A búcsúztatáson Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta:
Buzánszky Jenő azon ritka magyarok egyike volt, akit mindenki elfogadott és tisztelt, akiben nemzeti legendáink egyikét tisztelhettük.
Kiemelte, hogy az aranycsapat hátvédjének élete a hazafiság története, majd Buzánszky Jenőtől idézett, aki azt mondta: érdemes magyarnak lenni. Úgy vélte, az aranycsapat két örökséget hagyott ránk: a teljesítményt, amit szinte lehetetlen felülmúlni, és a példát, hogy hogyan kell megvívni a lehetetlennel.
Fotó: MLSZ
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke beszédében úgy fogalmazott, nemcsak Buzánszky Jenőtől, hanem “múltunk egy darabjától búcsúzunk”, a magyar labdarúgás legkiemelkedőbb fejezetétől.
A fővárosi Szent István-bazilikában megtartott búcsúztatáson több százan rótták le kegyeletüket egy szál virággal. A temetési szertartást Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök végezte, majd Buzánszky Jenőt szűk családi körben helyezik végső nyugalomra az altemplomban.
Buzánszky az aranycsapat utolsó élő tagja volt. Játszott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban, és mind az öt mérkőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott. 2011 óta volt a nemzet sportolója, tavaly novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe. Az egykori nagyszerű jobbhátvéd pályafutását a Dombóvári Vasutasnál (1938–1946) kezdte, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban (1946–1947), illetve Dorogon (1947–1960) futballozott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban pedig 48 alkalommal szerepelt.
