Krémest sütni elég nehéz, vajas-leveles tésztát készíteni pedig legalább olyan bonyolult és hosszadalmas feladat, mint a Holdra szállás, kivéve, ha tudunk egy rövidebb utat. Természetesen tudunk.
Egyébként, most nem is a krémesről fogunk beszélni, hanem a francia testvéréről, a mille feuille-ről, ami sokkal arisztokratikusabb, már csak azért is, mert tíz emberből nyolc ki se tudja mondani. Mill föjj-nek ejtjük egyébként, és ezer levelet jelent. A feuille, vagyis levél szó kiejtését tessék, tanuljátok meg Yves Montand örökzöld dalából, ami persze nem a sütiről szól, hanem az elmúlt szerelemről és Halott levelek (Les Feuilles Mortes) a címe, a bevezető szövegben kétszer is elhangzik a szó a művész szájából.
Ennyit a nyelvtanulásról, beszéljünk a sütiről! A mille feuille tulajdonképpen a krémes franciául, a lényege abban rejlik, hogy két vagy három leveles tészta lap közé angolkrémet töltenek. Na jó, álljunk meg egy pillanatra ennél az angolkrémnél is: a tejből, cukorból, tojássárgájából és vaníliából álló, főzött krémet nevezzük így mi, a franciák és az angolok meg nyilván nem így hívják, hanem custard-nak. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a custard fordításaként a szótárak pudingot adnak ki, mégsem tévesztendő össze a leginkább keményítőt és aromákat tartalmazó, zacskós porból főzött pudinggal, mivel az angolkrém a tojástól sűrűsödik be hő hatására, keményítőt pedig egyáltalán nem tartalmaz.
Szerencsére, a franciák egyáltalán nem csak a hagyományos, bizsergetően izgalmasan rezgő, levelestészta-custard építményt nevezzék krémesnek, vagyis mille feuille-nek, hanem tulajdonképpen bármilyen krémet alkothatunk hozzá, amit csak a fantáziánk enged.
Pedig parádés, évszázadokra visszatekintő történelme van ennek a süteménynek: elsőként egy 18. századi francia séf, Vincent La Chapelle angol nyelven írt szakácskönyve említi név szerint a süteményt, habár ekkor még krém helyett lekvárral töltötték. Napóleon uralkodása idején már eléggé befutott süteménynek számított a mille feuille, híres-nevezetes párizsi cukrászdák és éttermek kínálták a lekváros ezerlevelest, míg végül 1876-ban először, Urban Dubois francia séf elkészítette a bajor krémes verziót. Ha még nem bonyolódtunk volna bele teljesen a krémekbe, akkor ezt is kibontjuk röviden: a bajor krém úgy készül, hogy az egész tojásból főzött custard-ba (angolkrémbe) tesznek tejszínt és zselatint is, majd kifagyasztják.
Epres mille feuille (a szerző fotója)
És akkor most ledobom a börleszkbe illő krémesbombát: azt a karamellréteggel borított süteményt, amit mi francia krémesként ismerünk, az Oxford Companion to Food enciklopédia a Szegedi krémes (Szegediner Torte) címszó alatt említi.
Most, hogy tökéletesen összezavartam és bepánikoltattam mindenkit krémes fronton, de úgy, hogy térdre borulva esküdözünk égre-földre, hogy Krémest Csak Cukrászdából Veszünk, elárulom, hogy mille feuille-t lehet készíteni fél óra alatt is, sőt, a tavasz legcukibb, legszebb és legelegánsabb sütijéhez, az epres mille feuille-höz nagyjából még ennyi időre sincs szükség.
Természetesen bolti leveles tésztából dolgozunk, a krém pedig, ahogy az az eperhez a legjobban illik, tejszínből és mascarponéból áll, és egyáltalán nem kell főzni. Amikor az egyik francia oldalon rábukkantam erre a receptre, először magam sem hittem, hogy a mascarponés tejszínt habbá lehet verni, de higgyétek el, ez merő kishitűség volt a részemről, a krém állni fog, mint a cövek. Főleg, ha teszünk bele habfixálót, de anélkül is.
Epres mille feuille
Hozzávalók
- 1 csomag kinyújtott leveles tészta
- 2 dl habtejszín
- 20 dkg mascarpone
- 2 cs. vaníliás cukor
- 1 cs. habfixáló (elhagyható, anélkül is áll a hab)
- fél kg friss, illatos eper
- porcukor a tetejére
Elkészítés
- Először megsütjük a leveles tésztát. Kiterítjük egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra, villával megszurkáljuk a tetejét, felvágjuk süti méretűre, ami pont akkora, amekkorát szeretnénk, majd ráteszünk egy másik sütőlapot súlynak, és betoljuk a 180 fokos sütőbe, nagyjából 15 percre.
- Van egy másik megoldás is, amikor hagyjuk feljönni a leveles tésztát. Ebben az esetben nem szurkáljuk meg és nem teszünk rá nehezéket, hanem légkeveréssel sütjük, így jól megemelkedik. Ha így készítjük a mille feuille-t, akkor töltés előtt kettévágjuk, így kevesebb sütit és több krémet ehetünk.
Alakul a mille feuille (a szerző fotója)
- Az epret megmossuk, megszárítjuk, lecsumázzuk és hosszában félbe vágjuk. De azt is lehet, hogy egészben hagyjuk, úgyis belesüpped a habba, és akkor még több epret ehetünk. Nehogy már ne hekkeljük meg ezt is!
- Az alaposan behűtött tejszínt betesszük a robotgép táljába. A hűtés nagyon-nagyon fontos, különben soha az életben nem lesz belőle hab. A dobozos, UHT tejszíneket sem azért tartják a boltban hűtőpultban, mert különben megromlana, hanem mert jó fejek és azonnal felverhető tejszínt adnak el nekünk. Külön jót tesz neki, ha felverés előtt fél órára bedobjuk a mélyhűtőbe is.
- A tejszínbe beletesszük a mascarponét, a vaníliás cukrot (több cukorra nincs is szükség) és elkezdjük felverni a habot. Amikor félig felverődött, a biztonság kedvéért beleteszünk egy zacskó habfixálót, ami főleg keményítőből áll, de el is hagyhatjuk, jó tejszínből jó habverővel kemény habot kapunk anélkül is.
- Amikor a leveles tészta teljesen kihűlt, habzsákba töltjük a habot és összeállítjuk a sütit. Ha nincs habzsák, sütőzacskó is jó, ha levágjuk a csücskét. Az alsó tésztalapra krémpamacsokat nyomunk a habzsákból, majd ráfektetjük keresztbe az epreket és rátesszük a tetejét, végül megszórjuk porcukorral.
Kész is a csodálatos epres mille feuille.
Tészta, krém, eper (a szerző fotója)
Egyszerre mindig csak annyit érdemes összeállítani, amennyi azonnal el is fogy, mert az állott krém nem túl szép látvány, az eper pedig eresztheti a levét.
Fogyasztáskor ér levenni a felső réteget és külön mártogatni a krémbe, de szendvicsként összefogva is próbálkozhatunk vele, habár ez egy sokkal kevésbé elegáns megoldás.
