2015. Június 03.

“Ne féljen, nem harap!” — a pillanat, amikor kiver a víz a felém rohanó kutyától

Törvényt sért-e, vagy sem az, aki a pórázt hanyagul a vállára veti ahelyett, hogy rákattintaná kedvence nyakörvére? A kérdés egyszerű, nem úgy a válasz.

Bakóczy Szilvia

Szeretem a kutyákat. Tényleg. A római lakótelepen, ahol lakom, a kutyatulajdonosok rendesek, helyesek, jókedvűek, összességében klassz társaság benyomását keltik. Egyetlen helyzet van, amitől engem kiver a víz: amikor egy nagytestű kutya rohan felém vagy a gyerekeim felé. Ilyenkor ösztönösen megállunk, nekem némileg felgyorsul a szívverésem, közben felhangzik messziről, a “nem bánt, nem kell tőle félni!” szlogen.

Miközben én kifejezetten félek. Amit minimálisan befolyásol az, hogy ki milyen, ezzel kapcsolatos tanácsokat osztogat. Előfordult ugyanis, hogy az egyik kutya rám ugrott, szinte feldöntött. Nem volt vicces télen. Ahogy az sem, amikor még babakocsiban vittem sétálni a kisebbik gyereket, és megtörtént ugyanez, úgyhogy egy húszperces sírás lett a vége. De volt, hogy futás közben kapta el egy kisebb méretű eb a bokámat a Duna-parton, vagy egy másik a biciklim után futott ugatva, és láttam olyat is, hogy az egyik négylábú egy másik kutyával keveredett komoly harcba, az sem volt túl szórakoztató.

Közben értem azt is, hogy a kutyáknak mozgás kell, futás, játék, és semmire nem mennek azzal, hogyha meg vannak kötve. De mit mond a törvény? Kíváncsiságból megnéztem; mi a helyzet a kutyasétáltatásra vonatkozó szabályokkal. Csak úgy, a tényállás kedvéért. Arra tippeltem, hogy a póráz ugyan kötelező, de ez az egyike azoknak a szabályoknak, amiket mindenki megszeg, mert tízből kilencszer senkinek nem származik hátránya belőle.

Törvények, ellentmondások…

Érdekes dolgok derültek ki. A 41/2010-es törvény értelmében közterületeken valóban kötelező a póráz, ez alól csak a kutyafuttatók a kivételek. Ez egyébként megegyezik az önkormányzatok ebtartási rendeletének általános koncepciójával.

Ugyanakkor a magasabb rangú szabálysértési törvény szerint – a póráz nem kötelező, csak természeti és védett természeti területeken, vadászterületeken, valamint közforgalmú közlekedési eszközön. Most akkor hogy is van ez?

Büntetnek vagy sem?

Nem mellékes kérdés, hogy megbüntethetik-e azokat, akik póráz nélkül sétáltatják a kutyájukat. És az sem, hogy ha elvben igen, akkor mi történik ehhez képest a gyakorlatban. Erre vonatkozó kérdéseinkkel találomra megkerestük Óbuda-Békásmegyer Közterület-felügyeletét. Kíváncsiak voltunk, hogyan értelmezik a törvényt Budapesten, a harmadik kerületben. Ezt írtuk, és ez a válasz jött rá a vezetőtől.

(…) “A cikk a Nők Lapja Cafénak készül, témája a kutyasétáltatás pórázon, illetve póráz nélkül.

Úgy tudjuk, két törvény is szabályozza a kutyasétáltatást, és a kettő között ellentmondás van.

