„Szerintem hagyjuk idén a halászlevet” – mondta a férjem keresztanyja a szokásos Teréz-napi családi ebéden, amikor a karácsonyi menüt szoktuk egyeztetni minden évben. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy szenteste jön össze a nagycsalád, de nem hagyjuk a házigazdát meggebedni, hanem összedobjuk a menüt. Valaki a levest vállalja, más a főételt, a köretet vagy éppen a desszertet. Évek óta így csináljuk, és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert sokkal kevesebb macerával jár így az ünnepi sütés-főzés. A menü változó, idén pulyka lesz a főszereplő, ezt már tudjuk, de sokszor volt már konfitált kacsa és rántott hal is. Egy dolog viszont még sosem maradt el – a halászlé. Amikor meghallottam idén a felvetést, a kanál is kiesett a kezemből. Halászlé nélkül számomra nincs karácsony, minden másban kompromisszumkész vagyok. A megoldás végül az lett, hogy bár eddig mindig főételes voltam, idén én vállaltam el a karácsonyi hallé készítését – nagy örömmel –, s ezzel a család is elégedettnek bizonyult.
Persze tudom, vannak háziasszonyok, akik karácsonyi menü tekintetében sokkal rugalmasabbak nálam, és minden évben valami újdonsággal kápráztatják el a szeretteiket, ötleteket merítve más nemzetek karácsonyi fogásaiból. Ha te is így tervezed idén a karácsonyi vacsorát, de még nem állt össze a fejedben a menü, akkor most virtuális gasztronómiai utazásra hívunk. Megnézzük, mit esznek szenteste más országok lakói, és igen, a végén lesznek receptek is.
A dánok és a „disznóchips”
Itthon is lehet kapni a disznó ropogósra sült bőréből készült ropogtatnivalót, amit nemes egyszerűséggel pörcként szoktak eladni. Nem összetévesztendő az azonos névre hallgató hentesáruval, inkább olyan ez, mint egy abbahagyhatatlan, tepertőből készült chips, amiből dán gyártású is kapható idehaza, és a műfaj rajongói tudhatják, hogy igen jó. Nos, a disznósült ropogós bőrrel a dánok karácsonyának is elmaradhatatlan eleme – ez a Flaeskesteg, amihez vajas burgonyát, párolt vörös káposztát és vörösbormártást fogyasztanak. A tipikus karácsonyi édesség pedig a főtt tejberizs és az Aebleskiver. Bár utóbbi neve magyarra fordítva almaszeleteket jelent, azonban a gyümölcshöz valójában nincs köze a fánkszerű sütinek, amit egy direkt erre a célra készült edényen sütnek és lekvárral meg porcukorral meghintve fogyasztanak el.
Az Aebleskiver átmenet a fánk és a palacsinta között (Fotó: Profimedia)
Ha Svédország, akkor svédasztal
A svédeknél a karácsonyi svédasztal a Julbord, amit természetesen roskadásig pakolnak minden földi jóval. Tipikus fogásnak számítanak ilyenkor a pástétomok, a majonézes cékla, a pácolt hering és lazac, kolbászfélék, felvágottak, valamint a mustáros bundában sült sonka. De nem maradhat el a legendás svéd húsgolyó a grillezett halak, az alma- és áfonyamártások, meg persze a főtt burgonya sem.
A svéd Julbord (Fotó: Getty Images)
A németek a stollenben hisznek
A vastag porcukorral borított stollen (vagy Christstollen, azaz Krisztuskalács) a németek jellegzetes karácsonyi étele, mely ha nem is szent, de az eredeti verzió, a drezdai, védett. Persze ettől még mi is elkészíthetjük, csakhogy már elkéstünk vele. Ezt a kandírozott gyümölcsökkel, mandulával és karácsonyi fűszerekkel készített édességet Mindenszentek után kezdik összeállítani a német háziasszonyok, majd csaknem két hónap pihentetés után, karácsonykor vágják fel, és a köztes időben erősen hisznek abban, hogy a végeredmény finom süti lesz, nem valami penészes, romlott szörnyűség. Hiába, a stollen készítése a hitről szól, ahogy Olga kolléganőm írta pár évvel ezelőtt.
