyugat-európai turista a síelős régiókban, ahol többnyire márciusig, de egyes helyeken akár április végéig is várják a téli sportok szerelmeseit.

A Bursától 36 kilométerre fekszik Uludağ, az ország egyik legnépszerűbb síterepe, amely közelsége miatt az isztambuliak kedvence. Tengerszint feletti magassága 1750 és 2543 méter között van, 24 felvonó (ebből 7 üléses) és 28 kilométernyi pálya várja a sportolókat. A szezon december végétől március végéig tart. Az egynapos síbérlet online 10 ezer forint körül kapható, az ötnapos nagyjából 40 ezer forintba kerül. Itt található Nyugat-Anatólia legmagasabb hegye, az Uludağ, amelynek csúcsa 2543 méteres. A hegyet az ókorban Bithüniai Olümposzként ismerték, és a mitológia szerint onnan nézték az istenek a trójai háborút. Gazdag állat- és növényvilága miatt a terület nemzeti parki státuszt kapott a környék, és nyáron is népszerű a természetjárók körében.

Az Erciyes síterep a 3916 méteres Erciyes-hegyen, Anatólia legmagasabb csúcsán, Kayseri város közelében található. Az ország legmodernebb terepén a síelőket 18 felvonó – pár kabinos és zömében ülőlift – szállítja az 55 kilométernyi pályához, amelyek közül a kezdők és a haladók is találnak a tudásuknak megfelelőt, a tapasztaltak akár 3346 méterről is csúszhatnak az egyik fekete pályán.

Az Erciyes síterep Törökországban (Fotó: Facebook/Erciyes Kayak Merkezi)

A terep érdekessége, hogy nem napokra lehet bérletet venni, az számít, hányszor felvonózunk, és előre vehetünk alkalmakat. Hogy ki mennyit csúszik egy nap, az nagyban függ a sítudásától, a választott pályák hosszától és persze attól, hogy mennyire akarja kimaxolni az időt. Harminc felvonózás kerül körülbelül 10 ezer forintba – ez valószínűleg több mint egy napra elegendő –, 42 ezer forintért kapunk 200 csúszást. Bár elsőre fura lehet ez a rendszer, nagy előnye, hogy át lehet vinni a krediteket a következő napokra.

Az Erzurum tartományban lévő Palandöken (Ejder3200) síközpont a 2011-es téli universiadéra épült, a 460 hektáros síelhető terület 2200 és 3176 méteres magasság között terül el. Tizenhárom lift (köztük két kabinos) és 22 pálya (összesen 28 kilométer), várja a síelőket, és van egy 12 kilométeres, 1100 szintkülönbséggel rendelkező pálya is. A felnőtt napijegy 8200 forintba kerül, és a síparadicsom egyik különlegessége, hogy elképesztően hosszú a szezon: általában október végén kezdődik, és a magasabb régiókban május első heteiben ér véget.

Törökország, a snowboardozás bölcsője?

Ha török síterepen vagyunk, akár snowboardozhatunk is egyet, már csak azért is, mert a törökök meg vannak győződve arról, hogy a hódeszkázást nem az Egyesült Államokban találták fel az 1960-as években, hanem évszázadokkal korábban az északkeleti, fekete-tengeri Rize tartományban, Petran faluban. Több magyarázat is kering a snowboardozás törökországi születéséről, de az egyik legenda egy fiatal muszlim fiúról szól, akinek minden héten meg kellett tisztítania apja imaszőnyegét. Régebben az imaszőnyegek egy része fából készült, különösen ott, ahol bőségesen volt fa, de szőnyeghez szükséges alapanyagokhoz nehezebben lehetett hozzáférni. A fiú a téli hónapokban általában kivitte az imadeszkát a szabadba, és pár marék hóval tisztította meg. Egyszer kitalálta, hogy rááll a deszkára, de semmi sem történt, meg sem mozdult, ezért felvitte a deszkát a falu fölött magasodó, hófödte domb tetejére, és valahogy lecsúszott.

Petrandeszka (petranboard) fesztivál a törökországi Rize városában (Fotó: Fikret Delal/Anadolu Agency/Getty Images)

A faluról elnevezett petrandeszka – vagy az egykor ott élő láz népcsoport miatt lázdeszka – ma sem egy hipermodern szerkezet, szinte semmit sem változott: nem más, mint egy fa deszka, amelynek az elejére kötelet kötnek, abba kapaszkodnak a „riderek”, a másik kezükben pedig egy botot tartanak az irányítás, illetve az egyensúlyozás miatt. A deszkán semmilyen lábrögzítő vagy kötés nincs, egyedül a keresztben felerősített kisebb lécek segítenek rajta maradni.

