Indulati roham
A gyermekorvos indulati rohamnak nevezi ezt a jelenséget. Miután vége a dühkitörésnek, mintha kicserélték volna a gyereket. Némelyeknél hetente, másoknál az egész dackorszak alatt mindössze egyszer jelentkezik. Ez mindenkinél alkati sajátosság.
Ritkán fordul elő, hogy valódi betegség húzódna meg a háttérben: az EEG-vizsgálat legtöbb esetben kizárja az epilepsziát. Fontos, hogy a szülők ne essenek pánikba, őrizzék meg a nyugalmukat. Legyenek a gyerek mellett, vagy legalábbis a közelében, vegyék fel, ha szükséges, de maradjanak nyugodtak, határozottak. Így jó esély van arra, hogy a gyerek megtapasztalja: dühöngéssel mégsem ér el semmit, ezért talán hamarabb abba is hagyja.
Elterelő hadműveletek
Ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a jelenetnek, magunk is erősen felindulunk, azt sugalljuk, hogy hangoskodással több figyelmet csikarhat ki. Lehetőleg kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek a dühroham kitöréséhez vezetnek. Inkább előzzük meg a kínos perceket, különösen, ha utcán vagy vásárlásnál nézőközönség is akadna. Az anya általában tudja, min szokott feldühödni a gyereke, és látja is az arcán, a mozgásán, hogy mindjárt elszakad a cérna. Ilyenkor tereljük el a figyelmét, vessünk be valamilyen újdonságot. (De ez ne finomság legyen!) Igyekezzünk olyan helyre jutni, például hazamenni, ahol kiadhatja a dühét. Trükkjeinkkel ugyanis csak elodázzuk a kitörést. Ne is akarjuk végérvényesen belefojtani az indulatokat, néha el kell eresztenie magát. A probléma úgyis csak a dackorszak elmúltával oldódik meg.