Fotó: Sebastian Kahnert/dpa-Zentralbild/dpa
A franciák pezsgős vacsorával ünnepelnek
A gasztronómia császárainak számító franciáknál a karácsonyi vacsora előétellel indul, ami lehet osztriga vagy kacsa-, illetve libamájból készült pástétom. Főételként valamilyen sültet szolgálnak fel, elég gyakori a gesztenyével töltött liba. És nem fukarkodnak a desszertekkel sem, melyek közül legtipikusabb a Bûche de Noël, avagy mennyeien csokoládés, rumos piskótából készülő a karácsonyi fatörzs torta. Az étkezéshez persze jóféle francia pezsgőt nyeldekelnek.
Itália a panettone földje
Az olaszok nem hazudtolják meg magukat: karácsonykor is garantáltan kerülnek tésztafélék az asztalra. De emellett régiónként változik, hogy milyen főételt kínálnak ilyenkor. Van, ahol a halételeket részesítik előnyben és angolnát vagy éppen tőkehalat esznek polentával, máshol népszerűbb a carbonnade, vagyis a vörösborban lassan főtt marha vagy éppen a mézes sertésborda. Ami pedig az édességek közül elmaradhatatlan, az a nálunk is jól ismert, plus size gyümölcskenyérre hasonlító kalács, a panettone.
Panettone (Fotó: SCHMITT Franck / hemis.fr/AFP)
A briteknél a karácsonyi puding szent
A briteknél a karácsonyi vacsora jellemzően egészben sült liba vagy még inkább pulyka. Az egészben sült, töltött pulyka a december 25-ei vacsora fő attrakciója, amihez sütőben sült krumplit, párolt zöldborsót, répát és kelbimbót adnak a háziasszonyok köretként. Persze jár hozzá gravy, vagyis barnamártás és áfonyaszósz is. A desszert pedig a karácsonyi puding, amit már jóval karácsony előtt elkezdenek összerakni aszalt gyümölcsökből, mandulából, rumból, zsemlemorzsából. A hagyomány szerint karácsonyig hagyják, hogy érjenek benne az ízek, és minden családtagnak kevernie kell rajta egyet, hogy szerencséje legyen. Karácsony este aztán a pudingot brandyvel leöntik, majd flambírozva tálalják.
A lengyelek a 12 apostolra emlékeznek karácsonykor
A lengyel hagyomány szerint a karácsonyi asztalon 12 fogásnak kell lennie, ez szimbolizálja a 12 apostolt. Az asztalra kerülő ételek a világ négy sarkát reprezentálják: az erdőket a gombafélék, a mezőket a gabonák, a dombokat a gyümölcsök, a a vizek ajándékait pedig a halak jelentik az asztalon. Jellemző első fogás a gombás tésztabatyukkal gazdagított céklaleves, a húsmentes töltött káposzta és egy szintén káposztás étel, a bigos. De még a mákos tészta is karácsonyi fogás a lengyeleknél, igaz, jóval gazdagabban készítik, mint mi – magokkal és mazsolával megbolondítva.
Oroszország a kaviár és a tartalmas levesek földje
Az oroszok imádják a kaviárt, különösen a tokhalból készülő változatát. Karácsonykor – ami az ortodox naptár szerint január 7-ére esik – előételként kaviáros blinkit (palacsintához hasonló lepényke) fogyasztanak. Elmaradhatatlan a karácsonyi asztalról a tartalmas leves, ami lehet szoljanka vagy kapusztnyik, és náluk is gyakoriak az ünnepi asztalon a sültek és a káposztás ételek, mint például a vodkás toroskáposzta.
A karácsonyi sült pulyka sok nemzetnél kötelező (Fotó: Profimedia)
Cipruson olyan nincs, hogy nincsen suvla
Végül ejtsünk néhány szót a ciprusi karácsonyi ételekről is. Számomra ezek közül az édesség az, ami igazán kedves. A kourabiedes nevű finomság leginkább a mi hópehely kiflinkre hajaz, csak éppen nem dió, hanem mandula alkotja a tésztáját, viszont ez is jó sok porcukorba van forgatva. Mivel a sógorom Ciprusra nősült, hagyományosan minden december közepén csenget a postás nálunk, és megérkezik szépen becsomagolt dobozkában a kourabiedes, amit elvileg a karácsonyi vacsora végén illene elfogyasztanunk, gyakorlatilag addigra általában nyoma sincs, mert nyilván kibontjuk, és abbahagyhatatlanul finom.
