Valentin, vagy amit akartok

A biznisz az biznisz

Munkámból adódóan, rádiós publicistaként rovom a nagy magyar médiaprérit immár hetedik éve. Az évnek ezen szakaszában mindig elgondolkodom azon, vajon mi visz arra valakit, hogy a párjával együtt címlapra, bulvárműsorba pakolja ki magát szezonális jelleggel, szív alakú selyempárnával, bögrével, hogy ők „mennyire és szívből”…

A kereskedelmi rádiók és tévék persze kapnak az alkalmon, hiszen mindig jól jön az önkéntes magamutogató „C” kategóriás celebritás, aki szívesen olvadozik marcipán és plüss vackokkal, és persze a kívánságműsorok „szívküldije” is magasabb fordulatszámon üzemel ilyenkor – ez utóbbi egyébként teljesen érthető, a kívánságműsor műfaja szinte egyidős a rádiózással.
A bulvárlapok szintén betárazzák az aktuális kedvenceket, akár kamu hírekkel is – Feri huszadjára is rájött, nem tudja magát túltenni Icán, mióta kijött a kamerás ingatlanból, és most címlapon próbálkozik újra. A kisebb példányszámot produkáló lapok a média kevésbé ismert, de annál törtetőbb arcaival próbálkoznak, ám Puskás Öcsi bácsi óta tudjuk, kis pénz, kis foci.

A szolgáltatóiparnak kőkemény pénzügyi ziccer ez, amit ki ne használna ki az ő helyükben? Persze valahol gyomor kell ahhoz, hogy a madártollal dekorált, mélyvörös, szív alakú semmin szemrebbenés nélkül adjanak túl, mint ahogy a velencei, kézzel festett karneváli maszkokat is megvásárolhatjuk, az eredeti cucc árának négyszereséért. És akkor a bonbonokra, fehérneműkre és ékszerekre ne is vesztegessük a szót.

Soul II soul

Érdekes magának az alkalomnak a megközelítése. Szándékosan nem írok ünnepet, mert a szerelmesek számára minden nap ünnep, a többieket pedig úgy is hidegen hagyja.
Hadd ékeljek be egy aprócska történetet az elejére. Jó barátom hosszú kihagyás után január környékén jött össze akkori barátnőjével. Mivel az ilyesfajta rituálék helyett inkább a spontán, nem kiszámítható, de annál hatásosabb érzelmi megnyilvánulásoknak volt híve, és mindemellett nem volt az a papucs típus, magasról semmibe vette a jeles eseményt. Lett is nagy sürgésforgás a hölgy részéről, a legkomolyabb érv az volt, hogy mit szólnak majd a barátnők, ha kiderül hogy egyedül ő nem kapott semmit… Mondanom sem kell, a nászig nem jutottak el…

Valahol olyan ez, mint a pornófilm-nézés – megosztja az embereket. Jó részük bevallottan utálja – okokat lásd fentebb –, mások igenis szeretik, de a mai fiatal generáció legalább akkora része ajándékozott ez alkalommal, mint ahányan nekiláttak egy zaftosabb dvd-nek, hogy utána párjukkal együtt elemezzék a látottakat a gyakorlatban.

Kevés olyan nőt láttam, aki igényt tart arra, hogy őt eme jeles napon igenis elhalmozzák mindenféle földi jóval, és kényeztessék rajtaütésszerűen.
Villámgyors közvélemény kutatást végeztem hölgyismerőseim körében, mégis hogy állunk február 14-ével? „ Á, nem érdekel, elég, ha kapok egy puszit, amúgy is halál béna az egész”, miközben titokban, kimondottan erre az alkalomra tartogatott dologra vágynak, még ha nem is mauritiusi fehér homokos habzsidőzsire, de legalább egy mélybordó valamibe becsomagolt kis bármire.

Persze ha kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk, és az év nagyobb részében (364!) is figyelmesek vagyunk, akkor bocsánatos bűn, ha Bálint napon nem gyémántgyűrűvel állítunk haza. Tagadhatatlan, hogy vannak kapcsolatok, ahol kvázi frissítésként jól jön ez az alkalom, de ha azon múlik egy kapcsolat, hogy az év ezen napján kapunk-e valamit vagy sem, akkor nagyon gyorsan húzzuk le a rolót. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne érezzük jól egymást február 14-én.