Joggal gondolja mindenki úgy, hogy ez nem az a világ, ahol csak úgy ugrálhat az ember, főleg ha még csak huszonéves. Nehéz olyan munkát találni, amit szeretünk és még meg is tudunk élni belőle. Mégis, ha belegondolsz, akkor a húszas éveidben kockáztatod a legkevesebbet, ha keresgéled önmagad és a neked megfelelő munkahelyet. Nincs még gyerek, nincs még más, csak saját magad, akiről gondoskodnod kell.
Ez az az időszak, amikor nem kell feltétlenül megalkuvásokkal teli életet élned, ha akarod, kipróbálhatod magad egy új szakmában, vagy mehetsz a szenvedélyeid után – itt nyilván nem a függőségekre gondolok –, de foghatod a hátizsákodat és utazhatsz a világban, amerre szeretnél, alkalmi munkákból eltartva magad. Pontosan ebben a korban kell felfedezni mindazt, ami téged lázba hoz, amiből aztán hosszú évtizedekig akár meg tudsz majd élni.
Olyan átmeneti időszak ez, amikor minden változás izgalommal tölthet el félelem helyett. Sokkal jobb ilyenkor átmenni ezen, mint majd negyvenévesen észbe kapni, hogy ülsz egy olyan helyen, csinálsz olyat napról napra, amit ki nem állhatsz. Én ezt a lépést már harmincéves korom után tettem meg, amikor két gyerekkel a hátam mögött sokkal rizikósabb változtatni, de végül kiderült, hogy ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem.
Íme 8 ok, amiért huszonévesen állást kell változtatnod:
1. A hosszú távú kiteljesedésnek és elégedettségnek kell a szemed előtt lebegnie
Bár szerettem az előző szakmám és még inkább szerettem azokat az embereket, akikkel dolgoztam a munkahelyemen, mégis tudtam, hogy nem ott akarom látni magam tíz évvel később is. Érdekes módon a munkatársaim talán még előbb is tudták nálam, hogy nekem írnom kell, nem pedig könyveket szerkesztenem. Tulajdonképpen folyton írtam, minden hobbim valamilyen módon az íráshoz kapcsolódott, szerettem ugyan a könyveket, de igazán az írás hozott lázba. Egy idő után pedig már tisztán látszott, hogy fordítanom kell egyet az életemen, és a heti 40 órában eltöltött munkámmá kell tennem azt, ami a szenvedélyem.
2. Valaki másnak a te munkád az álommunka
Míg én nem láttam a jövőmet hosszú távon a munkahelyemen, tudtam, hogy sokan a kollégáim közül boldogok lennének a pozíciómmal. Ami azt jelenti, hogy valaki más sokkal nagyobb lelkesedéssel el tudta látni a feladatot, ami rám volt bízva.
3. Van időd, hogy átgondold, mi az, amit tényleg szeretnél csinálni
Diploma után nincs túl sok választási lehetőségünk, örülünk, ha van olyan munkahely, ahol szívesen látnak minket. Verseny van a helyekért, magas munkanélküliség és vadászat, úgyhogy elfogadjuk az első álláslehetőséget, ami adatik, és jól benne ragadunk jó sokáig. Ezt érdemes megelőzni, és még a krízis előtt kitalálni, mivel szeretnék foglalkozni, hogy arra tudjuk irányítani az életünket.
4. Nincsenek kötelezettségeid még
Egy harminc-negyven éves embernek már család, gyerekek, hitel van a háta mögött, felelős értük, és nem ugrálhat egyik állásról a másikra. Huszonévesen azonban még tényleg csak saját magadért vagy felelős – esetleg a kutyádért, macskádért –, úgyhogy ha 25 évesen döntesz úgy, hogy most új vizekre evezel, akkor csak neked kell viselned a döntéseid következményeit. Nincs jobb idő erre.
5. Nem akarsz boldogtalan felnőtt lenni
Amikor szereted azt, amit csinálsz, az az egész életeden meglátszik. Ahogy Harvey MacKay mondta: “Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben.”
6. Már van pár év tapasztalat mögötted
Huszonöt évesen már van annyi munkatapasztalat mögötted, amivel bátran nekivághatsz egy új kalandnak anélkül, hogy túlstresszelnéd magad rajta. Ilyenkor már lehet ugrani egy fejest, és megkeresni azt, amiért minden nap érdemes felkelni. Már tudod jó esetben ebben az életkorban, hogy mi az, ami érdekel, mihez értesz, és megpróbálhatod a kettőt összeegyeztetni.
7. Inspirálni fogod a barátaidat és kollégáidat
Sokan élnek beleragadva egy munkába, élethelyzetbe, ahonnan nincs bátorságuk kilépni. Amikor én változtattam és fenekestül felforgattam a saját életemet, rengeteg olyan visszajelzést kaptam a barátoktól és volt kollégáktól, hogy milyen jó látni ilyet, aki megy az álmai után, és nem fél lépni. A legrosszabb, ami történhet egy nagy állásváltoztatás közben, hogy az előző munkakörödhöz hasonló munkát kell keresned, ha nem jön be a számításod. Mivel azonban abban már van tapasztalatod, jobb eséllyel kapsz is majd állást, ahonnan újra megpróbálhatsz menni a saját fejed után.
8. A “mi lett volna, ha…” mondatot el akarod kerülni
Valószínűleg kevés rosszabb érzés van a világon, mint visszagondolva azon töprengeni, hogy mi lett volna, ha fiatalabb korunkban bátrabbak vagyunk, merünk változtatni, megtesszük, amit meg szeretnénk tenni. Kerüld el inkább ezt a csapdát, és vágj bele az álmaid megvalósításába.
