Mark Ruffalo-t Hollywood legkedvesebb emberei között tartják számon, és amikor bejelentkezik Zoom-on, egyáltalán nem kell csalódnom. Egy polcon álló fikusz alól mosolyogva integet. Gyorsan elmondja, hogy elég furcsa így interjút adnia, de az időnként megjelenő technikai problémák (például egyszer-kétszer elment a hang) ellenére azért gyorsan belejövünk. Mark Ruffalo szuperhősi erejével most azon van, hogy vadonatúj HBO minisorozatát, a Wally Lamb kilencvenes években megjelent regényéből készült Ez minden, amit tudokot népszerűsítse, ugyanis ezt tartja karrierje eddigi csúcsteljesítményének.
Mark Ruffalo nemcsak színészként, hanem producerként is dolgozott a hatrészes miniszérián, amiben egyszerre két szerepet, egy egypetéjű ikerpár két tagját, Dominicket és Thomast kellett eljátszania. Az ikerpár tagjai közül Thomas paranoid skizofrén, és ennek eljátszása olyan érzelmi extremitások felé vitte Ruffalo útját, amin maga is meglepődött. Az Ez minden, amit tudok egy megható, emberi családtörténet sok drámával, érzelemmel és tragédiával. A beszélgetésbe a hat részt rendező Derek Cianfrance is bekapcsolódott, akit olyan kiváló, sötét tónusú szerelmesfilmjeiről ismerhetünk, mint a Blue Valentine vagy a Túl a fenyvesen.
Mark Ruffalo és Derek Cianfrance az Ez minden, amit tudok kaliforniai sajtótájékoztatóján (Fotó: Emma McIntyre/Getty Images for WarnerMedia)
Az Ez minden, amit tudok családi tragédiák sorozatának története, és pont akkor láthatják a nézők, amikor a családok mind otthon vannak karanténba zárva…
Mark Ruffalo: Senki sem tudhatta előre, hogy ilyesmi fog történni a világban, mi sem gondoltunk rá. Mindannyian a családunkkal ragadtunk, és úgy hiszem, ebben az időszakban válik majd el, mi az igazán fontos számunkra az életben. Sokan így vagy úgy átértékeljük a családtagjainkkal való kapcsolatunkat. Egy ilyen járvány rengeteg felesleges csapdát és elfoglaltságot iktat ki az életünkből. A helyzet talán segít rávilágítani arra, hogy mik az igazi értékeink, amikre figyelnünk kell, és a legfőbb értékünk a család. De az, hogy ők a legfőbb értékünk, még nem jelenti azt, hogy a velük való kapcsolatunk ne lenne bonyolult. A családunk folyton új kihívások elé állít bennünket. Ők hozzák ki belőlünk a sebezhetőségünket és a gyengeségeinket. Talán más emberek elől el tudjuk rejteni ezeket, de a családtagjaink elől nem tudunk elrejtőzni. Ők a valódi énünket látják. Sokat tanulunk abból, hogy velük lehetünk, és folyamatosan próbák elé állítanak azzal kapcsolatban, kik vagyunk mi valójában. Szerencsés esetben biztonságot és törődést adnak nekünk. Ezek azok a dolgok, amiért el akartuk mesélni ezt a történetet. Számomra semmi sem lehet fontosabb, fájdalmasabb, konfliktusosabb a családtagjaimmal való kapcsolatomnál, akik egyfolytában próbák elé állítanak. A legjobb történetek a családról szólnak.
A sorozatot a testvéreitek emlékének ajánlottátok. Elmondanátok, hogy miért?
Derek Cianfrance: Az Ez minden, amit tudok mindkettőnk számára egy szerelemprojekt volt. Egy történet, ami a családról szól, és annyira intimen és őszintén próbáltuk elmesélni, amennyire csak lehetséges. Mindkettőnk családja átesett már hasonló tragédiákon (Mark Ruffalo testvére, Scott rejtélyes körülmények között, állítólag orosz rulettezés közben lőtte főbe magát még 2008-ban – a szerző), és miközben dolgoztunk rajta, fokozatosan jöttünk rá, hogy ezzel a történettel az elhunyt testvéreink előtt is tisztelgünk. A velük történteknek köszönhető, hogy érdekelt bennünket, hogy egy ilyen történetet elmeséljünk. Mindketten tudjuk, milyen nagytestvérként élni, ezért is volt fontos számunkra ez a sztori, és próbáltuk annyira személyessé tenni, amennyire csak lehetséges. Egyértelmű volt, hogy a végén a szeretett testvéreink emlékének fogjuk ajánlani, akik már nem lehetnek köztünk. Azt reméljük, hogy azok az emberek, akik veszítették már el valamelyik szerettüket, könnyen tudnak majd azonosulni vele.
