Hosszabb ideig tartott a menetidő, jobban kihasználtuk a vonatokat és nem nőtt minden bokorban egy fapados légitársaság. A 60-as években még igazán nagy puccban vonatozhattunk. Az utasellátó kocsikon külön bárpult és csapos volt, a felszolgálók pedig úgy festettek, mintha egy belvárosi, előkelő étteremnek dolgoznának.
Az Utasellátó vállalat 1948-ban kezdte meg működését. A vonatra várakozva a büfében ihattak, beszélgethettek az emberek, de a nagyobb állomásokon éttermek is voltak, a vonaton pedig a kornak megfelelő étkezőkocsik várták az utasokat. A 70-es években már volt olyan állomás, főleg a Balaton környékén, ahol kávét, dobozos kakaót, vagy tejet és szendvicset lehetett venni az Utasellátó által üzemeltetett automatából. Aki nem akart az előkelő étkezőkocsiban enni, az a mozgóárusnál kínált portékból tömhette meg a hasát. És emlékeztek még a kisebb büfék előtt sorakozó, színes székekre? Milyen érdekes az élet, hogy most a hirdetési oldalakon, sokan keresik ezeket a retro székeket, amelyek felújítva látványos elemei lehetnek a kertnek, vagy a terasznak…
