Az ítélkezéssel az a gond, hogy akár az egyedülálló nőket, akár a férfiakat éri, kifejezetten káros hatással lehet a mentális egészségükre. A szingli férfiak meghatározásában megtalálhatjuk a megrögzött agglegényeket, megözvegyült, elvált vagy csak a családjuktól külön élő pasikat is, így mondhatjuk nyugodtan, hogy amikor a szingli férfiak mentális egészsége miatt aggódunk, akkor ez igen sok embert érint.
Az egyedülálló férfiaknak nehezebb a szingliség
Általában a szingli nőkről, életükről, fájdalmaikról, boldogságukról olvashatunk, pedig több kutatásból is kiderült már, hogy az egyedülálló férfiak körében nagyobb arányban fordulnak elő mentális problémák, mint a nőknél vagy a házas férfiaknál. Ebből nem az a következtetés természetesen, hogy aki férfi létére szingli, annak a fejében baj van, hanem épp ellenkezőleg: a szingliség és az ezzel kapcsolatos sztereotípiák, előítéletek érintik érzékenyebben a férfiak mentális állapotát.
Például egy amerikai tanulmány szerint a 40-60 év közötti egyedülálló férfiak között három és félszer nagyobb eséllyel fordul elő öngyilkosság, mint a hasonló korú házas férfiak és szingli nők között. Egy másik tanulmányban pedig a 40-75 év közötti egyedülálló férfiakat vizsgálva jutottak arra a kutatók, hogy kétszer nagyobb az öngyilkosság kockázata náluk, mint házas társaiknál. Ráadásul még azt is találták a kutatások során, hogy az egyedülálló férfiak körében nagyobb arányban alakul ki függőség, mint a házasoknál.
Stigmák és sztereotípiák
A szakemberek szerint a legfőbb probléma a szingli férfiak elmagányosodása, ami úgy tűnik, nagyobb mértékben sújtja őket, mint a szingli nőket. Az izoláció, a szociális háló hiánya pedig simán vezethet depresszióhoz, szerhasználathoz vagy súlyos esetben öngyilkossághoz is. A magány nem a szingliség miatt éri utol a férfiakat, hiszen az egyedülálló nők például a barátnőkre és családtagokra fokozottan számíthatnak általában, hanem inkább a stigmákkal és sztereotípiákkal van a probléma, melyek a szingli férfiakat az izolációba kergetik.
Az egyedülálló férfiak számára veszélyes a magány (Kép: Getty Images)
Egy 40 év körüli szingli férfi így beszélt erről: „Mintha valami kirekesztett vámpírok lennénk mi, egyedülálló férfiak, akik veszélyt jelentenek a társadalomra. A többség úgy képzel el minket, hogy a sötétben settenkedünk ártatlan áldozatokra várva, hogy elcsábítsuk az asszonyokat és megfertőzzük a hűtlenséggel a férjeket.
Jobb, ha nem barátkozik velünk senki, mert túl szabadosak vagyunk, azért vagyunk egyedül, mert szoknyapecérként minden második nőt lefektetünk és eldobunk.
Ha pedig neadjisten a szüleinkkel élünk egyedülálló férfiként, akkor aztán végképp menekülni kell előlünk. Persze, ha mindez egy szingli nővel történik, akkor mi sem természetesebb, hogy mellette állnak a barátai, anyukája, szomszédasszonya, de egy férfi felé más az elvárás, és ha ennek nem felelsz meg, akkor inkább elkerülnek az emberek, mintha fertőző lennél.”
Az elvált pasiknak sem áll jól a szénája
Míg a nőktől ma már könnyebben elfogadja a társadalom, hogy nincs pasi az életükben, sőt, eljutottunk odáig, hogy azért sem jár nyilvános kövezés, ha felvállaljuk, hogy nem kérünk a házasságból és szeretünk egyedül élni, addig a kutatási eredmények alapján nagyon úgy tűnik, hogy a férfiakkal nem vagyunk ennyire elnézőek. Sem akkor, ha megrögzött agglegények és sosem volt élettársuk, feleségük, sem pedig akkor, ha már elváltak. Egy tanulmányban egyenesen azt találták, hogy az elvált pasiknál nagyobb a mentális problémák kialakulásának kockázata, mint azoknál az egyedülálló férfiaknál, akik sosem mentek a házasság közelébe. És sajnos az eredmények között azt is találjuk, hogy az elvált férfiak nyolcszor nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok, mint az elvált nők. Dr. Rob Whitley szociálpszichológus így ír erről:
Arra következtethetünk a kutatásokból, hogy a válás és az azt követő magány sokkal fájdalmasabb a férfiaknak, leginkább a társadalmi előítéletek és az ebből fakadó elszigetelődés miatt.
A szakember szerint azért magányosabbak az elvált férfiak, mert a nők általában több és mélyebb barátságot tartanak fenn, illetve a családtagjaikkal is közelebbi viszonyban vannak, így amikor válásra kerül a sor, körülöttük működésbe lép az a támogató közeg, ami nem engedi az elszigetelődést és a magány elharapódzását az életükben. Ezzel szemben a férfiak hajlamosabbak arra, hogy a feleségüket és a gyerekeiket tartsák elsődleges szociális kapcsolatnak az életükben, hozzájuk fordulnak lelki támogatásért és interakcióért a mindennapokban, és ha bekövetkezik a válás, akkor hirtelen elvesztik a legközelebbi, olykor egyetlen szociális kapcsolataikat.
„A válás letaglózó mindenkinek, de főleg egy férfi számára, mert általában ő az, aki elveszíti az otthonát, családját, gyerekeit is egyszerre – írja dr. Whitley. – Ez a veszteség, szeparáció a gyerekektől vezethet szégyenérzéshez, bűntudathoz, kudarcérzéshez, amiből aztán eredhet alkohol- vagy más szerhasználat.” Azaz a férfi nem feltétlenül a barátok és család felé fordul, amikor válásról van szó, hanem egyedül akarja oldani a belső feszültséget, és ezzel elindulhat a magány és depresszió lejtőjén.
A szakember szerint a probléma olyan mértékű, főleg most, a járvány miatti izolációval megfejelve, hogy muszáj fokozottan figyelnünk a környezetünkben élő egyedülálló férfiakra, és kezdeményezni velük a kapcsolat életben tartását. Akár kollégáról, akár barátról van szó, emeljük fel a telefont, írjunk egy üzenetet, kérdezzük meg, van-e kedvük beszélgetni, vagy csak küldözgessünk cicás videókat nekik, hogy a magunk csekély eszközeivel oldjuk a magány és kirekesztettség érzését a lelkükben. És az ítélkezést mindenképpen hagyjuk az ajtón kívül – nem csak az egyedülálló férfiakkal kapcsolatban.
