Az angol nyelvben már külön kifejezés is van az éhség következtében kialakult ingerült állapotra: az angry (dühös) és a hungry (éhes) szavak összevonásából lett az hangry, azaz éhdühös.
A jelenség mindnyájunk számára ismerős. Csúszunk a munkával, ezért csak később tudunk ebédelni, vagy egy nagy vacsora ígéretében kihagyjuk a délutáni nasit. A végeredmény: a szemünkkel ölni tudunk, mikor a pincér már a sokadik fogást teszi egy másik vendég elé, de a mi tányérunk még üres.
De miért történik mindez? Minél több idő telik el az étkezés után, a tápanyagok mennyisége úgy csökken a véráramban. Ez a vércukorszint zuhanásával jár. Az agynak pedig a helyes működés fenntartásához glükózra lenne szüksége – de mivel ezt nem kapja meg, például az önkontrollban sem tud nekünk segíteni. Így fordulhat elő, hogy előbb leszünk bunkók vagy pikírtek, netán agresszívak, mint teli hassal.
Az agy továbbá a glükózveszteséget hormonok felszabadításával próbálja kompenzálni: például adrenalinnal és kortizollal, amik kiváltói lehetnek egy felfokozottabb, agresszívabb viselkedésnek.
És hogy mit tehetünk, hogy megszabaduljunk a bennünk rejtőző éhes szörnyetegtől? A megoldás a vércukorszint szinten tartásában rejlik: a főétkezésekre lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasszunk, ha pedig a kettő között megéhezünk, együnk gyümölcsöket vagy egészséges nassolnivalókat.
Forrás: The Huffington Post
