Aki még nem járt a budai gyermekvasúton, már a jegyváltásnál meglepődhet az ifjú vasutas láttán: a menetdíjat ma a 11 éves Istvánnak kell megfizetni Hűvösvölgy állomáson. Bevallom, nekem egy kicsit nehezemre esik “Jó napot kívánok”-kal köszönni. Persze megadom a kellő tiszteletet. Nem akarom feltartani a sort, de azért megtudom Istvántól, hogy a kedvenc feladatköre valójában a váltókezelés. Sebaj, talán legközelebb oda osztják be!
István
Felszálláskor a 13 éves Vanessza üdvözöl széles mosollyal. A vidám jegykezelő lány többek között értékcikkes minőségben van jelen, nála csillapíthatjuk gyűjtőszenvedélyünket: vonatos kitűzőt, kártyát, hűtőmágnest és képeslapot varázsol elő a feneketlennek tűnő táskájából. A borravalót köszöni, de nem fogadhatja el. Az ifjú hölgy nagyon boldogan éli meg a gyermekvasutasok életét, szereti a munkáját, a közösséget és a csoportprogramokat. “Az a jó benne, hogy lehet ismerkedni, nem ciki bevallani egy fiúnak, ha tetszik, nem röhögnek ki. Nagyon erős az összetartozás érzése!” Idővel az egyenruhát is megszokta, a sapkát szereti a legjobban, csak kár, hogy mindig csúszkál a fején.
Vanessza
Erre Vanessza is büszke: a MÁV Széchenyi-hegyi gyermekvasút májusban bekerült a Guinness World Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútja, ahol a munkák döntő többségét gyerekek végzik. Idén június 13-án nemcsak az új gyermekvasutasokat, hanem a rekordot hirdető emléktáblát is felavatták a hűvösvölgyi végállomáson.
A 11,2 km-es távot közel 50 perc alatt zötykölődi végig a gyerekek kedvence, Bendegúz, a dízelmozdony. Öregember nem gyorsvonat! Az aggodalmaskodókat megnyugtatom: a mozdonyvezetés felnőttmunka!
Tévedés, hogy a kisvasutazás csak a kisgyerekes családok privilégiuma. Sokak szerint romantikázásra vágyó pároknak is jó program. Viktória még soha életében nem utazott a gyermekvasúton, pedig nagyon vágyott rá. Tudta ezt a férje, István is, aki ma reggel meglepte az ő kis asszonykáját: kirándulni indultak, s egyszer csak a Széchenyi-hegyi végállomásnál parkoltak le. Vikinek nagyon tetszik a gyermekvasút hangulata, a sok jókedvű utas és a lelkes gyerekek, akik láthatóan örömmel végzik a munkájukat. Ahogy ő mondja: “Ma először zakatolok végig az árnyas síneken, de biztos, hogy nem utoljára!”
Viktória
A 3 éves Dani is ma ül először a gyermekvasúton, az édesapja lepte meg ezzel a programmal a sínek apró rajongóját. Reggel Dunaújvárosból indultak útnak, és Vadaspark megállóig utaznak. Ha a kisfiú bírja szuflával, még szeretnének szarvasokat is simogatni! István hozzáteszi: “Anyának ma sajnos tanulnia kell, ezért most apa-fia napot tartunk.”
Dani és István
A Kálló család a fülledt Kőbányáról kerekedett fel a hűs erdőbe, Tamás és Katalin az éppen 11 hónapos Barnabás fiuknak akarják megmutatni, milyen is az a gyermekvasút. Tamás két gyereke, Niki és Marci nem tartottak velük, ők most a nagymama szeretetét élvezik. Barnusnak nagyon tetszik a kisvasút, bár a menetidő kissé próbára teszi a hatalmas barna szemekkel élénken körbekémlelő baba türelmét. Óriási a mozgásigénye, jobban szeret otthon lenni, ahol szabadon ficánkolhat.
Kálló család
Időközben átmegyünk a hátsó, zárt kocsiba. Itt már a 15 éves Bogi kezeli a jegyeket.
Annak idején a lány osztályfőnöke írta fel a táblára, hogy melyik honlapon lehet jelentkezni gyermekvasutasnak, idén pedig már az ifivezetők képzésén koptatja a padot. Imádja a munkáját és a közösséget, ha tehetné, minden idejét itt töltené. Persze az iskolát sem hanyagolja el, a német nemzetiségi gimnáziumban kifejezetten előnynek számít, hogy a gyermekvasút időnként szervez német csereutakat. Talán az egyenruha az egyetlen, amivel nincs kibékülve igazán, abból is főleg a nadrág az, amit kényelmetlennek tart. Szerencsére azt csak télen kell viselni a hideg miatt.
Bogi
A 9 éves Fanni két hete egy teljesítménytúrán volt a szüleivel, ahol 11 km-t kellett kutyagolnia a Szépjuhászné állomás környékén. Akkor a fák között megpillantotta a gyermekvasutat, de sajnos nem ülhetett fel rá. Így esett, hogy Fanni ezen a vasárnapon több program közül a hegyi zakatolást választotta, mint amolyan pótgyereknapi ajándékot. A göndör hajú kislánynak nagyon tetszik a gyermekvasutasok egyenruhája, és az, hogy itt a gyerekek irányítanak. Egyszer ő is szívesen közéjük tartozna, mert: “a pénztárosok munkáját tök jó lenne kipróbálni”.
