Zsolt kisfia néhány hónapon belül egy éves lesz. Az édesapát az első három hónap nehézségeiről kérdeztük: “A terhesség utolsó néhány hetében, amikor a feleségemnek nagyobb szüksége volt a támogatásomra, közelebb kerültünk egymáshoz. Nem tudom, miért és hogyan alakult így, de valami változott közöttünk. Bár meg szoktuk beszélni a dolgainkat, erről nem esett szó. Szerintem a felelősség hatott ránk, a ki nem mondott óriási átalakulás, ami szülévé formált minket. Én türelmes voltam vele, ő meg hirtelen komoly felnőtté vált. Nem tudom másképpen mondani. Talán ez segített minket át a fiam születése utáni 3 nehéz hónapon. Utólag azt mondom, csoda, hogy nem őrültünk meg. Tipikusan olyan életünk volt, amit ha bárki más mesélt volna, tuti, hogy nem hiszem el.
A szülés után boldogan hoztam haza a családomat a kórházból. Kivettem 10 nap szabadságot, hogy együtt lehessünk és segítsek, amit tudok. Ha most ki kellene emelnem, hogy mi volt a legnehezebb egy újszülöttel otthon, szerintem nem is tudnék semmit mondani, csak azt: minden. Nekem a pelenkacsere is nehezen ment, hogy a fürdetésről ne is beszéljek. Abban maradtunk, hogy felosztjuk a feladatokat, de én eleinte csak tébláboltam és csodáltam a lábadozó feleségem, hogy mennyire ügyes. Persze neki is voltak nehéz időszakai. Főleg, amikor hasfájós lett a babánk és tehetetlennek érezte magát. Na meg az átvirrasztott éjszakák, azok is kemények voltak.
Mivel a feleségem ragaszkodott ahhoz, hogy szoptassa a kicsit, én azon is izgultam, hogy ne legyen gond az anyagtejjel, mert szeretek mindent megoldani, de ebbe aztán biztosan nem tudtam volna segíteni. Szerencsére azóta is minden rendben van, van elég tej és a fiam szépen fejlődik, lassan járni fog. Azóta megszoktuk a gyerekkel járó kötelezettségeket, de azt biztosan állíthatom, hogy az első 2-3 hónap nagy kihívás érzelmileg is. Szeretnénk még egy vagy két gyereket és szerintem velük már könnyebb dolgunk lesz. Bár egyelőre arra vágyunk, hogy néha kettesben legyünk kicsit, mert hiányoznak az együtt töltött, nyugalmas esték. Persze tudom, hogy ezzel jár a gyereknevelés, de szerintem megérdemelünk annyit, hogy havonta egyszer-kétszer csak egymásra figyeljünk.