Ez minden, amit tudok (2020)
Mark, Hulk személyében már játszottál egy olyan figurát, aki folyamatos küzdelemben áll a másik énjével. Elmesélnéd, mennyiben segítette ez az alakításodat a sorozatban?
M.R.: Hulknak köszönhetően ismerkedhettem meg színészileg bizonyos érzelmi extremitásokkal. Részben szerencse, részben a saját érdeklődésem vezetett ahhoz, hogy olyan projekteken dolgozhatok, ahol az emberi érzelmek és az emberi létezés ilyen szélsőségeit lehet megjeleníteni. Ahogy Hulk esetében, a sorozatban is azt mutatom meg, hogyan lehet ezekkel a szélsőségekkel kibékülni és együtt élni. Mondhatnám azt is, hogy Hulk a képregényes változata annak, amit az Ez minden, amit tudokban realista módon bemutatunk. Mindkét esetben egyetlen projekten belül mutathatom meg a leggyengédebb és a legvadabb oldalamat, a bennem lévő dühöt és örömet is. Ez a kettőség amúgy is mindannyiunk életének része, csak ritkán láthatjuk ennyire nyíltan, mint Hulk vagy e sorozat esetében. Izgalmas volt egy ennyire különböző egypetéjű ikerpár elméjében elmerülni, gyönyörű utat kellett bejárnom, hogy a kettejük kapcsolatát bemutathassam.
Miért gondoltad, hogy Derek Cianfrance lesz a megfelelő rendező erre a munkára?
M.R.: Derekkel már a Blue Valentine óta kerülgetjük egymást. A Sundance Filmfesztiválon találkoztunk, és rögtön megkedveltük egymást. Rengeteget dumáltunk, és ő felajánlotta nekem a Blue Valentine főszerepét (amit később Ryan Gosling kapott meg – a szerző), de én akkor már elköteleztem magam egy romantikus vígjátékhoz, úgyhogy lapultam, és nem mondtam neki igent. Ugyan az a közös munka nem jött akkor össze, de megfogadtuk, hogy egyszer még csinálunk majd közösen valamit. Most csak betartottam az ígéretem. Amikor megkaptam Wally Lamb regényét, rögtön arra gondoltam, hogy ez tökéletes történet lehetne Dereknek. Tudtam, hogy nyers, valódi, őszinte érzelmekre lesz szükség, és az ismeretségi körömből senki sem alkalmasabb ilyen érzelmek bemutatására Dereknél. Nagyszerű abban, hogy megmutassa, milyen kaotikus és bonyolult az emberi élet, és ebben a káoszban is szerethetővé tudja tenni a karaktereket. Minden hibájukkal és gyengeségükkel együtt láttatja az embereket, és nála sosem csak a maszkot látjuk, amit mások előtt viselnek. Rá tud világítani az emberi élet szégyenteljes és szépséges pillanataira is. Tudtam, hogy ebből a könyvből egy gyönyörű és őszinte sorozatot tud készíteni, de még álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű és őszinte lesz a végeredmény. Óriási öröm volt a közös munka, a végeredmény pedig minden álmomat felülmúlta. Dereken sosem érzed a forgatás terhét, mindig csak azt látod, hogy itt egy ember, aki szabadon tud dolgozni, és szabadjára engedi az emberi érzelmek teljes skáláját, amit minden filmjében láthatsz. Én is részese akartam lenni ennek az élménynek.
Mark, a Varietynek azt nyilatkoztad, hogy ez az első igazán nagy produceri munkád, pedig dolgoztál már korábban is producerként. Miért volt ez más, mint a többi munkád?