Kérdésünk egyszerű: megbüntetik a közterület felügyelők azokat, aki szabadon hagyják a kutyájukat? Vagy csak akkor, hogy ha a kutya elkóborol a gazdája mellől?” (…)

(…)”Kérdésére nem tudok válaszolni, mert az »aki a kutyáját szabadon hagyja« megfogalmazás nem értelmezhető a szabálysértési törvény szerint, mivel ilyen elkövetési magatartás nincs. A »gazdája mellől elkóborol« megfogalmazásra szintén nem tudok mit mondani, mert nem tudom jogilag értelmezni. A kutyáját kóborolni hagyja és a mellőle elkóborol nem ugyanazt jelenti. Az egyik egy szándékos magatartás a másik gondatlan (de még ezt sem állítom biztosan). Nem világos, hogy a törvényalkotó pontosan milyen magatartást akar szankcionálni. Nem szándékozom nyilatkozni olyan jogi helyzetről, melyet először a jogalkotónak kellene tisztázni.”

Nem világos tehát, hogy büntetnek-e azért, ha a kutya gazdája lecsatolja a pórázt. Állítólag ez kerületenként változik.

Az EB OVO Egyesület elnöke szerencsére árnyalta a képet.

Fűre lépni is tilos?!

“Valóban kaotikus a szabályozás – nyilatkozta a Nők Lapja Cafénak Csonka Berta, az egyesület elnöke. – A törvények tényleg ellentmondásosak, ráadásul kerületenként változik, hogy hogyan szabályozza a kérdést a helyi önkormányzat. Elvileg szabálysértésnek számít, ha valaki a kutyát szabadon engedi, sőt a szabályok szerint a kutyának fűre lépnie is tilos. Erre jön még a szájkosár, ami ugyan nem mindegyik fajtánál kötelező, viszont ezeknek a kutyafajtáknak a listája kerületenként változik.” Az elnök szerint így állhat elő az a lehetetlen helyzet, hogy a gazdának az egyik kerületben még nem kötelező a póráz, ellenben ha átmegy egy másik kerületbe, könnyen megbüntethetik, ha nem teszi rá a szájkosarat. “Sokszor a gyakorlat az, hogy a kutyákra nem tesszük rá sem a pórázt, sem a szájkosarat, de így folyamatosan a tilosban járunk.” A problémámra a félelmet vagy ijedtséget keltő kutyákkal kapcsolatban azt mondja: a kulcs a gazdi, hiszen amilyen a tulajdonos, olyan a kutyája. “Mi folyamatosan azért dolgozunk, hogy a kutyatartók egyre felelősebben álljanak a kérdéshez. Sokat segítene egy olyan szabályozás, ami nem bünteti a jó gyakorlatokat.”

Etikai kódexek

Másik érdekes dokumentum a felelős kutyatartás etikai kódexe. Íme a lista az intelmekről:

Szedd fel a kutyapiszkot akkor is, ha a kutyád zöldterületen végzi a szükségét.
A szemetet mindig kukába dobd.
Ha észreveszed, hogy kutyás társad elmulasztotta eltakarítani kutyája ürülékét, udvariasan figyelmeztesd a problémára.
Ha kutyás társad kora, betegsége, vagy egészségkárosodása miatt nem képes eltakarítani a kutyapiszkot, segítsd őt lehetőségeidhez képest.
Ha elengeded a kutyádat, mindig tartsd rajta a szemed.
Soha ne engedd őt játszótérre.
Gyermekek közelében fordíts különös figyelmet kutyád viselkedésére, akkor is, ha meggyőződésed szerint az állat szelíd.
Mindig tartsd észben, hogy a kutyák látványa, közelsége, hangja, sokakban félelmet kelthet.
Csak akkor térj be szórakozóhelyre kutyáddal, ha mind kutyád, mind a hely befogadó a közös együttlétre.
Ha kutyád póráz nélkül idegenekhez közelít, győződj meg arról, hogy ebed jelenléte/közelsége nem zavarja őket.
Ne feledd, te és kutyád minden pillanatban egy értékrendet képviselsz.

Ez mind szép és jó, kérdés, hogy betartják-e a kutyatulajdonosok. A legjobban az utolsó előtti pont tetszik, bárcsak megértené mindenki a “nem kutyások” félelmeit! Ugyanakkor elismerem: a szabadon futkározó kutyák túlnyomó többsége valójában senkit nem zavar…