Ki hallott már olyat, hogy evészavarnak írunk levelet? Most mégis ezt teszem, hátha így sikerül eljutnom a saját agyam olyan részéhez, ami irányítja az evéshez való viszonyomat. Tudom, hogy nem légből kapva, nem a semmiből jöttél az életembe, kedves evészavar, járok jó ideje pszichológushoz, ráébredtem már nem egyszer, hogy a nagy háj, amit növesztettél körém, védelmi célokat szolgál. De könyörgöm, már elmehetsz, nem kell védeni, elég erős vagyok anélkül is, hogy a zsírral tartanám távol magam az emberektől.
Azért írok levelet neked, mert reménykedem benne, hogy ezzel elérhetek hozzád, és elmondhatom, hogy már nincs szükségem rád.
30 éve kísérsz az utamon, gyerekkorom óta velem vagy, összenőttünk már mi ketten. Évtizedekig harcoltam veled, azt hittem, te vagy mindennek az oka, miattad érzem olyan borzalmasan magam a bőrömben. A te számládra írtam, hogy ha lefogyok 20 kilót nagy küzdelem, véres verejték árán, akkor is visszarepül rövid időn belül legalább 10 belőle, és téged okoltalak, hogy soha, egy percig sem éreztem felszabadultan magam az idomaimmal. Ma már látom, mennyire felesleges volt ez az evészavaros harc, nem akartál rosszat nekem, sőt, épp ellenkezőleg!
Az evészavar mentőövként funkcionált a gyerekkori traumáktól (Kép: Getty Images)
Azt hitted, hogy ha még több hájat, még több zsírt pakolsz rám, az majd elűzi a gonoszokat, akik annyit bántottak gyerekkoromban. Eltünteti a környezetemből a bántalmazókat, akik olyanok, mint apám volt, akinek mindig kéznél volt a szíja, ha elégedetlen volt velem. Azt gondoltad, ha kövérre hizlalsz, akkor megmenthetsz a saját anyámtól, aki egész gyerekkoromban azt szajkózta, milyen gusztustalan disznó vagyok, és ezerszer is a fejemhez vágta, mennyire megbánta, hogy megszülettem. 30 éve játszunk huzavonát a súlyommal, én már az egészségemért küzdök, de te még mindig nem tudod elengedni a régi, gyerekkori beidegződéseket, a fájdalmas emlékeket és traumákat.
Értem és megértem, hogy az érdekemben dolgozol, de most már elég!
Köszönöm, hogy védeni próbálsz, de 30 év alatt megtanultam, hogy így nem jutok egyről a kettőre, és csak az egészségemet kockáztatom, ha te, az evészavar velem maradsz életem következő 30-40 évében is. Ha egyáltalán kihúzom addig. Semmi értelme nincs, hogy meghaljak a túlsúlytól, csak azért, mert szörnyű gyerekkorom volt. Itt az ideje, hogy elengedjem a régi sérelmeket, elengedjem anyámat, apámat, bántalmazást és velük együtt az evészavart is. Még nem járt le az időm, még dönthetek úgy, hogy jobban fogom érezni magam a saját életemben. Köszönöm, hogy vigyáztál rám, de most szeretettel menj utadra és engedj engem szabadon szárnyalni tovább.
