Egy rendszeres rádióműsorra készülök, ami nyíltan, előítéletektől mentesen szeretne foglalkozni a szexualitással. Minthogy azonban a műsor témája vállaltan „A SZEX”, a magunk számára is értelmeznünk kellett, mi és hogyan vonatkozik ránk a médiatörvény korhatár-besorolási szabályaiból. A szabályozás, finoman szólva kiütötte nálam a biztosítékot, pedig ha úgy vesszük, nincs benne semmi meglepő. Az, hogy a törvény hogyan formálja a szexualitásról szóló beszédet, sokat elárul arról, hogy hogyan gondolkodunk a nyilvánosságban a szexről.
„Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.”
(A szabályozást részletesen l. itt.)
A szabályozó szemében az erőszak és szexualitás ugyanabba a kategóriába esik! Mindkettő egyformán a fiatalok fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló tényező. Mintha gyermekeink nem szex által jöttek volna a világra, mintha a szex nem örömforrás lenne, mintha nem ide tartozna a párkapcsolat, a szerelem, a szülők közötti érzelmek kifejezése. Mintha nem a szexualitás része lenne a testünk ismerete és szeretete, a tudás a menstruációról, fogantatásról, szülésről, életünk meghatározó eseményeiről. Nem-nem. A szexualitás megjelenítése a nyilvánosságban vagy azért, mert „veszélyes”, vagy azért, mert „nehezen érthető”, kerülendő, főleg a fiatal generációk számára.
„Tekintettel arra, hogy a 16 évesek többsége már maga is rendelkezik több-kevesebb szexuális tapasztalattal, az intim szexuális tevékenység visszafogott, stilizált képi ábrázolása, valamint erre vonatkozó közvetett verbális utalások megengedettek. A szexualitás vizuális ábrázolásának elfogadható mértéke kapcsán lényeges szempont, hogy az kizárólag színlelt módon és nem részletezően kerülhet bemutatásra, figyelemmel arra, hogy a naturális ábrázolásmód egy magasabb korhatári kategóriát követel meg.”
Kamaszokkal foglalkozó szexoktatóként úgy látom, a törvény komoly dilemmát vet fel. A szabályozás értelmében este 9 óra előtt egyáltalán nem szabad a szexualitás naturális vonatkozásairól nyíltan beszélni. Az nem derül ki, hogy a hüvelyváladék, a punci vagy az orális szex tárgyalható-e, vagy lehet-e arról beszélgetni, hogy ha a 16 éves fiúk néznek pornót, abban mit látnak és mit gondolnak róla. Pedig ha ezekről nem beszélünk nyíltan, akkor például azt sem fogjuk tudni elmondani, hogy a pornóban látottaknak mennyi közük van a valósághoz. A helyzet az, hogy sok 16 évest már érdeklik ezek a témák, egymás között beszélgetnek róluk, és éppen a felnőttek azok, akik nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Azaz a jelenlegi szabályozás nem a fiatalokat zárja el a szexuálisan telített tartalmaktól, hanem az idősebbek számára nehezíti meg, hogy reflektálni tudjanak a fiatalok tapasztalataira.
Egészen nyitott szülők is gyakran fordulnak hozzám azzal a dilemmával, hogy mikor, hogyan kezdjenek el beszélni a gyerekeiknek szexről, testi dolgokról, és mit mondjanak. Teljesen érthető ez a tanácstalanság, ami nagyban fakad abból, hogy a szexualitást sem a magán, sem a nyilvános diskurzusok nem kezelik az élet természetes dolgaként. A szex pedig legalább olyan velejárója a hétköznapjainknak, mint az étkezés vagy az olvasás. A felnőtt társadalom azzal, hogy a szexualitást egy elrejtendő, gyermekei számára csupán színlelten, hamisan mutató dologként kezeli, újra- és újratermeli a szex körüli tabukat.
(A Mester Dórával készült interjúnkat itt olvashatod.)
