Itthon szép nagy tévénk van, úgy tudunk moziélményhez jutni, hogy közben nem kell elviselni ezt az antikultúrát. De most a Star Warsról volt szó, meg a gyerekekről: ők nagyon szerették volna ( a többség legalábbis) mielőbb abszolválni a legújabb rész megtekintését, ezért Bence már két hete foglalt hat jegyet a hévízi Fontana Filmszínházba. Próbáltam trenírozni magam, a héten többször is vásároltam tortillacsipszet, az még jobban ropog, mint a burgonya, és megkértem családtagjaimat, hogy este szíveskedjenek elfogyasztani minél közelebb hozzám.
Nem lettem immunis a ropogtatásra, és kezdtem felvetni, hogy felajánlanám a mozijegyemet a fiúk egyik barátjának, menjen helyettem ő a Star Wars-ra. De leintettek, ez közös családi program. Kötelező. Nehéz szívvel várakoztam a többiekkel együtt a kis mozi előterében; nyugtalanul nézegettem a velünk együtt gyülekezők kezében a Chio Chipseket. Ajjaj. Felkészültek. El is futottam gyorsan az egyik közeli kávézóba, hogy egy kis idegnyugtató főzethez juttassam magam. A kiszolgálás kicsit lassú volt, így pont akkor értünk vissza Bencével és Zsófival, amikor már mindenki bent ült a teremben, és épp a mozi egyik dolgozója, de lehet, hogy főnöke szólott a közönséghez: a kópia egy helyen rossz, így mintegy három perc a Star Wars-ból szlovák szinkronnal lesz hallható.
A folytatásért kattints a Maimoni caféblogra!
