Emlékszem, amikor kislány voltam, állandóan cikiztek az osztálytársaim a túlsúlyom miatt. Hiába próbáltam alkalmazkodni, jó fej lenni, szinte mindennap kaptam a „Hé, dagadt…” kezdetű beszólásokat. Aztán ahogy kamaszodni kezdtem, valósággal olvadtak le rólam a plusz kilók, nyolcadikra csont és bőr voltam. A dagadtozás azonban még akkor sem maradt el, amikor már zongorázni lehetett a bordáimon.
A helyzet ugyanis az, hogy
ha az emberek feltesznek valakit a fejükben egy képzeletbeli polcra, onnan nagyon nehezen hagyják átmászni másikra.
Nem vagyunk tökéletesek, mindenki küzd ilyen-olyan hiányosságokkal vagy éppen gyengeségekkel, de ettől egyikünk sem rosszabb a másiknál, csak éppen színesítjük a világot a puszta létezésünkkel. Ugye milyen jól hangzik ez? De azért az élet egyáltalán nem ilyen rózsaszín.
Mert ítélkezni baromi könnyű, tapasztalta ezt a saját bőrén minden túlsúlyos ember, minden mozgáskorlátozott és minden anya, akivel megesett már, hogy rosszalló pillantások vagy gonosz megjegyzések kereszttüzébe került, mert a dackorszakban térdig gázoló gyereke egy bevásárlóközpont közepén rendezett óriási hisztit.
Szomorú, de azért nem egészen reménytelen az ügy. Ez a legnagyobb tanulsága minden olyan cikkünknek, videónknak, aminek témája az érzékenyítés. És ez a tanulsága annak az Emberi Szemmel Színesen című online kiállításnak is, melynek híre a Babagenetika mozgalom jóvoltából jutott el hozzánk. A kiállítás 31 képből áll, és minden pillanatkép egy sokakat érintő és sokszor megosztó témához kötődik, olyasmikhez, mint az apák szülési szabadsága, az apás szülés, a Down-szindróma, vagy éppen a szülés 40 év felett.
Minden képhez három nézőpont kapcsolódik, ebből kettőt – egy ítélkezőt és egy elfogadót – készen kapunk, a harmadik nézőpont pedig az olvasóké.
Fotó: Babagenetika
„Aki eljut oda, hogy a képeket megnyitja, az gyorsan rájön arra, hogy ez mindannyiunk életéről szól – mondja Sevcsik M. Anna, a Babagenetika mozgalom alapítója. – Az emberek jellemzően azokra a képekre kattintanak először, amelyek személyesen is érintik őket, így aztán erősebb hatást váltanak ki belőlük. A kommenteket olvasva pedig láthatjuk, milyen sok dolog eszükbe jut embereknek egy adott témáról, és szuper, hogy ezek főleg pozitív dolgok.
Rengeteg pozitív visszacsatolást kaptunk és kapunk szerencsére. A legnagyobb öröm pedig számunkra az, hogy úgy lett a kiállítás népszerű, és úgy kaptunk rengeteg visszajelzést, hogy nem reklámoztuk, igazából meg sem hirdettük.”
Anna elmondta: eredetileg harmincnaposra tervezték a rendhagyó tárlatot, de a sikeren felbuzdulva úgy döntöttek, hogy még harminc napra, január végéig meghosszabbítják. Szeretnék ugyanis, ha minél több emberhez eljutna ez a sok elfogadó, pozitív vélemény.
A magunk részéről mi is csak ajánlani tudjuk, hogy szánjatok rá pár percet az olvasgatására. Visszaadja az ember világba vetett hitét a sok pozitív üzenet, és garantáltan mindenki talál olyan témakört, amely kapcsán maga sem tudja majd megállni, hogy ITT elmondja a véleményét.
