„Tizennyolc évesen kezdtem el fotózni, nagyjából akkor, amikor rájöttem, hogy nem tudnék festeni, vagy mozgófilmeket készíteni” – meséli Hernád Géza szabadúszó fotós, az NLCafé állandó munkatársa, aki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről készített sorozatáért 2008-ban kapta meg a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nagydíját, de munkájáért az amerikai Pictures of the Yearen is kitüntették. – A fotón: Köd az autópálya mellett, 2010. október
„Bár az emberközpontú, dokumentarista fotó témaköre mozgat, nem szeretek kategóriákban gondolkodni, számomra a téma nem számít, csak a megfogalmazás. Az igazi kihívás, hogy eljussak odáig, hogy tudjam hogyan, és mit akarok megmutatni, közölni.” – A fotón: Gyula (75) egy Hort melletti roncstelepen teljesen elszigetelten él, 2015. december
„Lipótmezőhöz hasonlóan a tanyavilág képei is évekig készültek, nem lehet kispórolni az időt, amíg kitisztul a koncepció. Nem hiszek abban, hogy egy jó fotósorozat pillanatok alatt meg tud születni, nagyon sok időt, munkát igényel.” – A fotón: Elhagyatott gazdasági épület Röszke közelében, 2009. augusztus
„Ebben a folyamatban segít a síkfilmes, analóg technológia, ahol a digitális fotózással ellentétben nem készül hétszáz kép, csak egy. De hát amúgy is ez lenne a cél.” – A fotón: Gallyazás motoros fűrésszel, a háttérben egy leselejtezett vagon. Mórahalom, 2009. február
„Ezek a munkák számomra örömből születnek. Nem robotszerű munka ez, hanem egy küzdelmes folyamat, amikor a téma szinte megállás nélkül, mentálisan foglalkoztat, dolgozik bennem. Olyan sorozatot akarok készíteni, ami időtálló.” – A fotón: Parabolaantenna. Mórahalom, 2009. február
„Soha nem áll össze egyszerre a koncepció, hosszú idő mire eljutok odáig, hogy tudjam, pontosan mi az, amit be akarok mutatni. Lipótmező esetében is rengeteg irányba el lehetett volna indulni; számtalan megrázó képet készítettem, ami kiszolgáltatott, törékeny állapotában mutatja a betegeket, én mégis az embert akartam láttatni.” – A fotón: Károly és testvére, Imre. Budapest környéke, 2008. március
„A témák, amik magukkal ragadnak, véletlenszerűen találnak rám. A tanyavilágról a Magyar Hírlapnak még 2006-ban készítettünk egy nagyon népszerű sorozatot, és azt gondoltam, hogy ezt az elszigetelt életformát nem egy egynapos tatárjárás formájában kellene megörökíteni, hanem évekig lehetne fotózni.” – A fotón: Trabant P50. Ásotthalom környéke, 2009. augusztus
„Érdekes volt megfigyelni, ahogy Lipóton, úgy a tanyavilágban is egy zárt, de törékeny világban élnek az emberek. Szomorú képek rajzolódtak ki előttem olyan településekről, amik az elmúlás felé vágtáznak.” – A fotón: A műút vége. Kistelek, 2013. december
„Többek között Mórahalom, Lajosmizse, Szeged és a Pest környéki tanyákat jártam be, olyan helyek után kutattam, ahol az emberek elszigeteltségben, gyakran magányosan élnek.” – A fotón: Szilveszter (62) a Mórahalom környéki tanyakörzetben él, legközelebbi szomszédja egy kilométerre lakik tőle, 2009. február
„Számomra az elszigeteltség érdekes dolog: egyedül születünk, egyedül halunk meg, és csak saját személyiségünk megismerése után lehetünk képesek bármit felfogni a körülöttünk lévő világból, mégis nagyon megrázó, ha az ember az életét is egyedül tölti.” – A fotón: Egykori gyermekorvos. Mórahalom tanyakörzete, 2009. július
„Leginkább a kivételek és az ellentmondások foglalkoztatnak, a fotón belül is az egyéni hangvételű, de még dokumentarista fotográfia áll hozzám a legközelebb. Nem egy krónikás vagyok, aki csak alázattal dokumentál, nagyon is fontos az, hogy ezt hogyan teszem, egy jó kép soha nem arról szól amit ábrázol, csakis a kép készítőjéről.” – A fotón: Csengele, 2010. július
Lóitatónak használt kád. Budapest környéke, 2010. január
Imre édesanyjával. Mórahalom tanyakörzete, 2009. július
Emuk egy magángazdaságban. Mórahalom, 2009. augusztus
Lovas tanya, Budapest környéke, 2011. január
Elmondjuk, szerintünk kik és mik miatt kúl Magyarország és téged is erre kérünk. Találj valamit, ami miatt jó itt élni, és küldd el nekünk az nlcafe@centralmediacsoport.hu címre, hogy a kampány végére minden olvasónak egyértelmű legyen, hogy Magyarország Kúl! De miért is?
Hernád Géza fotói az NLCafén!
- „Ezeket az embereket már rengeteget taposta az élet” – egy különleges hajléktalanszállón jártunk
- „Az orvos eleve úgy indított, hogy minek nekem gyerek” – kismamák kerekesszékben
- „Mindig is szerettünk volna egy cigány kisbabát„
- Éhezés és nyomor – Tiszaburán jártunk az Adománytaxival