Isztambul, a macskák városa

Aki sétált csupán negyedórát Isztambul bármelyik részén, az biztosan észrevette, hogy a város igazából a macskáké. Nyugodtan sütkéreznek az autókon, odadörgölőznek a járókelők lábához, türelmesen várják a finom falatokat az éttermek teraszainál. Megáll az autó, ha éppen az út közepén van dolga valamelyiknek, és az is gyakori, hogy a boltok, kávézók állandó bútordarabjának számít egy-egy cica. Zavartalanul szemlélik a város nyüzsgését, de ehhez persze az is kell, hogy az emberek odaadóan gondoskodnak róluk, enni adnak és menedéket biztosítanak nekik.

Isztambul talán a világ legmacskabarátabb városa, 150 ezer cica kóborol az utcákon. A helyiek tulajdonképpen a macskákkal együtt nőnek fel, és megosztják velük a várost. Hivatalosan senki sem a gazdája ezeknek a négylábúaknak, de mindenki örökbe fogadta őket. Az emberek kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak róluk. Élelemmel és vízzel teli tálkákat tesznek ki nekik, ha kell állatorvoshoz viszik őket, számos utcasarkon pedig macskáknak épített alvóhelyek és etetőállomások találhatók. Sok ember macskaeledelt tart magánál a táskájában arra az esetre, ha éhes cicával találkoznának.

Nem vitás, hogy a macskák irigylésre méltó életet élnek Isztambulban, de miért foglalnak el ennyire különleges helyet a helyiek szívében? A feltételezések szerint az isztambuli macskák Egyiptomból származnak, ahol először háziasították őket. Az ókori egyiptomiak szent állatnak tartották a macskákat, Mezopotámiában (amelynek egy része a mai Törökország területén található) munkára fogták őket, hogy megvédjék a gabonát a rágcsálóktól. A tudósok szerint a macskák körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt Anatóliából terjedtek el a világban.

Az isztambuli cicák megélték a birodalmak felemelkedését és bukását, de város igazi kedvenceivé az Oszmán Birodalom idején váltak. Jótékony szervezetek ügyeltek arra, hogy a kóbor állatokról megfelelően gondoskodjanak: az alapítványok megbízásából a mancacı (macskaszitter) nevű szakma képviselőnek a feladata volt a macskák etetése. A városlakók élelmet vásárolhattak tőlük, és maguk etethették az állatokat, vagy pénzt adományozhattak. Ez a hagyomány egészen az 1970-es évekig élt Isztambulban.

A közösségi oldalaknak köszönhetően az isztambuli macskák világszerte ismertek lettek, keress rá a #catsofistanbul hashtagre, és látni fogod. Két cicus azonban igazán híressé vált: a Tombili nevű pufók macskából internetes mém lett, miután megjelent róla egy fotó, ahogy az élet császáraként a járda mellett fekszik. Miután elpusztult, egy szoborral állítottak neki emléket a kedvenc helyén.

Isztambul másik híres macskája Gli, aki a Hagia Sophia mecsetnél született és nevelkedett, és azután vált világsztárrá, hogy Barack Obama akkori amerikai elnök megsimogatta.

A zöld szemű cica 2020-ben elhunyt, de egy több ezer követővel rendelkező Instagram-fiókot szenteltek neki és a hozzá hasonló, a mecset körül élő macskáknak.

Jól mutatja a város különleges kapcsolatát a macskákkal az is, hogy pár hónapja megnyílt a Macskamúzeum, ahol mesék, játékok, képregények és videojátékok jól ismert doromboló szereplői láthatók. „A civilizáció történetében az emberhez legközelebb álló állat mindig is a macska volt” – magyarázta a a Besiktas negyedben megnyílt múzeum létrejöttének hátterét az alapító, Sunay Akin török költő és író.

Ha lépten-nyomon macskákba botlunk Isztambulban, akkor jó tudni, hogyan közelítsünk hozzájuk, ha meg akarunk simogatni egyet. A legfontosabb, hogy légy elővigyázatos, mert némelyik nagyon barátságos az emberrel, de van, amelyik jobban szereti, ha békén hagyják. Guggolj le, kerül a szintjére, és lassan közelítsd a kezed az orrához, hogy megszaglásszon. Ha ezt jól fogadja, jöhet a simi. Ha úgy látod, nem túl nyitott az ilyesmire, akkor ne erőltesd, és vigyázz, nehogy megkarmoljon. Talán az a legjobb, ha a macska teszi meg az első lépést.

