Sorra olvashatjuk a közösségi oldalakon, hogy elbocsátják az embereket a munkahelyükről váratlanul. Épp akkor közlik velük a kirúgás tényét, amikor fellélegeznének, hogy vége a home office-nak, lejárt a vészhelyzet, és azt hiszik, visszatér az életük a normális kerékvágásba. Ez történt Zsófival is, aki azt gondolta, csak az első meetingre megy be az irodába, de ott lesújtó hírek várták.
Derült égből kirúgás
„Júniusban, amikor már lazultak a kijárási korlátozások, szóltak az irodából, hogy lassan vége lesz a home office-nak, ezért a videós meetingek helyettek már be kell menni személyesen találkozni és átbeszélni a következő lépéseket. Arra készültem, hogy csak az lesz a téma, hogyan nyit fokozatosan a munkahely, esetleg átgondoljuk, miként lehetne megoldani, hogy egyszerre ne túl sokan legyenek majd egy légtérben. Ehelyett azonban nem a szokásos meetingen találtam magam, hanem a főnököm behívott magához és közölte, hogy nincs többé munkahelyem.”
Az eljárás nem túl emberséges, de sok nagyobb cégnél ez a metódus, hogy a mit sem sejtő alkalmazottat úgy rúgják ki, hogy már a gépéhez sem ülhet le utána, egyből szedheti a cókmókját és mehet haza. Teszik ezt nyilván a cég védelmében, hogy érzékeny adatokat ne tudjanak még lementeni maguknak az elbocsátott dolgozók, de ettől még nem igazán barátságos eljárás, Zsófit is nagyon megviselte, hogy egyik pillanatról a másikra kellett elhagynia a munkahelyét.
„Az fáj a leginkább, hogy nem volt semmilyen előjele annak, hogy ki akarnak rúgni. Végigmelóztam a karantént, úgy éreztem, helytálltam még úgy is, hogy közben a gyerekemet is terelgettem az online oktatás útvesztőjében.
Minden feladatomat határidőre megcsináltam és nem jött visszajelzés a főnökömtől, hogy bármit rosszul csináltam volna.
Igazából semmilyen visszajelzést nem kaptam ezekben a hetekben, talán emiatt gyanút foghattam volna, de azt gondoltam, hogy biztos mindenki el van úszva a home office miatt, ezért akadozik a kommunikáció. Elég nagyot tévedtem.”
A bezárások miatt a kirúgások is elszaporodtak (Kép: Unsplash)
A kirúgást Zsófi esetében nem igazán tudták szakmailag megindokolni, olyan mondatok hangzottak csak el a főnökétől, hogy nehéz helyzetbe került a cég a vírus miatt, ezért kénytelenek megválni Zsófitól. Megérti ezt az indokot is, de a csalódottság és fájdalom ettől még nem lesz kisebb, ahogy a számlák sem lesznek kevesebben, amiket fizetnie kell. „Most munkakeresés van ezerrel, de nem sok reményt fűzök hozzá, hogy találok valamit, a legtöbb munkahelyen folyik a leépítés, nem igazán keresnek új embert.
Megértem, hogy a bezárások tönkretettek sok céget, csak sajnos ez nem érdekli a számlákat, amiket ugyanúgy fizetnem kell, ha továbbra is szeretnék tetőt a fejünk felett.
Szerencsém a szerencsétlenségben , hogy a férjemnek megmaradt a munkája – egyelőre -, de nem keres sajnos olyan nagy összeget, hogy nyugodtan ülhetnék a fenekemen munka nélkül.”
Hogyan lehet megküzdeni a hirtelen jött munkanélküliséggel lelkileg?
