nlc.hu
Aktuális
Családi név – válasz

Családi név – válasz

Az első, amit tudnunk kell – bár nem szeretnék csalóka reményeket, illúziókat ébreszteni – az az, hogy az apák (házasságon belül és kívül egyformán!) gyakran megváltoztatják a születendő gyermeket illető álláspontjukat a gyerek megszületése után, vagy néhány hónap (esetleg egy-két év) elteltével. (Gyakorta tapasztaljuk a praxisban, hogy az a gyerek lesz az apa “kedvencévé”, akinek megszületését a leghatározottabban ellenezte. Igaz, hogy ez általában többgyerekes, házasságban élő kapcsolatokban fordul elő.)

A mélyebbre tekintő tapasztalat is azt mutatja, hogy a gyerek vállalását, megszületésének időpontját illetően az anyák az igazán kompetensek, ők tudják magukat igazán beleérezni az együttes jövőbe és abba, hogy ők mennyire állnak készen – és ez döntő fontosságú az eljövendő kisgyerek szempontjából – a gyerek fogadására. Legszívesebben azt mondanám (irigykedve), hogy a nőknek jobb az érzelmi fantáziájuk, mint nekünk, férfiaknak. (És még azt is hozzátenném, hogy a felelősséget előrelátó és felvállaló morális fantáziájuk is jobb.)
Amit kisfia édesapjáról leír, abban számomra is némi zavar és bizonytalanság tükröződik. (“Nem vállalom – adom a nevem – de csak hatóság előtt – stb.”) Tulajdonképpen látnunk kellene, és meg kellene értenünk, hogy itt egy talán tiszteletre méltónak is nevezhető szorongásról van szó, amelyik a felelősség súlyát érzi – és ugyanakkor a megtörténtekért a felelősséget – részben legalábbis – elvállalja.
A maga gondolatmenetével csak egyetérteni tudok. Igen, helyes, ha a valóságnak megfelelően – és a jelenlegi szokásoknak megfelelően – a gyerek az apja vezetéknevét viseli. De abban is igaza van, hogy ha tényleg nem következik be semmiféle kapcsolatfelvétel, és ez magában fokozódó ellenérzéseket vált ki, akkor ez lehet zavaró a felnövekvő kisgyerek számára – ezt a gondolatot egyáltalán nem tartom “merő képzelgés”-nek.

Egyetértek azzal is, amit a saját családi nevével kapcsolatban ír, és itt csak helyeselni tudom azt a megoldást, ameddig eljutott, hogy kettejük vezetéknevét adja a kisfiúnak. (Ilyenkor, mint bizonyára tudja, a két vezetéknevet kötőjellel kötik össze, és mindkettőt nagy betűvel írják; erre – különböző okokból – viszonylag gyakorta van példa a mai névadásokban; persze, ezt külön engedélyeztetni kell, tudomásom szerint.)

Igenis: fontos a név megválasztása, és én levelében is a minden részletre kiterjedő figyelmű, nagy empátiás (beleérző) képességű, érett anyai felelősségvállalás bizonyítékát látom.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top