Mesebeli tájak Kappadókiában

A közép-törökországi Kappadókia régió nemcsak az ország, hanem a világ egyik legjellegzetesebb tájképével büszkélkedhet. Az Erciyes és Hasan tűzhányók által kilövellt nagy mennyiségű vulkáni hamu és láva beborította a környéket, majd ezeket a kőzetrétegeket az eső, a szél és a jég alakította, koptatta évmilliókon át. A táj változásának a keményebb bazaltréteg jobban ellenállt, és kúp alakú – akár 45 méter magas – képződmények jöttek létre, amelyek a puha vulkáni hamu eróziójával alakultak ki. Ezeket a mesebeli sziklaképződményeket tündérkéményeknek nevezik.

Tündérkémények a Szerelem-völgyben, a törökországi Kappadónia régióban (Fotó: Go Türkiye)

A természet által megformált alakzatokat később emberi kezek is faragták: barlanglakásokat, templomokat, várakat, sőt egész föld alatti városokat vájtak ki a könnyen megmunkálható tufában.

A Kappadókia elnevezés azt jelenti, hogy „gyönyörű lovak földje”, és ma is van lehetőség lóháton, szervezett lovas túra keretében bejárni a környéket. Bár a lélegzetelállító természeti látványosságok egyre több turistát vonzanak, és a régió Törökország egyik leglátogatottabb része, mivel egy 300 négyzetkilométeres területről van szó, van lehetőség arra, hogy elkerüljük a tömeget.

Léghajózás a törökországi Kappadókiában (Fotó: Go Türkiye)

A festői hegyek és völgyek egész évben nagyon látványosak, de mivel nyáron gyakran nagy a forróság, érdemes tavasszal vagy ősszel felkeresni Kappadókiát. És ha ott vagyunk, az alábbiakat ne hagyjuk ki!

• Göreme Szabadtéri Múzeum. A múzeum 1985 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, és híres a kereszténység korai időszakából származó faragott templomairól. Megannyi kolostor maradványát, bibliai freskókat láthatsz, amelyek némelyike több mint 1600 éves. Semmiképp se hagyd ki a Karanlık és a Tokalı templomokat, ezek a leghíresebbek a skanzenben.
• Derinkuyu földalatti városa. Kappadókiában több száz földalatti várost fedeztek fel, de ez a legnagyobb: nyolc szinten terül el a mélyben, és emberek ezrei adott otthont. Fénykorában komplex településként működött, ahol a lakóhelyiségek mellett templomok, iskolák, borászatok voltak, és még állatokat is tartottak. A barlangvárost később nem lakták állandóan, hanem menedékhelyként használták.
• Hajnali hőlégballonozás. Kappadókia az elmúlt húsz évben a hőlégballonozás központjává vált, ami remek lehetőség, ha szeretnénk a magasból is megcsodálni a tájat. Az akár 800 méter magasra felemelkedő hőlégballonok hajnalban indulnak Göreme mellől, és bár korán kell kelni, az élmény biztosan kárpótol.
• Uçhisar (Ortahisar) vára: Ha a hőlégballon túl nagy kaland, akkor Uçhisar vára – ami egyben egy tündérkémény is – a legmagasabb pont, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik Kappadókiára. Kiváló módja egy nap lezárásának, ha innen nézzük a naplementét és a környék legszebb helyszíneit.

Interkontinentális bicikliverseny Alanyától Isztambulig

Ha a nagy kerékpáros versenyekre gondolunk, valószínűleg nem a török körverseny jut eszünkbe, pedig a Tour of Türkiye (TUR) több mint 60 éves múltra tekint vissza. 1963-ban Marmara Tour néven rendezték meg először, három évvel később nemzetközi státuszt szerzett, 1968 óta pedig az elnökség égisze alatt zajlik az elit kerékpárosok megmérettetése, amelynek útvonala Törökország természeti és történelmi kincsei között kanyarog.

A 2023-as Tour of Türkiye kerékpáros körverseny mezőnye az utolsó szakaszon Isztambulban (Fotó: Go Türkiye)

A Tour of Türkiye csaknem két évtizede része a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) valamelyik versenysorozatának, 2023-ban – a Török Köztársaság megszületésének 100. évfordulóján – az európaiban szerepelt. Tavaly a több mint 50 ezer ember életét követelő földrengések miatt elhalasztották az eredetileg április végére tervezett 58. Tour of Türkiye-t, és végül október 8-15. között rendezték meg. A nyolc szakaszból álló verseny során a sportolók 1235 kilométert tekertek olykor magas hegyekre felkapaszkodva, máskor a Földközi-tenger vagy az Égei-tenger türkizkék vizével a háttérben.