Dr. Stephanie Sarkis klinikai szakpszichológus véleménye szerint a kirúgás után felébredhet benned a gyász érzése, amivel ugyanúgy meg kell küzdeni, mintha egy szerettedet vesztetted volna el. Mivel a munkahelyen évekig ugyanazokkal az emberekkel vagyunk kapcsolatban, ezért komoly veszteség, amikor ezt egy külső kéz hirtelen elvágja. A jelenlegi hirtelen kirúgások ezért is sokkal fájdalmasabbak, mintha magadtól mondanál fel, hiszen ez utóbbi saját döntés, amit hosszú hónapok mérlegelése előz meg, azaz már az elengedési folyamat közepén vagy, amikor elhatározod magad. A felmondáskor úgy érezheted, hogy a kezedben tartod a sorsodat és irányítod az életedet. Amikor viszont derült égből kirúgnak, mint Zsófit, akkor elönthet a tehetetlenség érzése, könnyebben merülsz el a reménytelenségben, főleg akkor, ha utána hónapokig még nem sikerül új munkahelyet találni. A szakember négy pontban írta össze, hogyan védekezz lelkileg, ha veled is megtörténik az, ami Zsófival.
1. Nem vagy egyedül!
Mantrázd sűrűn magadban, hogy milliónyi embertársaddal együtt kerültél most ebbe a helyzetbe. De ha nem lenne itt ez a járvány, akkor is rengetegen járnak ebben a cipőben, és ha szert teszel erre a látásmódra, ha sorsközösséget érzel emberek millióival, akkor sokkal kevésbé érzed majd magad egyedül a szerencsétlenségben. Tudatosítsd magadban, hogy pont ugyanezen mennek keresztül mások is, akik biztosnak érezték a helyüket a munkahelyükön, aztán hirtelen elvesztették az állásukat. Ez ad némi biztonságérzetet majd.
2. Nyúlj a támogató rendszered után!
Ha elbocsátottak, rögtön a körülötted élő, közeli és távoli ismerősök, barátok felé kell nyújtani a kezed segítségért. Nem kell szégyenlősnek lenni, boldog-boldogtalant rá kell állítani az ügyre, hogy járjon nyitott szemmel, hátha talál a saját környezetében megfelelő állást neked. Nyilván olyan emberekből kell ezt a támogató rendszert létrehozni, akik hasonló területen dolgoznak, ahol te is el szeretnél helyezkedni, hogy növeld az esélyeidet. Sok munkahelyen szeretik azt felvenni, akit egy már ott dolgozó beajánl, ezért fontos, hogy ezt a lépést megtedd. Nem mellesleg pedig azért is muszáj az ismerősöknek, barátoknak beszélni a helyzetedről, mert lelki támogatást is kapsz tőlük, miközben munkát keresnek neked.
3. Adj magadnak időt!
Bár kétségtelen, hogy ott a nyomás mindenkin, hogy el kell tartania magát és a családját, ezért úgy érezheted, hogy nem ülhetsz és foglalkozhatsz a lelkeddel. De a pszichológus szerint nem szabad kihagyni ezt a lépést, időt kell adni magadnak arra, hogy feldolgozd a történteket és elgyászold a munkahelyedet. Egy állás általában jóval több, mint a hely, ahonnan a fizetést kapod, sok esetben jó barátokat kell ilyenkor otthagyni a kollégák között, és az életed egy nagy részétől kell elköszönnöd. Ne nyomd el magadban ezeket az érzéseket, érezd, amit érezned kell, és tudd, hogy átmeneti ez a helyzet.
4. Tartsd a napi rutint!
Ha van gyereked, ez a pont könnyebben fog menni, hiszen ők betartatják a napi rutint a szülőkkel, nem engedik, hogy ágyban fetrengjünk egész nap. De még így is nehéz rendszerezni a napokat, amikor nincs munka, ami napi nyolc órában elfoglaltságot jelentene. Kapaszkodj az egyszerű napi rutinokba, mint például hogy minden reggel lezuhanyzol, reggelizel, beveted az ágyat, felöltözöl rendesen. Tervezd meg, hogyan teljenek a napok, készíts magadnak időbeosztást, hogy hány órában keresel koncentráltan munkát, hány órát szánsz pihenésre, mozgásra, és az elég alvásra. Újra kell gondolni a napjaidat, de talán most, hogy a home office miatt szinte ugyanezt el kellett végezni márciusban, nem lesz olyan nehéz feladat.
