A Germanwings másodpilótájának kezelőorvosa tudhatta, hogy a férfi mentálisan instabil, mert a tragédia napja előtt ezt írta a rendőrség által megtalált papírra: “unfit to work”. Mégsem jelezte a problémát senkinek. Rendben volt ez így?
Dr. Gerevich József: Semmiképpen sem volt rendben, hiszen ezt követően szörnyű tömegszerencsétlenség történt. Lubitznak az orvosi vélemény alapján kellett volna eljárnia, azaz semmiképpen sem léphetett volna munkába. Ha a kezelőorvosa nem tartotta szükségesnek, hogy a munkahelyét tájékoztassa a véleményéről, akkor ez nagy valószínűséggel azért történhetett, mert nem tartotta veszélyeztetőnek a pilóta állapotát. Vagyis Lubitz végig eltitkolhatta a mélyebb késztetéseit, még az orvosa előtt is. Lubitz tehát vélhetően végig együttműködő volt. Ráadásul Németországban az emberek általában megbíznak egymásban, ezért sem merülhetett fel az orvosban, hogy másként történnek a dolgok, mint ahogy azt ő javasolta.
Tudtommal egy orvos megszegheti a titoktartási kötelezettségét, ha a beteg hozzátartozójának életét, egészségét “befolyásolja az ok feltárása”, vagyis ha veszélyezteti mások életét. Viszont csak a megismerésre jogosult írásbeli kérelme alapján. Életszerű ez így? Hiszen lehet, hogy a hozzátartozó azt sem tudja, hogy a családtagja pszichiáterhez jár.
Nem életszerű, de az orvos következetes titoktartási kötelezettsége csak addig terjed, amíg ezzel nem árt a betegének. Ebben az esetben, ha az orvos számára egyértelművé vált volna Lubitz öngyilkosságra való motivációja, pszichiátriai osztályra utalta volna. Az a tény, hogy ezt nem tette, arra utal, hogy nem tudta, milyen veszélyei vannak a páciens hazabocsátásának.
Andreas Lubitz másodpilóta a hamburgi repülőtér álltal rendezett maratonon (Fotó: Getty Images)
Ki felé szegheti meg az orvos a titoktartást?
Szeretném hangsúlyozni, hogy a titoktartás alapfeltétele a pszichiátriai kezelésnek. Az orvos garanciát vállal arra, hogy mindaz, amiről a páciens beszél, vagy ahogyan az orvos-páciens szituációban viselkedik, senki számára nem válik átláthatóvá. Ez a páciens bizalmának az alapja. E nélkül az orvos egyáltalán nem várhat őszinteséget a betegétől. Nagy ritkán azonban előfordul, hogy a páciens nem kellően ismeri fel az érdekeit, ami szükségessé teszi, hogy bizonyos jelentős személyek tudjanak a páciens szándékairól, illetve állapotáról. Ezekben az esetekben e személyek felé meg lehet szegni a titoktartás kötelezettségét. Ilyen személy bárki lehet. Hangsúlyoznám azonban, hogy Lubitz esetére ez nem vonatkoztatható, mivel visszatarthatta a perdöntő információkat. Ha a páciens közli a kezelőorvosával, hogy valakit meg akar ölni, viszont az orvos ezt nem veszi komolyan, és nem próbálja ezt megakadályozni minden lehetséges szakmai és emberi eszközzel, végső esetben a hatósághoz fordulással, és a gyilkosság bekövetkezik, akkor az orvos elmarasztalható az illetékes hatóság (rendőrség) tájékoztatásának elmaradásáért. Valójában az ilyen esetekben is a páciens érdekeit védi az orvos, hiszen megakadályozza, hogy gyilkossá váljon.
Előfordulhat, hogy valaki tömeggyilkossággal összekötött öngyilkosságra készül, előtte pszichiáterhez jár, de az orvos ennek nem látja az előjeleit?
Igen. Azt, amikor a páciens eltitkolja orvosa előtt egyes tüneteit, patológiás élményeit, illetve szándékait, disszimulációnak hívják. Minél magasabb egy páciens intellektusa, annál tökéletesebben képes a problémái, tünetei eltitkolására.
Egy beteg gyógykezelésének érdeke elvben felülírhatja a titoktartást. Mondana erre egy példát?
A páciens veszélyeztető állapota esetén az orvosnak meg kell győznie őt, hogy személyes érdeke a kórházi-klinikai kezelés, 24 órás kontroll mellett. Ha ez nem sikerül, bevitetheti a kórházba.
A halterni német Joseph-Koenig Gimnázium tanulói gyászolják tanárukat és diáktársaikat (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
Létezik, hogy egy orvos mentális szempontból munkára alkalmatlannak tartja a páciensét, de arra alkalmasnak találja, hogy a beteg ezzel az érzékeny információval a munkáltatója elé álljon önszántából?
Igen, mert a munkára való alkalmatlanság még nem jelent veszélyeztetettséget. Utóbbi esetben a már említett forgatókönyv szabályozza az orvos tennivalóit.
Elképzelhető olyan helyzet, amikor az orvosnak jelentési kötelezettsége van a munkáltató felé?
Soha nincs jelentési kötelezettsége az orvosnak a munkáltató felé. Erre éppen Lubitz a példa. Hiszen vagy veszélyeztetőnek ítéli páciense állapotát és akkor ennek megfelelően intézkedik a beutalásáról, vagy ha nem tartja veszélyeztetőnek, akkor útjára bocsájtja. Harmadik eset számomra nem elképzelhető.
| Az 1960-as években egy kaliforniai pszichológus tudomására jutott, hogy egyetemista páciense egy másik diák, Tatiana Tarasoff megölését tervezi. A pszichológus olyannyira komolyan vette a fenyegetést, hogy értesítette a rendőrséget. A diákot szinte azonnal őrizetbe vették, de ő meggyőzte a rendőröket, hogy nem jelent veszélyt senkire, így kiengedték. Tarasoffot viszont senki nem értesítette, senki nem védte. A lányt a férfi halálra késelte. A tragédia után Tarasoff szülei pert indítottak. Azóta Amerikában az orvosok titoktartási kötelezettségét felülírja az, ha tudomásukra jut, hogy mások élete a páciens miatt veszélyben forog. |
