A koronavírus-járvány alatt sokkal több időt kényszerülünk otthon tölteni, mint amennyit normál esetben szeretnénk. A pandémia előtti világban, amikor nem a lakásban dekkoltunk álló nap, hanem munka után elmentünk sportolni, felszedtük a gyereket az iskolában, óvodábna, találkoztunk a barátokkal, elszaladtunk egy kiállításmegnyitóra, és még sorolhatnánk, nem volt kötögetésre, elmélyedt hímezgetésre időnk.
Ám a programok nagy része a szigorítások miatt egyszerűen megszűnt, ezért előbb-utóbb ki kellett találni olyan elfoglaltságokat, amiktől nem leszünk egy mérettel nagyobbak a kijárási tilalom végére. Így kerültek elő nagyanyáink kötő és horgoló eszközei, és terjedt el az interneten a csomózás technikája, a makramé.
Nem mai csirke
Szóval kicsit a globális járványnak is köszönhető, hogy az elmúlt időszakban reneszánszát éli a kötés, a horgolás és a makramé. Utóbbi egyértelműen a legnépszerűbb, tele van vele az Instagram, és egyre több lakásban tűnnek fel az ily módon készült tárgyak.
Persze ez sem mai találmány, olyannyira nem, hogy a történészek szerint olyan nagy múltra tekint vissza, mint a szövés.
„Az ősember primitív keretben csak olyan szövedék darabokat készített, amely egy ”ruhadarabhoz” éppen elegendő volt. A szálvégeket, amelyeket a szövéssel már nem tudott megerősíteni, valami módon rögzíteni kellett, hogy a szövés nem rojtolódjék el, s ezt a szálak összekötésével, összecsomózásával érte el” – olvasható a Macrame EREN Facebook oldalán.
Később aztán az emberrel együtt a csomózás is fejlődött és már díszítő szerepe is lett. Vagyis a szálakat nemcsak a szükségességének megfelelően kötözték össze, hanem tetszetős mintákat is kreáltak vele. Ezek szépsége már arra is alkalmassá tette a csomózott szálvégeket, hogy a ruházat díszéül szolgáljanak. Erre látunk példákat az ókori népek közül az asszírok és a perzsák ruházatán.
A mintás megcsomózás lassan függetlenné vált a szövedéktől: bojtot, rojtot, csipkeszerű díszítéseket is készítettek ezzel a technikával.
Sokat köszönhetünk a matrózoknak
A Wikipédia szerint Spanyolországba a mórokkal került és innen terjedt el Európába, ahol nagyon népszerűvé vált a 14. és a 15. századra. Főleg Franciaországban és Olaszországban, ott leggyakrabban oltárdíszeknél alkalmazták. Művészetként aztán a 17. század végén Angliában tűnik fel először, és a 19. században már mindenféle tárgy díszítésére használták a csomózást.
A makramé terjedésében nagy szerepet játszottak a tengerészek, hajósok, akik a hosszú utazások során sokszor kötöttek különféle csomókat a hajókötelekre, és váltak a csomózás szakértőivé.
Az így készült tárgyakat aztán eladták a helyieknek, ennek köszönhetően pedig egyre terjedt a csomózás művészete a világban. Ami azt jelenti, hogy eljutott az Amerikai Egyesült Államokba is, bár ott jóval később, az 1960-as és 1970-es években lett népszerű.
Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcákat, falikárpitokat, ékszereket, ruházatokat, növényakasztókat, abroszokat és így tovább. Természetesen a számos kultúra és az idők változtattak a makramén, de a vezérmotívuma még mindig ugyanaz.
Készíts te is otthon egyet! Vigyázz, rá lehet kattanni!
Ha kedvet kaptál te is, hogy készíts magadnak egy szép új tárgyat, akkor nem kell mást tenned, csak ki kell nézned egy olyan videót, vagy blogot, ahol lépésről lépésre megmutatják, hogyan kell csomózásból fantasztikus dolgokat készíteni. Érdemes először kisebb tárgyakkal kezdeni, az amatőrök is simán el tudják készíteni például a növényakasztókat, amelyeket aztán karácsonyi ajándékba is oda lehet adni egy olyan családtagnak, barátnak, aki odavan a növényekért.
Amire szükséged lesz:
- 2 darab fémkarika
- makraméfonal
- olló
Mutatunk egy videót is, amiben lépésről lépésre megmutatják neked a technikát. Nincs benne semmi ördöngösség, és nagyon jó stresszlevezető tud lenni.
Kiemelt kép: PixaBay
