nlc.hu
Gasztro
Nagyikonyha: így készül a legfinomabb uborkasaláta

Nagyikonyha: így készül a legfinomabb uborkasaláta

Lesózzuk, addig oké. Most jönnek a viták: ki kell-e nyomkodni az uborka levét, kell-e cukor, kapor, fokhagyma az uborkasalátába? Rendet teszünk.

Az uborkasaláta bizonyos szempontból olyan, mint a lecsó: mindenkinek saját receptje és módszere van, amire esküszik, sőt, egyedül üdvözítő  megoldásnak tartja az övét. Egészen addig, amíg az evolúció törvényei szerint, óvatosan, szinte észrevétlenül, meg nem változik az a kőbe vésett recept, és onnantól kezdve az lesz az új tökéletes. De hát a konyhaművészet már csak ilyen műfaj.

Először is tisztázzuk: most arról az uborkasalátáról fogunk beszélni, ami szombaton szokott az asztalra kerülni a csirkepörkölt mellé, és nem a tzatzikiról, a német uborkasalátáról, meg a többi ilyesmiről, amik kétségkívül finomak, csak most nem azokról van szó.

Kezdjünk egy kis uborkológiával! Némileg leegyszerűsítve, háromféle uborkával lehet találkozni a boltok polcain és a piacokon: a kígyóuborkával, a salátauborkával, meg amit nemes egyszerűséggel konzervuborkának hívnak, legfőképpen azért, mert a konzervipar hasznosítja elsősorban. Ez utóbbiból készül ifjú korában a csemegeuborka és ezt szoktuk vásárolni később, nagykorában kovászos uborkának is. Ez a szőrös uborka.

Salátauborka frissen szüretelve

Salátauborka frissen szüretelve (Házi archívum)

A kígyóuborkát szintén mindenki megismeri, hosszú, egyenes és sima a felülete, valamint általában egyenként nejlonba van csomagolva. A salátauborka meg ez itt ni, mutatom a képen.

Uborkasalátának mind a háromféle alkalmas.

A különbség csak annyi, hogy kígyóuborkát egész évben lehet kapni, míg a másik kettőt főleg júniustól augusztusig, és amíg a konzervuborkát és a salátauborkát meg kell pucolni az uborkasalátához, a kígyóuborkánál ez nem elvárás. Már csak azért sem, mert viszonylag vékony a héja, ezért jól emészthető, viszont rostban gazdag, ezért kimondottan jót is tesz az emésztésnek. Előfordul, hogy kompromisszumként csak félig pucolják meg a kígyóuborkát, mármint minden második csíkot húzzák csak le róla, nem rossz trükk.

A másik kettő fajtát meg kell hámozni az uborkasalátához, nincs mese.

Az uborkasaláta folklór elengedhetetlen része az uborka levágott végeinek a megnyalása. Mint minden népszokásnak, ennek is van praktikus gyökere: mivel az uborka két vége keserű szokott lenni, így megtudhatjuk, hogy kell-e még vágni belőle, vagy jók vagyunk. Mármint régen ez így volt, de régen a padlizsán is keserű volt, a retek meg csípett, ma pedig ezeknek a tulajdonságoknak már nyomuk sincs. Ha akarod, nyald meg nyugodtan a levágott végeket, baj nem lehet belőle, úgyis megmostad az uborkát, mire erre sor kerül.

Most következik az uborka formába hozása. Ehhez az alapanyagot vagy legyaluljuk egy uborkagyalun, amit mandolinnak is hívnak, esetleg késsel felvágjuk nagyon vékony, úgy 1-2 milliméteres karikákra. A családi mennyiségű uborkasaláta fél kiló uborkából készül, ami éppen határeset, szerintem ennyiért nem érdemes gyalut vásárolni, de ha van, használd.

Az uborkát be kell sózni

Most jön az, hogy kivonjuk az uborkából a nedvesség nagy részét, méghozzá sózás útján. Az uborka 95 százalékban tartalmaz vizet (kalóriát pedig alig, K-vitamin és káliumtartalma viszont jelentős, valamit antioxidánsokat is tartalmaz, ezért a kozmetikai ipar is nagyon szereti, de ez mellékszál) szóval

lesózzuk az uborkát, majd békén hagyjuk egy órán át, hogy levet eresszen.

Ez elkerülhetetlenül meg is fog történni. Eddig volt béke, most jönnek a különböző iskolák.

Van, aki kinyomkodja az uborka levét, hogy aztán vízzel helyettesítse. Mekkora biznisz már, tényleg, kidobni az értékes anyagokkal teli levet, hogy helyettesítsük valami kevésbé tartalmassal! Van, aki nem is helyettesíti semmivel, csak a kinyomkodott uborkára rászórja a cukrot, rálocsolja az ecetet, összeforgatja és kész. Ez már egy védhetőbb megoldás, véleményem szerint.

És vannak azok, akik egyáltalán nem nyomkodják ki az uborka levét, hanem belekeverik az ecetet, cukrot, meg a többit, amire később még visszatérünk, és egy jó, hosszú levű uborkasalátát kapnak.

Gazdagíthatjuk is az uborkasalátát

Az alaprecepthez ugyebár mindenképpen hozzátartozik a só, a cukor és az ecet. Emellett szoktak még beletenni fokhagymát zúzva vagy apróra vágva, fehér borsot őrölve, fűszerpaprikát, petrezselyemzöldet, tejfölt, sőt, van, aki kaprot vagy olajat is, mármint valamilyen kombinációban, nem mindegyiket egyszerre. Én a fokhagymás-tejfölös megoldás híve vagyok, a tetején pici pirospaprikával, de csak díszítésnek.

Uborkasaláta alaprecept

Tejfölös uborkasaláta

Tejfölös uborkasaláta (Fotó: RitaE / Pixabay)

Hozzávalók

  • fél kg uborka, amilyen van, de legalább 4 cm átmérőjű legyen
  • 1 tk. só
  • 3 ek. fehérborecet. Na jó, lehet sima ételecet, de abból csak két kanállal, és 10%-os, különben ehetetlen lesz az uborkasaláta.
  • 2 csapott ek. porcukor
  • 1 gerezd fokhagyma zúzva
  • 1 pohár tejföl

Elkészítés

  1. Az uborkát meghámozzuk, a kígyóuborkát nem muszáj, fönt bővebben írtam róla. Vékony karikákra vágjuk vagy gyaluljuk, besózzuk, egy órán át állni hagyjuk, hogy levet eresszen.
  2. Ezután leöntjük a levét (vagy kifacsarjuk vagy benne hagyjuk, vagy csak leöntjük, ízlés dolga). Megszórjuk a porcukorral (így nincs gond az oldódásával), rálocsoljuk az ecetet, rányomjuk a fokhagymát, összekeverjük. Most jöhet bele a bors, a kapor, az olaj, a pirospaprika, vagy amit még szeretnél. A tejföl nem, azt csak tálaláskor tesszük rá.
  3. Jól összekeverjük, majd betesszük a hűtőbe még állni. Az ideális 3-4 óra lenne, maradjunk abban, hogy amennyit lehet.

Végül kis tálkákban tálaljuk a tányér villa felőli, vagyis bal oldalán. A tányérra, ideális esetben, csirkepörkölt kerül nokedlivel.

Nemcsak uborkából lehet salátát készíteni

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top