Range Rovernek látszik
Ilyen unikum számomra a Ford Flex, amely elsőre egy Range Rovernek látszó tárgy. Ennyire jellegzetes formát komoly autógyár nem szokott lenyúlni (talán a Mazdánál merítettek ihletet ilyen kiadósan az első Lotus Elanból a bukólámpás MX-5-hoz), mindenesetre a családi autó már 2005-ös tanulmányként is Range-utánérzés volt.
Én jól variálható SUV-nak mondanám, de a 2008-tól kapható Flex a Ford szerint crossover, azaz kategóriák közötti autó és elvileg a Windstar utódja.
A Windstar egy ősrusnya egyterű volt, gyakorlatilag a sonkalábú Kucu néni négy keréken.
Hosszú, széles és nagyon kocka
170 centijével a szabadidő-autó nem egészen egy centiméterrel növi túl a Skoda Yetit, 5,13 méterével inkább hosszú és széles tepsi, mint hórihorgas szekrény, ami az egészséges üléshelyzeten és vezetés közben is átjön.
Mi a legeslegmenőbb Titanium modellt kaptuk meg a kínálatból, amelynek hűtőrácsa fekete, nem pedig krómfényes, utastere hét- helyett hatszemélyes, és az üléseket középen szürke Alcantara (bőrszerű, kellemes és nemes műbőr) fedi, a széleken pedig szénfekete bőr.
Persze egy hasonló méretkategóriájú európai autóban szebbek a felületek, de az áruk is nagyon más.
Kicsit olcsó, de nem vészesen
Tehát nem a műanyagokkal van baj, ami üvöltően olcsó, az a fokozatkapcsoló. Csodás dolog, hogy sportautósan felhozták a kormányra, de miért egy cseklő-nyeklő műanyagdarabbal lehet ezt a high-tech funkciót gyakorolni?
Erősen egyszerű a fokozatválasztó kar kijelzője is. Európai autókban általában megvilágítják a D-t vagy az S-t, ahová húztuk a kart, itt viszont egy halványpiros vonal vándorol hátrább, ahogy P-ből jön az R-N-D és a kézi kapcsolást jelző M.