Az ókori egyiptomiak életét legendák lengik körbe, akik nemcsak az építészetben, a tudományokban és a szépségápolás terén érdemlik ki a különleges jelzőt, de a szexualitás életüket sem nevezhetjük hétköznapinak.
Az istenségek és a szexualitás
Tény, hogy az egyiptomiak szexuális életéről nem maradt fenn túl sok hieroglifa vagy képi ábrázolás, de az eddig talált leletek azt mutatják, igen szabados életet éltek. A hétköznapi szexualitás ugyan nemigen jelenik meg, az istenségek ábrázolása azonban igen szembeötlő. Min istenséget, a férfiasság és a potencia istenét állandó erekcióban jelenítik meg, de jó néhány ókori rajzon Geb, a föld istene, akinek testvére és egyben felesége Nut, az égistennő, Ozirisz, a túlvilág és az alvilág ura, valamint Hathor, a szépség, az öröm, a szerelem és anyaság istennőjének ábrázolása sem kevésbé látványos.
Mivel Egyiptom uralkodóiról úgy tartották, hogy a földön élő istenségek, nagyon vigyáztak a vérvonalukra, így megszokott volt a vérfertőző házasság. A leghíresebb testvérpár, akik összeházasodtak, Ozirisz és Ízisz volt. Persze, az uralkodók azért tovább is láttak a családi kötelékeknél, ahogy Kleopátra története is mutatja. Kleopátra híres volt arról, hogy az ujja köré csavarta a férfiakat, de nem feltétlenül a szépségével, hanem szexuális kisugárzásával hódított, és művészi szintre emelte a csábítást.
A hétköznapi emberek szexuális élete
Érdekes, hogy miközben az istenségek történeteiben megjelent és elfogadott volt a házasságtörés, a megcsalás, addig a hétköznapi halandók esetében egyáltalán nem nézték jó szemmel. A nő akár az életével is fizethetett érte, ha pedig a férfi lépett félre, válnia kellett. De nem volt ez másként a vérfertőző kapcsolatokkal sem: amit az isteneknek szabad volt, az átlagemberek körében nem volt elterjedt szokás.
A hétköznapi szexualitásról kevés, de annál beszédesebb emlék maradt fenn, ugyanis még azt is megtudhatjuk, melyik póz volt a legszokványosabb. A leletek szerint a tergo – ami annyit tesz, „hátulról” – pozitúrát díjazták a leginkább, azonban egyes kutatók szerint ez nem is feltétlen a szexuális vágyra, hanem egyfajta hatalomgyakorlásra, a másik leigázására szolgált. Ismert volt a misszionárius póz is, de a rajzokon nyakatekert pozitúrák is megjelentek.
Egy 7 évvel ezelőtt, 2012-ben talált papirusztekercsen konkrét jelenetek elevenednek meg, megismerhetjük az ókori egyiptomiak szexualitásának egy kis szegletét. A tudósok úgy tartják, hogy a sorokat egy pap írhatta, és egyfajta rituális aktusról ír, mindamellett kiemeli, hogy Mut, az egyiptomi anyaistennő is az evés-ivás, valamint a testiség élvezetre buzdítja az embereket. A torinói ásatásokon olyan papiruszt is találtak, amiből egyértelműen kiderült, hogy az egyiptomiaknak is voltak örömtanyáik, ahol semmi sem számított tabunak, és szabados erkölcsök uralkodtak. Sőt, írásos emlékek alapján a pedofília, a zoofilia és a fetisizmus is ismert volt az ókori Egyiptomban.
Vágyfokozásra, a szexuális élet felpezsdítésére és szeánszokon gyakran használtak vízililiomot, ami az egyiptomi kultúra legikonikusabb virága volt, és az egyik ősi eredettörténet is egy kék vízililiomból eredezteti az emberiség születését. A nem kívánt terhesség ellen már akkor is léteztek fogamzásgátló módszerek, de tény, ma már ezen erősen felhúzzuk a szemöldökünket: krokodilok szárított ürülékét keverték össze sóval és mézzel, majd ezt a masszát kenték magukra.
Létezett-e homoszexualitás?
A kérdésben a mai napig nem értenek egyet a tudósok, ugyanis azon is múlik, hogy az ábrázolásokat miként értelmezik. A legismertebb ókori egyiptomi homoszexualitásra utaló forrás Nianhhnum és Hnumhotep sírja: a két férfi i.e. 25. században élt és szolgált, mindkettőnek volt gyereke, családja, mégis egy sírba temették őket, a sírjukon szereplő rajzon pedig átölelik egymás vállát, az orruk összeér, ami akkoriban a csóknak felelt meg. A másik ismert történet a homoszexualitásról egy írásos történet, amiben Noferkaré uralkodó minden éjjel néhány órára egyik tisztje, Szaszanet házába osont.
Más kutatók úgy tartják, ezek csupán félreértelmezett rajzok és fordítások, és az egyiptomiak valójában elítélték a homoszexualitást. Erre bizonyítékként hozzák fel a Halottak könyvét, amiben hosszan fejtegetik, miként kell tagadnia a halottnak bűnösségét az istenek előtt. Az egyik bűntett tagadása így szól: szexuálisan nem hatoltam be másik férfiba. Persze, ez is ugyanúgy lehet félrefordítás, félreértelmezés, mint az, hogy az uralkodó és a katona története. Mivel egyetlen egyiptomi feljegyzés, irat sem emeli ki, hogy a homoszexualitás büntetendő, elítélendő lett volna, a mai napig vitatott, miként is álltak az ókori Egyiptomban két férfi szerelméhez.
Szponzorált tartalom