A mezőny – a magyarok által is kedvelt tengerparti üdülőhelyről – Alanyából rajtolt el, hogy végül a nyolcadik napon Isztambul óvárosában, a 2020-ban ismét mecsetté nyilvánított Hagia Sophia mellett célba érkezzen. Mivel az isztambuli utolsó etap útvonala rendszerint a Boszporuszon keresztül átvezet Ázsiába, a Tour of Türkiye az egyetlen „interkontinentális” bringás körverseny.

2024-ben a megszokott időszakban, tavasszal rendezik meg a Tour of Türkiye-t, egész pontosan április 21. és 28. között. Idén is Antalyából startolnak a bringások, az utolsó szakasz pedig ismét Isztambulban kapott helyet, ám ezúttal a város egy másik világhírű látványosságánál, Ahmed szultán mecsetjénél – ismertebb nevén a kék mecsetnél – lesz a végső befutó. Aki szereti a kerékpárversenyeket, és törökországi látogatást tervez, a TUR hetében mindkettőt élvezheti – és természetesen nem csak Isztambulban.

Trója: egy legenda nyomában

Bár a történészek máig vitatkoznak azon, hogy valóban létezett-e a trójai faló, a legendának óriási kulturális hatása volt és van, amiben az elmúlt években bizonyára közrejátszott a Brad Pitt főszereplésével készült 2004-es Trója című film is. A trójai mondakör szerint Odüsszeusz ötlete volt a faló, amelynek segítségével a tíz évig tartó háború után a görögöknek végül sikerült bevenni Priamos várát.

A legendát Homérosz énekelte meg az Iliász című eposzában az időszámításunk előtti 13. században zajló háború után mintegy 500 évvel. Miután a görögök sehogyan sem tudták elfoglalni Tróját, furfangos tervvel álltak elő: úgy tettek, mintha a háborút feladva elhajóznának, de hátrahagytak egy óriási, fából készült lovat – ezt Pallasz Athéné istennőnek szánták áldozati ajándékul. A trójaiak azt hitték, megnyerték a háborút, örömükben pedig bevitték a falovat a városfalon belülre. Pontosan erre vártak a ló üreges testében megbúvó görög katonák, és amikor leszállt az éj, előbújtak és felgyújtották a várost.

Hobbirégész tárta fel Tróját – Heinrich Schliemann sztorija

Anatólia, az Égei-tenger és a Balkán találkozásánál fekvő Trója az ókori világ egyik leghíresebb városa, földrajzi elhelyezkedése miatt évszázadokon át, civilizációktól függetlenül fontos szerepet játszott, már időszámításunk előtt 3000-2500 körül laktak a területen. Bár Trójáról mindenki tud valamit, az kevésbé ismert tény, hogy ma Törökország területén, Çanakkale városa mellett található, török neve pedig Truva. Szerepel az UNESCO világörökségi listáján, és miután az egyik leghíresebb régészeti lelőhely a világon, egy látogatást mindenképpen megér.

Trója áthatolhatatlan falainak egy része, amelyeket Homérosz is megemlít eposzaiban, a mai napig fennmaradtak és látogathatók. Először 1871-ben végzett ásatásokat Heinrich Schliemann, és a feltárások során tíz különböző, egymásra épült városréteget fedeztek fel.

Trója romjai Törökországban (Fotó: Go Türkiye)

Az egykori város bejáratánál természetesen áll egy faló – azt hiteles források híján nem tudni, hogy annak idején valóban így nézett-e ki –, be lehet mászni a belsejébe, amit a gyerekek biztosan élvezni fognak. A 12,5 méter magas alkotást İzzet Senemoğlu török művész fenyőfából készítette még 1975-ben.

Çanakkale belvárosában van egy másik faló is: a Trója filmben használt, szintén óriási lovat Törökországnak ajándékozták, és a kikötő mellett felállított hatalmas építmény azóta is népszerű turistalátványosság.

A Trója című filmben szerepelt faló a törökországi Çanakkale városában (Fotó: Go Türkiye)

A régészeti lelőhely mellett működik a Trója Múzeum, ahol megismerhetjük a város különböző időszakaiból származó régészeti leleteket, szobrokat, sírköveket a bronzkortól az oszmán korig.