Hogy kerül Magyarország Kína közepére?
1900-at írunk. Kína túl van az ópiumháborúkon, egyre erősebben utasítja el a nyugati befolyást, miközben rengeteg külföldi kereskedő és keresztény hittérítő tartózkodik az országban. A feszültség robbanásközeli: a helyiek egy része kifejezetten ellenségesen tekint a „nyugatiakra”.
A századfordulón végül beüt a baj: Tiencsinben kirobban a boxerlázadás, a felkelők külföldieket – főleg hittérítőket – támadnak meg. A mozgalom mögé áll a császári udvar egy része is, Ce-hszi császárné támogatásával.
A válasz gyors és kemény: nyolc nagyhatalom közös hadserege vonul Kínába, hogy leverje a felkelést és megvédje saját érdekeit. Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Államok, Olaszország, Japán, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia együtt avatkozik be.
A kínai „magyar gyarmat”: Hebej városrész
A Monarchiának ekkor még nincs igazi gyarmatbirodalma, de szeretne belépni a klubba – ezért beszáll a hadjáratba. Katonailag visszafogottan: a térségben állomásozó SMS Zenta cirkáló vesz részt a műveletekben.
A győzelem után Tiencsint felosztják egymás között a győztes hatalmak, úgynevezett koncessziós zónákat hoznak létre. Ezek a városrészek gyakorlatilag „mini gyarmatok”:
- a területen az adott ország törvényei érvényesek,
- a közigazgatás is hozzájuk tartozik,
- a városképet és az infrastruktúrát is a „bérlő” hatalom alakítja.
Az Osztrák–Magyar Monarchia Hebej városrész délnyugati részét kapja, a Hajho-folyó partján. Ez lesz a magyarok legkeletibb „birtoka” – a tiencsini osztrák–magyar koncessziós zóna, jelentős magyar hatással.
A becslések szerint valamivel kevesebb mint 26 ezer ember élt itt, de közülük mindössze nagyjából 80 volt magyar állampolgár. A rendet egy 110–120 fős, vegyes összetételű alakulat vigyázta: kínai, osztrák, magyar és horvát rendőrökkel.
Budapest utcanév Kínában
Pénz viszont alig érkezett Bécsből és Budapestről, így a terület gyorsan lepusztult.
A Monarchia mindent megtett, hogy legalább gazdaságilag vonzóvá tegye a zónát: vámmentes kikötőt hoztak létre, hogy bekapcsolódjanak a kínai kereskedelembe. A városrészben európai stílusú utcákat és házakat építettek, és magyaros utcaneveket adtak: volt Ferenc József tér, Bécs utcája, Budapest után elnevezett közterület is.
Hiába a magyar utcanevek és a kedvezmények, a Monarchia polgárai nem tolongtak: a terület sosem lett „mini-Budapest”, inkább egy távoli, furcsa kis zseb maradt a birodalom szélén.
Hogyan veszítettük el?
Az első világháború pecsételte meg a sorsát. 1917-ben Kína az antant oldalán belépett a háborúba, és közölte: igényt tart a területre. Az Osztrák–Magyar Monarchia messziről, az összeomlás közelében nem tudta megvédeni kicsi, távoli gyarmatát – a tiencsini zóna elesett.
Formálisan 1920. június 4-e, a trianoni békediktátum életbe lépése után veszítettük el végleg. A valaha volt „legkeletibb magyar terület” ma teljes egészében Kína része – az egykori épületek viszont máig állnak Tianjin városközpontjában, néma emlékként arra, hogy Magyarország egyszer egészen idáig ért a térképen.
Fotó: illusztráció, Unsplash
