Szakemberek szerint az autizmus a magyar lakosság egy százalékát érinti. Ez nagyjából százezer embert jelent. A felnőtt autisták száma közel tízezer, nekik valamilyen bentlakásos otthonra lenne szükségük. Ehhez képest 200-250 autista ember kap ellátást ilyen intézményekben.
A probléma azonban ennél is nagyobb, az autista gyereket nevelő családok ugyanis szinte csak magukra számíthatnak. Legtöbben nem engedhetik meg maguknak egy bentlakásos otthon finanszírozását, marad tehát az iskoláról iskolára vándorlás, vagy a fejlesztés, házilag.
Forrás: Europress
Majd a civilek?
Az állam helyett gyakran érintett civilek hoznak létre olyan intézményeket, ahol az autista fiatalok tanköteles koruk után megfelelő ellátásban részesülhetnek. Ezek jól működő intézmények, egyetlen dolgot kivéve: a hatalmas várólistákat.
Egyik ilyen kezdeményezés az AUT-PONT Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány. Kuratóriumi elnöke, Szántó Tamás szerint már az is egy hatalmas tortúra volt, mire megkapta a gyermeke az autista diagnózist. A békéscsabai család erre ugyanis három évet várt. Húsz évvel ezelőtt még Budapest sem állt túl jól az autisták szakszerű ellátásában, hát még Békéscsaba. A család mégis úgy döntött, hogy marad. Hamarosan összefogtak nyolc másik érintett családdal, a szülőcsoportból pedig megszületett az alapítvány.
Önkormányzati segítség hiányában eleinte a szülők csináltak mindent. Gyerekfelügyelet, beszélgetések szervezése, táborok, később fejlesztés, saját szakemberekkel. 2006-ban, egy pályázatnak köszönhetően nyertek egy száz négyzetméteres, víz és gáz nélküli ingatlant, Békéscsaba belvárosában. Azóta egy nagyobb területre költöztek, ma már 24 autizmussal élő embert látnak el. Az alapítvány a gyerekek szállításában is segít, szakképzett kísérő viszi a gyerekeket óvodába, iskolába, illetve magához az alapítványhoz. Az elnök szerint hosszú távon szeretnének létrehozni egy bentlakásos otthont is, amit Szántó Tamás szerint a jogszabályi és a gazdasági környezet, valamint a szakemberek hiánya jelenleg nem tesznek lehetővé.
Ugyanez Miskolcon
Több mint százan vannak a miskolci Szimbiózis Alapítvány lakóotthonának várólistáján. Jakubinyi László, az alapítvány vezetője szerint ők pont jókor pályáztak évekkel ezelőtt, így sikerült elindítani az első intézményüket. Ma már kétszáznál is több embernek adnak munkát. Többségük fogyatékossággal élő vagy megváltozott munkaképességű ember. Hét telephelyük van, nyitottak egy éttermet, van egy sajtüzemük, nyolcvan kecskéjük és egy erdei iskolájuk. “Mi társadalmi vállalkozásként működünk, az alapítványnak van egy saját cége, a kettő együtt tavaly félmilliárd forint forgalmat bonyolított. Ennek a tizenegy százalékát adta az állam normatív úton” – mondta a vezető.
Nekik két lakóotthonuk van, az egyik apartmanokban biztosítja a lakhatást, de a várakozási idő körülbelül húsz év. “Volt olyan szülő, aki szó szerint azt mondta: ad húszmillió forintot, csak találjak egy szobát a gyerekének” – meséli az alapítvány elnöke.
| Az állam egy évre körülbelül 800 ezer forintot ad a civileknek egy autista ember bentlakásos ellátására, a többit a szülők és az intézmények fenntartói teszik hozzá. Ehhez képest az állam a saját intézményeiben élőkre 1,3 millió forintot biztosít évente. |
Másik probléma az autizmus diagnosztizálása. Egy gyerekpszichiáter szerint sokszor egyáltalán nem, vagy csak későn diagnosztizálják az autizmust. Ennek egyik oka, hogy még mindig nagyon kevés olyan felnőtt- és gyerekpszichiáter van, aki ért az autistákhoz. A szakember szerint sokszor a gyerekorvosok, védőnők sincsenek tisztában az autizmus jeleivel. “Ha egy hároméves fiúgyerek nem beszél még, azt mondja a védőnő: hát fiú, majd elkezd beszélni. Ha egy másfél éves gyereknek nincsenek szavai, nem mutatja, hogy mit akar, nem használ gesztusokat, nem bólogat, nem integet, nem érdekli a másik gyerek, nem néz a szemébe, inkább a száját nézi, ezeknek mind intő jeleknek kellene lenniük.“
(Forrás: abcug.hu)
