Rákóczi Feriről mindig az jut eszembe, hogy mennyire jó apuka. Még mindig lubickolsz az apa szerepben?
Azt majd az idő dönti el, hogy jó apuka voltam, vagy sem. A srácok már nagyok, Panna tizenegy éves, Soma pedig kilenc, éppen most kezdődnek a kamaszproblémák, de én minden pillanatát élvezem. A családom a mindenem, értük élek, szeretnék jó nevelést adni a gyerekeknek. Bár most már nem egyszerű, mert Pannánál elkezdődött az „ezt nem veszem fel” korszak, amihez én mosolygok és próbálom terelgetni az útján. Aztán este a páromnak, Békának sírom ki magam, hogy miért haspólóban jár a kislányunk? Nem egyszerű ez, de egyelőre állom a sarat.
A kamaszkorra sajnos nem lehet felkészülni.
Nem, erre nem lehet. Próbálunk olyan szülők lenni, hogy a gyerekeink vakon bízzanak bennünk. A legfontosabb, hogy mindent elmondhassanak nekünk. Ha bármi bajuk van, akkor minket hívjanak fel és át tudjunk beszélni bármilyen helyzetet. Tisztában vagyok vele, hogy ők is találkoznak majd a drogokkal, az alkohollal, csalódásaik lesznek, és akkor leszek nyugodt, ha egy átmulatott éjszaka után is minket hívnak majd fel, hogy menjünk értük. Akkor tökéletes a szülő-gyerek kapcsolat, ha bajban a szüleiket értesítik. Biztosan sokat vitatkozunk majd, de ezek is az élethez tartozó olyan helyzetek, amiket meg kell élnünk majd együtt.
Jól tanulnak a srácok?
Igen, bár Somával az iskolakezdésnél voltak problémák. Elköltöztünk Budapestről Velencére, és Panna kérte, hogy hadd maradhasson a régi iskolájában. Mi ebbe belementünk és azóta is ezt tartjuk. Soma is oda kezdett el járni suliba, de neki nem tetszett az a légkör. Rengeteget küzdöttünk vele, mert nem akart tanulni, mi pedig értetlenül álltunk a dolog előtt. Esténként leültünk vele, mindent megtettünk azért, hogy változzon a helyzet, de nem sikerült. El kellett fogadni, hogy nem minden úgy van, ahogy mi elképzeltük. Aztán szakemberhez fordultunk és nagyon jól tettük. Az derült ki, hogy Soma különleges gyerek, akire több figyelmet kell fordítani. Azt tanácsolták nekünk, hogy próbáljunk meg kis létszámú osztályos iskolába beíratni a fiunkat. Megfogadtuk a szakember tanácsát, és csodával határos módon azóta megszűnt minden probléma, Soma jól tanul és jól érzi magát az új suliban.
Akkor minden nap ingáztok Velence és Budapest között.
Én hajnalban megyek a rádióba, nekem annyira nem vészes az utazás, de Béka amikor viszi és hozza a gyerekeket a suliba gyakran egy-másfél órát is utaznak a kocsiban. De ezeket az időket arra használják, hogy felmondják a házi feladatokat, és sokat beszélgetnek útközben a napi dolgokról.
A gyerekek járnak különórákra?
Mindktten vízilabdáznak már négy éve, heti kétszer edzenek délután. Panna emellett elkezdett hip-hop órákra is járni, szeretik a mozgást szerencsére.
A rádiós a családjával: Rákóczi Feri ritkán mutat képeket a gyerekeiről és a párjáról (Fotó: Rákóczi Feri)
Hat éve te is napi szinten sportolsz, ugye?
Régen alig mozogtam, csak néha bicikliztem egy-egy kirándulás alkalmával. Aztán hat éve volt egy kis életközi válságom, ami után azt éreztem el kell kezdenem valamit sportolni, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Találtam egy applikációt, ami a futásra buzdított. Egy olyan felépített program, ami napi szinten megszabta, mit hogyan csináljak, hogyan erősítsem a kondimat. Először csak húsz perc gyaloglás volt, majd kisebb futások, aztán azt vettem észre, hogy három hónap múlva már öt kilométert futottam esténként. Majd kicsattantam a boldogságtól, szerintem olyan hormonok szabadultak fel bennem, ami előtte soha. És sokkal jobb lett a teljesítőképességem, a kedvem. Egyszóval nagyon jót tett nekem a mozgás. Azóta lefutottam a félmaratont, majd a maratont, és elkezdtem triatlonozni is. Most ott tartok, hogy este kilenckor, amikor a gyerekek elaludtak kimegyek másfél órára futni. Ha mínusz fok van, akkor is, nincs mentség. Kitartó lettem a futásban.
