Negyven év telt el a világ egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófája óta. Csernobil környéke pedig máig különös és ellentmondásos hely: egyszerre kísértetváros és óriási szabadtéri laboratórium. A sugárzástól elnéptelenedett területet nem mindenki hagyta el. Az emberek helyett állatok vették birtokba, köztük több száz kóbor kutya is, amelyek ma már egy önálló, különleges populációt alkotnak.
Az elmúlt években számos tudós vizsgálta: vajon a több évtizednyi sugárterhelés képes-e olyan genetikai változásokat okozni, amelyek felgyorsíthatják az evolúciót.
A kutyák, akik átvészelték Csernobilt
A kutatók 302 kóbor kutya DNS-ét vizsgálták, amelyek az erőmű közvetlen közelében vagy a Zárlati Zóna területén élnek. A mintákat összehasonlították olyan kutyákkal, amelyek 10 mérfölddel arrébb, Csernobil városában laknak, ahol a sugárzás már jóval alacsonyabb.
A különbségek viszont látványosak voltak: a két populáció genetikai mintázata egyértelműen eltért egymástól, ami elsőre úgy tűnhet, mintha a sugárzás gyors, új mutációkat váltott volna ki.
A kutatás egyik vezetője, Elaine Ostrander, a világ egyik legismertebb kutyagenomika-szakértője úgy fogalmazott:
„A kérdés az, hogy ezek a kutyák szereztek-e olyan mutációkat, amelyek segítik őket a túlélésben ezen a különleges helyen.” A gondolat izgalmas, és nem példa nélküli. Korábban például a Csernobil környéki levelibékáknál kimutatták, hogy a korábban zöld, ma már sok helyen fekete békák valószínűleg melanin-mutációval védekeznek a sugárzás ellen.
Kutya Csernobilban (Fotó: GettyImages)
De jött a fordulat: lehet, hogy mégsem a sugárzás a bűnös
A „gyors evolúció” teóriáját egy másik, későbbi kutatás jó alaposan megkérdőjelezte. Az Észak-Karolinai Állami Egyetem és a Columbia Egyetem genetikusai ugyanis semmilyen sugárzásra utaló genetikai rendellenességet nem találtak sem a kromoszómák szintjén, sem a teljes genom vizsgálatakor.
A kutatást vezető Matthew Breen szerint:
„Ha a sugárzás előnyös vagy hátrányos mutációkat okozott volna, azoknak 30-40 év és több tucat kutyageneráció után is nyoma lenne. De ilyet nem találtunk.” A különbségek tehát sokkal egyszerűbben magyarázhatók is lehetnek: például a zárt területen belüli párosodással, elszigetelt csoportokkal vagy azzal, hogy a kutyák populációi nem keverednek szabadon.
A végére egy meglepő tanulság
Bár a végső szó még nincs kimondva, egy dolog biztos: Csernobil ma is a világ egyik legkülönlegesebb „természetes laboratóriuma”, ahol a tudomány minden vizsgálata újabb kérdéseket vet fel.
A kóbor kutyák pedig – akár sugárzás miatt változtak, akár nem – tökéletes példái annak, hogy az állatvilág képes alkalmazkodni a legszélsőségesebb körülményekhez is.
