Vicces jeleneteket produkál a baba, akit le akar tenni a fűbe a szülő, mert annyira nem szeretne hozzáérni, hogy felkapja a lábát-kezét és mindent elkövet, hogy távol kerüljön a fűtől. Számos videó is kering erről a neten, ahogy babák Tom Cruise-t megszégyenítő módon próbálnak repülni inkább, mint hogy fűbe rakják őket. Cukik és imádjuk a babákat akkor is, ha utálják a füvet, de vajon honnan jön ez az ellenkezés bennük?
Egyszerű a magyarázat
Az első oka a jelenségnek az, hogy a fűszálak a babáknál szenzoros túlterheltséget okozhatnak, ami nagyjából annyit jelent, hogy túl sok inger éri őket, ami érzelmi stressz számukra. Szóval aranyosak, ahogy a videókon el akarják kerülni a füves területet, de szülőként inkább ne erőltessük a babákra a füvet, ha nincs kedvük hozzáérni.
A baba idegrendszere a születést követő pár hónapban rendkívül gyorsan fejlődik, rengeteg inger éri az összes érzékszervén keresztül. A fűszálak egyszerűen túl sok információt hordoznak számára: sokan vannak, kiszámíthatlanul mozognak, különböző hosszúságúak, csikizik a talpat, de közben mégis szúrósak, és főleg ismeretlenek, ezáltal ijesztőek. A babáknak minden okuk megvan tehát arra, hogy távoltartsák maguktól a füvet, és inkább lassan, megfontoltan ismerkedjenek vele.
Nem minden baba hajlandó így üldögélni a fűben (Kép: Unsplash)
Ezen kívül pedig van még egy fontos oka annak, hogy nemcsak a fűtől, de úgy általában a növényektől tartanak a babák. Egy 2014-es kutatásban figyelték meg azt, hogy már nyolc hónapos korukban a babák óvatosabban nyúlnak egy növényhez, mint bármilyen más tárgyhoz vagy élőlényhez. A kutatók azzal magyarázták a jelenséget, hogy az ősi önvédelmi mechanizmusok lépnek életbe még a babáknál, és egy potenciális veszélyforrást, a mérgezés lehetőségét látják a növényekben, ezért ódzkodnak ennyire tőlük. Jó eséllyel tehát ösztönösen féltik magukat a fűtől is, amikor egy teljesen ismeretlen növényként találkoznak vele.