Cipruson egyébként szintén népszerű ünnepi étel a töltött pulyka, de általában nem maradhat el a nagy nemzeti kedvenc, a suvla sem. Ez éppen olyan, faszénen sütött hús, mint a görögöknél a suvlaki, csak éppen nem falatnyi, hanem jóval nagyobb darabokra vágva. Készülhet csirkéből és sertésből is. És ami még gyakran kerül a karácsonyi asztalra, az a kotopoulo me bizeli, a hagyományos zöldborsós csirke.
Az ausztrálok fürdőgatyában karácsonyoznak
Nekünk, európaiaknak elképzelni is nehéz, de Ausztráliában bizony nyárra esik a karácsony. Ennek szellemében a karácsonyi menü sem olyan ütős és nehéz ételekből áll, mint a világnak ezen a felén. Az ausztrálok gyakran rendeznek az ünnepen grillpartit, ahol rákot, halat, tengeri herkentyűket és más húsféléket sütögetnek. A köret is grillezett zöldség vagy saláta, desszertként pedig pudingot vagy gyümölcsöt eszegetnek.
És végül jöjjön egy rendhagyó, háromfogásos karácsonyi menü:
Lengyel céklaleves gombás tésztabatyukkal
Nigella Lawson karácsonyi pulykasültje
Kourabiedes – Ciprus válasza a hókiflire
Hozzávalók:
- 30 dkg sütőliszt
- 25 dkg vaj
- 15 dkg durvára vágott, pörkölt mandula
- 50 g darált mandula vagy pisztácia
- 75 g porcukor
- 1 evőkanál rózsavíz
- 1/2 teáskanál vanília kivonat
- 1 evőkanál sütőpor
- csipet só
- a hempergetéshez rengeteg porcukor
A kourabiedes Ciprus válasza a hókiflire (Fotó: Profimedia)
Elkészítés:
Kezdjük a műveletet a mandula pörkölésével. A durvára vágott 15 deka mandulát egy tepsibe szórjuk, megspricceljük egy kis vízzel és 200 fokon 7-8 percig sütjük. Figyeljünk oda, nehogy megégjen! Ha kész, tegyük félre a hűtőbe kihűlni.
Amíg hűl, robotgéppel dolgozzuk egyneművé a vajat és a 75 gramm porcukrot, adjuk hozzá a darált mandulát vagy pisztáciát, egy csipet sót, a rózsavizet és a vanília-kivonatot. Közben folyamatosan keverjük. Ha egyenletesen elkeveredtek az összetevők, adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet is és keverjük ezzel is egyneműre. Végül gyors mozdulatokkal dolgozzuk bele a tésztába a hideg pirított mandulát. Fontos, hogy teljesen kihűljön és ne olvassza fel a vajas tésztát.
Melegítsük elő a sütőt ismét 20 fokra, két tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A tésztából evőkanálnyi darabokat formázzunk gömbökké, majd a közepükbe nyomjuk bele picit a hüvelykujjunkat, hogy gödröcske keletkezzen. A tele tepsiket helyezzük a forró sütőbe, majd rögtön mérsékeljük is a hőfokot 180 fokra. Süssük a kourabiedeseket 18-20 percig, amíg szép, aranysárga színt nem kapnak.
Ha megsült a tészta, vegyük ki a tepsiket, és abban hagyjuk hűlni a sütiket. Vigyázat, ha megpróbáljuk őket melegen cukorba forgatni, összetörnek! Ha kihűlt az édesség, spricceljük meg még egy picike rózsavízzel. Ezután mehetnek a porcukorba, figyeljünk, hogy minden oldalukra kerüljön bőven.
Ezzel készen is vagyunk. Nemcsak finom, de hálás sütemény is a kourabiedes, hiszen akár hetekig eláll. Már ha marad belőle.