M.R.: Tudom, hogy a cikkük ezt állította, de azok igazából nem az én szavaim voltak. Annyiban új volt az élmény, hogy ez volt az első produceri munkám tévésorozatban. Dolgoztam már az HBO-val executive producerként az Igaz szívvel esetében, de az nagyrészt Ryan Murphy projektje volt, én inkább csak besegítettem neki. Most az volt a nagy különbség, hogy én találtam rá a témára, és már a kezdetek kezdetétől részt vettem benne. Ugyanakkor ugyanez volt a helyzet a Sötét vizeken című filmem esetében is, ami szintén szerelemprojekt volt részemről. Persze ehhez kellenek a segítőkész partnerek is, mint a film esetében a Participant Media volt, ez esetben pedig az HBO. Én opcióztam le a könyvjogokat, én szedtem össze hozzá a megfelelő embereket, ami producerként még viszonylag új terep volt számomra.
Ez minden, amit tudok (2020)
D.C.: Mark a legjobb fajta producer, hiszen minden munkafolyamatból kiveszi a részét. Kreatív, érzelmes és együttműködő. Nem próbálja érzékeltetni veled, hogy nagy rajta a nyomás, és nem hajol meg mások akarata előtt, nem mond minden stúdiókérésre automatikusan igent. Számomra kívülről úgy tűnt, hogy erőlködés nélkül képes végezni a produceri munkát. Képes az energiáit pozitívan használni, és megosztani a munkatársaival. Nem egóból dolgozik, és el tudja érni, hogy a forgatáson mind egy célért küzdjünk. Ha egy film munkálatai közben a stáb minden tagja ugyanazon az oldalon áll és ugyanazt képviseli, az a létező legideálisabb helyzet. Ha a film sztárja és a producere egy és ugyanaz, az könnyen vezethet kényelmetlen hierarchikus állapotokhoz egy forgatáson, itt azonban egyáltalán nem ez volt a helyzet.
Mark, miért volt annyira fontos számodra ez a könyv, hogy ennyit küzdöttél a megfilmesítéséért?
M.R.: Részben azért, mert a könyv egy olyan közegben játszódik, amit nagyon jól ismerek. Magam is munkáscsaládban nőttem fel, a családi vállalkozásunk a házfestés volt, pont mint a filmben Dominick vállalkozása. Második generációs olasz bevándorlók gyermeke vagyok, és ez is közös pont volt a karakterekkel. A könyv egy olyan családi dinamikát mutatott be, ami nagyon ismerős volt számomra: az érzelmek és a maszkulinitás nagyon intenzíven jelentek meg az életünkben. Olasz-amerikai férfiként az ember egy bizonyos fajta maszkulinitást lát példaképként maga előtt. Nagyon közel állt hozzám mindaz, amit a könyv lapjain olvastam, valóságosnak tűnt. Úgy éreztem, hogy ilyen cinikus, ironikus és hisztérikus korban szeretnék valami valódiról, valódi érzelmekről, értékekről és emberekről forgatni. És akkor még nem is említettem azt az óriási színészi kihívást, ami a két szereppel együtt járt. Szabályosan kétfelé tépett ez a projekt.
Mark Ruffalo nagy átalakulása
Bár a sorozatban a Bosszúállók Hulkja, Mark Ruffalo egy egypetéjű ikerpárt alakít, mégsem nézhetett ki mindkét szerepben, Dominickként és Thomasként is ugyanúgy. Bár alig néhány perces különbséggel születtek, az életük teljesen másképp alakult, ami a kinézetükön is meglátszik. Míg Dominick életerős, határozott férfi lett, addig Thomas élete nagy részét begyógyszerezve, intézetből intézetbe járva töltötte, ami nyomot hagyott rajta. Fizikailag sokkal rosszabb állapotban van a bátyjánál, és jókora túlsúllyal küzd, ennek bemutatására pedig Ruffalo és a stáb egy érdekes trükköt eszelt ki.
- Ruffalo először eljátszotta a történet főszereplője, Dominick összes jelenetét.
- Ezekben a jelenetekben Thomast egy másik színész alakította, hogy Ruffalonak ne kelljen egyedül szerepelnie, és legyen mellette valaki, akire reagálhat.
- Bár megtehették volna, hogy Ruffalo-t kitömik, és felvesz egy parókat Thomas eljátszásához, ezt nem érezték hitelesnek, inkább beiktattak egy hathetes szünetet a forgatásban.
