Thomas Sauvin egy francia fiatalember, aki különös szenvedélynek hódol: régi, szemétre dobott kínai családi fotókat – pontosabban fotónegatívokat – ment meg az enyészettől, szerencsére nem csak a saját maga örömére. 2009 óta folyamatosan bővülő gyűjteménye, a ma már több mint egymillió darab képet tartalmazó Beijing Silvermine (honlap itt, instagram meg itt) nevezhető egész nyugodtan akár a kínai Fortepannak is, habár jelentős különbség, hogy míg ez utóbbit alapvetően magyarok csinálják magyaroknak, addig Sauvin projektje nyugati szűrön keresztül mutatja be az egykorvolt kínai mindennapokat, a célközönség pedig elsősorban – de persze nem kizárólag – ugyancsak nyugati ember, ami bizonyára azért befolyásolja valamelyest a szelekciót.
Illetve fontos még, hogy a Fortepannal ellentétben a Beijing Silvermine szinte kizárólag csak 1985 és 2005 között készült fotókat vonultat fel, aminek meglehetősen prózai oka van, ugyanis Kínában nagyjából ’85-ben lett a szélesebb tömegek által is elérhető hobbi az analóg (mi más) fényképezés, ami aztán kb. húsz évvel később, a digitális gépek elterjedésével ki is ment a divatból; és mit ad isten, pont ez volt az a két évtized, amikor Kína zárt és titokzatos kommunista diktatúrából az egész világra rátelepedő, ugyanakkor továbbra is elég titokzatos államkapitalista diktatúrává alakult szépen lassan, ám annál látványosabban, szóval a Beijing Silvermine fotóin keresztül akár ezt a rém izgalmas (és még annál is ijesztőbb) folyamatot is végig tudjuk követni, persze az ún. kisember perspektívájából, ami még érdekesebbé teszi az egészet.
Sauvin hosszú ideig élt Pekingben, ahol eleinte szó szerint kilószámra vásárolta a fotónegatívokat a helyi dílerektől (akik eredetileg azért gyűjtögették össze ezeket, hogy nátrium-hidroxidban feloldva némi ezüstöt nyerjenek ki belőlük), illetve újrafeldolgozó üzemektől, de ma már számos családi képet kap a világ különböző tájain élő kínaiaktól is. Noha ezek az amatőr, gyakran nem is különösebben jól sikerült fotók többnyire teljesen átlagos eseményeket – születésnapokat, esküvőket, kirándulásokat, miegymást – örökítenek meg, nyugati szemmel nézve mégis úgy festenek, mint eleve valami szupermenő kortárs művészeti magazinba szánták volna őket, és nem a családi albumba. Ennek nyilván számos oka van, egyebek mellett például az, hogy
- A kínaiak irtó fotogének, és nagyon kreatívan öltözködnek (illetve öltöztetik a gyerekeiket, pláne, ha ikrekről van szó!)
- A nők kezében csodásan mutat a virágcsokor, a férfiakéban meg a cigaretta, de egyébként is remekül használják a különféle kiegészítőket
- Imádnak giccses-bizarr szobrok, építmények és egyebek társaságában pózolni
- Na és persze alighanem Sauvin is diszkréten alakítgatja-manipulálja a felvételeket, mielőtt kirakná az internetre vagy bemutatná egy kiállításon, amivel nincs is semmi gond, elvégre ez alapvetően egy művészeti projekt, nem pedig a talált tárgyak osztálya
Kína a világ egyik leghatalmasabb országa, egyik legerősebb szuperhatalma, egyúttal pedig a legősibb, ma is létező nagy civilizáció, szóval azt nem mernénk biztosra állítani, hogy néhány pszichedelikus színekben pompázó, szürreális családi fotó majd segít jobban megérteni; de azért hátha mégis.
képek forrása: Thomas Sauvin/Beijing Silvermine