Minden 120 éve kezdődött, amikor Phillipe Suchard útra kelt, hogy beteg édesanyjának kedveskedjen egy kis csokoládéval. A boltban sokk érte a jószívű fiút: apró meglepetése egy kisebb vagyonba került. Phillipe eltűnődött, miért van, hogy egy gyengéd finomság, ami mindenki életébe jókedvet és örömöt hoz, megfizethetetlen. Hiszen ha megvan a kincs, amitől jobban érezzük magunkat, ahhoz bizony mindenkinek hozzá kellene férnie! Phillipe ezért elkezdte kikísérletezni saját csokiját, azt a lágy édességet, ami nem jár lemondással senki számára, ugyanakkor életeket változtathat meg.
Egy falat csoki és kész is? Sajnos elég keveset ehetünk belőle, ugyanis a 20 000 európai megkérdezett 61%-a vallotta, hogy manapság semmi kedvességet nem tapasztal embertársai részéről, minden ötödik számára pedig az emberi jóság ismeretlen fogalom.
Nicholas Christakis, a Yale Egyetem professzora szerint ez érthető, hisz az elmúlt évben a személyes kapcsolatok csökkentek, pedig mindez segítene a kedvesség és a gyengédség kinyilvánításában. Persze most, hogy jobb híján ott éljük az életünket, a social media platformokon is gyakorolhatjuk Phillipe 120 éves misszióját.
De mi hasznunk származik belőle, ha kedvesek vagyunk? A kutatás megkérdezettjeinek 50%-a szerint társadalmunk, ezáltal a mi szellemi jóllétünk is fejlődhet, ha mindenki csak egy kicsit is odafigyel a másikra, több türelmet, barátságosságot mutatva akár idegenek irányába. S bár a kérdőív adatai szerint hetente átlagosan 4 ilyen kedves gesztust tapasztalunk valamilyen módon, van még hova fejlődnünk.
Kezdetnek például alkalmazzuk a Milka atyjának módszerét is, és mondjuk el csokival, mennyire fontos nekünk a másik!