- Mark Ruffalonak tehát másfél hónapja volt, hogy nagyjából 15 kilót hízzon, és bár arra számított, hogy a dolog könnyű lesz, megszenvedett a kényszerevéssel, és a végére már semmi örömöt nem talált az étkezésekben.
- A másfél hónap után Ruffalo meghízva, új frizurával és fizimiskával jelent meg leforgatni Thomas jeleneteit. Egyes partnerei – például Rosie O’Donnell – arról számoltak be, hogy elsőre meg sem ismerték a színészt.
Milyen érzés volt elmerülni egy paranoid skizofrén személy elméjében?
M.R.: Megtanultam, hogy milyen lehet, ha az ember elméjét egyfolytában negatív hangok támadják. Iszonyatos energiát igényel bármire is koncentrálni az ilyen hangok folyamatos jelenléte mellett, és különbséget tenni aközött, hogy mi igaz, és mi az, ami csak az elménk szüleménye. Nem akarom azt állítani, hogy teljesen értem, milyen lehet így élni, hiszen csak az értheti, aki maga is átélte, de mindent megtettem azért, hogy a lehető legtöbbet magamévá tegyem belőle. Azt is megtanultam, hogy legyen bármilyen nehéz, de együtt lehet élni ezzel a betegséggel. Skizofrénként is lehet élete az embernek, van rá gyógymód, és vannak szakemberek, akik segíteni tudnak. A társadalom nagyon fél a skizofrénektől, mert misztifikáljuk őket, és amit nem értünk, attól mindig félünk. A skizofrénia sokszor járhat együtt olyan viselkedéssel, ami rémisztő lehet számunkra, ugyanakkor, ha megpróbálod megismerni és megérteni a betegséget, képes lehetsz szimpátiát és megértést tanúsítani a skizofréniában szenvedők iránt.
Derek és Mark (Fotó: HBO)
Mit gondoltok a genetikai determináltság fogalmáról? Ez központi kérdésnek tűnik a sorozatban.
D.C.: Ez a sorozat egyik nagy kérdése, Markkal részben emiatt akartuk annyira megcsinálni. Mindketten olasz-amerikai családból származunk, és mindkettőnket eléggé foglalkoztat a családunk története, az, hogy mi tett minket azzá, amik végül lettünk. Ilyen vagy olyan módon minden eddigi filmem az örökségről szól, szóval mondhatjuk, hogy megszállottja vagyok a témának, hogy milyen hatással vannak ránk a korábbi generációk tettei. A téma elsősorban a gyerekeim születése után kezdett foglalkoztatni. Kíváncsi voltam, hogy ők is ugyanazokon a dolgokon mennek-e majd át, amiken én is átmentem, ugyanazok a dolgok fogják-e foglalkoztatni őket, és a felnövésük körülményei mennyiben lesznek hatással arra, hogy milyen személyiségekké válnak. Vannak bizonyos minták a családunkban, melyek időről időre visszatérnek, és kíváncsi voltam, vajon a gyerekeim esetében is viszontlátom-e őket. A sorozatra készülve Markkal sokat foglalkoztunk epigenetikával, mert a főhősünk, Dominick egyfolytában azt próbálja megérteni, hogy ő miért lett olyan, amilyen, és az öccse miért lett annyira más ember, mint ő.
M.R.: A sorozatbéli család rengeteg tragédián esett át, és ez veszi rá Dominicket arra, hogy a családja múltjában keresse a válaszokat a jelen kérdéseire. Ezzel kapcsolatban izgalmas kísérletek születtek. Például egy egérketrecbe beraktak némi zsályát, és amikor az egér a közelébe ment, apró áramütés érte. Egy idő után megtanulta, hogy nem szabad a közelébe menni, majd amikor megszülettek a kicsinyei, azok anélkül is elkerülték a zsályát, hogy áramütés érte volna őket. Valahogy megtanulták a szabályt a genetikai kódjaikon keresztül. A viselkedésünk, a betegségeink, a reakcióink mind belénk vannak építve, a sorozatban pedig azt akartuk megmutatni, hogyan szembesül az ember az ilyen jellegű örökségével. Itt nincsenek megoldások, egyszerűen csak annyit tehetünk, hogy szembenézünk az örökségünkkel, és ennek hatására tudatosabbak leszünk.
Az Ez minden, amit tudok május 11-től látható az HBO GO-n.