Fanni
Kíváncsian figyelik az utasok a hol németül, hol angolul, hol meg magyarul karattyoló társaságot. Hamar kiderül, hogy Anna magyar származású, négyéves korában vándoroltak ki a szüleivel Németországba. Ott ismerkedett meg az amerikai Luke-kal, aki Kölnben élt gyerekkora óta. Hét évvel ezelőtt költöztek ki Amerikába, ma már három gyerekük boldogítja őket. A másfél éves Katie egyelőre anyukája ölében élvezi, ahogy a menetszél csiklandozza az arcát.
Anna, Katie és Luke
A Jones házaspár két nagyobbik gyereke, a 4 éves Lisa és a 6 éves Jack már önállóbbak, alig tudnak betelni a nyitott kocsi hangulatával. Édesapjuk, aki életében először jár Magyarországon, lelkesen jegyzi meg: “Tök jó lenne egy gyermekvasút Floridában is!”
Jack és Lisa
A szintén a nyitott kocsiban ülő Magdi mindentudó mosollyal nyugtázza a külföldiek rajongását. A derűs nyugdíjas asszony nosztalgiázni tért vissza a budai hegyek közé: 51 éve ő maga is gyermekvasutas volt. Azaz akkor még úttörővasutas, és a művészeti rajba tartozott. Énekkarosként komoly kötelezettségei voltak, sokat jártak fellépni. A férjét is itt ismerte meg, ő a zenekarban játszott. Talán meglepő, de a legkedvesebb emléke az, amikor az úttörővasutasok énekelték a saját indulójukat a vonaton, akkor a szovjet turisták mindig bekapcsolódtak, csak éppen oroszul. Bár nem beszéltek egy nyelvet, a zene összekötötte őket.
Magdi
Nagy volt az ijedség két hete a szolnoki Zérczi család háza táján: Izabella lányuk sürgős vakbélműtéten esett át a János Kórházban. Szerencsére minden jól alakult, és a mai kontrollvizsgálat után úgy döntöttek: ha már a közelben járnak, irány a gyermekvasút! Izabella és Ottília nagyon élvezik az utat, de már alig várják, hogy egy jót rétesezzenek a szüleikkel Normafán.
Zérczi család
Délután négy óra van, újra a Vadaspark megállóhoz érkeztünk. István és Dani immáron ismerősként üdvözölnek bennünket felszállás közben. A kisfiú lelkesen számol be az élményeiről, hamar megtudom, hogy: “képzeld, néni, nemcsak szarvast simogattunk, hanem mosómacit és barna macit is láttunk!” Büszkén mutatja a kis piros motort, amit az édesapjától kapott jutalmul, amiért csak visszafelé kéredzkedett fel a nyakába. Már alig várja, hogy megmutassa az új kincsét az anyukájának!
Dani és István
Egy németül és magyarul beszélő csoport közepén szólítom meg Csabát, aki kényelmesen hátradőlve csodálja a fák között felbukkanó Erzsébet-kilátót. Pedig akár már unhatná is a látványt: a bátyja annak idején gyermekvasutas volt, így ő bármikor ingyen utazhatott. Később a bátyja gyerekei is a gyermekvasút kötelékébe tartoztak, szeptemberben a kisvasutak ünnepén egy egész állomást von hatalma alá a Szabady család. Ezen a hétvégén egy ma már Svájcban élő barátjával járják be a gyerekkoruk helyszíneit. Ritkán találkoznak, de a gyermekvasút mindig kötelező eleme a nosztalgiaprogramnak. A közös zakatolást városnézés és vacsora követi a tervek szerint.
Csaba
Időközben visszaérkezünk Hűvösvölgy végállomásra, kíváncsian kukkantok be az állomásfőnökség ajtaján. Odabent két komoly fiú állja a tekintetemet: a 13 éves Zalán ma váltókezelői feladatokat lát el, vagyis váltót állít, kezel, illetve körüljáratja a mozdonyt, amikor lecsatolják. A 14 éves Balázst pedig rendelkezői szolgálatra osztották be, az ő munkája vezetni a fejrovatos naplót, telefonon engedélyt kérni a vonatindításhoz és a vonatfogadáshoz a szomszédos Hárshegy állomástól.
Zalán és Balázs
Végezetül hadd mutassam be Magyarország talán legismertebb volt gyermekvasutasát. Váczi Viktor pályája jól mutatja, hogy a mozdonyok iránti rajongás nem múlik a korral: sokáig főállású nevelőtanárként tette emlékezetessé a gyermekvasutasok mindennapjait, idén februártól pedig a MÁV helyettes szóvivője. Hétvégenként csak visszahúzza a szíve a hűvösvölgyi végállomásra, ahol a Gyermekvasutas Múzeum gyűjteményét gondozza, nem mellesleg pedig az egyedi szuveníreket is nála szerezhetjük be a vasútmániás ismerőseinknek. Ez a riport Viktor segítsége nélkül nem jöhetett volna létre, amiért ezúton is köszönetet mondunk neki.
Viktor