Szoktál foglalkozni a koroddal? Nemsokára ötven leszel, ez mennyire frusztrál?
Egyáltalán nem foglalkozom ezzel, és szerintem a hatvannál sem fogok. Inkább azon aggódom, hogy ne szervezzenek nekem meglepetésbulit, mert a negyvennél volt egy, és nem örültem neki túlzottan. Nem szeretem, ha engem ünnepelnek, inkább én ünneplek másokat. Úgyhogy most elhatároztam, hogy elébe megyek a dolgoknak és inkább én szervezem meg a saját szülinapomat, mert tényleg nem szeretem a meglepetést. Még az is lehet, hogy elveszem aznap Békát. Nem lenne rossz program.
Nem foglalkozik a korával (Fotó: Rákóczi Feri)
Beszéltek a házasságról?
Tizenhárom éve vagyunk együtt, de nem foglalkozunk azzal, házasok vagyunk vagy sem. Egyszer-egyszer gondolkoztunk rajta, kiszámoltuk, mennyibe kerülne egy lagzi és akkor úgy döntöttünk, inkább elutazunk a gyerekekkel ebből a pénzből valahová. Nem tartjuk fontosnak a papírt, enélkül is boldogok vagyunk. De persze soha nem mondjuk azt, hogy soha. Ez a jövő zenéje.
Ti mindig nagyon összetartóak voltatok Békával, ez gondolom a mai napig így van.
Sokan ott rontják el, hogy nem fektetnek kellő energiát a kapcsolatukba. Ha ugyanúgy vagy feleannyira készülne mindenki tíz év után is egy vacsorára, mint amikor először megismerte a párját, akkor nem lenne ennyi válás. Persze, a családi élet átalakítja a kapcsolatokat, ez nálunk is így van. De az egymásra figyelésért mindenki maga felelős. Mi Békával figyelünk arra, hogy legyenek közös élményeink. Sokszor elutazunk kettesben valahová romantikázni. De hét közben is mindig figyelünk a másikra. Van olyan, hogy napközben is elviszem randizni, leülünk egy sütire vagy kávéra. Sokszor meglepem virággal, édességgel. A szerelemnek nem kell elmúlnia. Mi ugyanúgy szeretjük egymást, mint a legelején.
Terveztetek harmadik gyereket?
Én nagyon szerettem volna, de Béka sajnos nem. Ez az ő döntése, el kellett fogadnom. Sokszor persze fáj a szívem. Most is, amikor meglátok egy kisbabát, azonnal szeretném átvenni és a karomban tartani. Imádtam a csecsemőkort, a tisztába tevéstől a fürdetésig mindent. Két évvel ezelőtt olyannyira erős volt bennem a harmadik gyerek utáni vágy, hogy felvetettem Békának az örökbefogadást is. Elgondolkoztunk rajta, és utána is néztünk, de aztán hagytuk a dolgot. Ez egy régi álmom marad, amit egyelőre elnapoltunk. Azóta lett két cicánk, ők lettek a két befogadott családtagjaink. Keksz és Tigris, akik uralják az életünket, mióta megmentettük őket az utcai hidegtől.
Feriék két cicát is befogadtak (Fotó: Rákóczi Feri)
A rádiózás mellett éttermet vezetsz, és nemrég feltűntél egy reklámban is.
Sebestyén Balázsékkal a Rádió1-en igyekszünk mindennap minőségi műsort gyártani, készülünk a tavaszi road show-ra, ahol számtalan meglepetést tervezünk. Az étterem is egyfajta szerelem számomra, a reklámfilmforgatás pedig csak úgy becsöppent az életembe. Először nemet mondtam rá, de aztán tárgyalni kezdtem a multicéggel, és mivel kiderült, hogy a bevásárlóközpont saját kis őstermelőktől vásárolja a gyümölcsöket, zöldségeket, akkor vált szimpatikussá a dolog.
Hogyan látod magad a jövőben, mondjuk tíz év múlva?
A legnagyobb álmom az, hogy a gyerekkel jó legyen akkor is a kapcsolatom, és hogy minden legalább olyan jól működjön, mint most. Nem félek az öregedéstől, szerintem akkor is futni fogok és próbálok fitt maradni. Talán még a cigiről is lemondok, amit már régóta tervezek.
