A Budai Várban, a Hess András tér 3. szám alatt található a Vörös Sün Ház, melynek másik két homlokzata a Fortuna utcára, illetve a Táncsics Mihály utcára néz. A ma is ismert épület négy, az 1200-as évek második felében épült ház egyesítésével jött létre. Az ingatlan ma is őriz néhány középkorból maradt elemet, például jellegzetes ablakkereteket, ajtónyílásokat. Az 1300-as években Konth Miklós nádor tulajdonában állt. Halála után az özvegye a pálos szerzetesrendnek adományozta és egy ideig itt őrizték Remete Szent Pál egyik ereklyéjét is, ami miatt az épületet ebben az időszakban Remete Szent Pál testét őrző házként emlegették.
Az épület megmaradt gótikus és reneszánsz ablakkeretei (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
A török időkben az épület súlyos károkat szenvedett, és végül a ház előtt esett el Buda utolsó török kormányzója, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa is. Buda visszafoglalása után az épületet helyreállították és a tér felé eső részén 1696-ban megnyílt a Vörös Sün fogadó, mely sokáig a Budai Várnegyed egyetlen vendégfogadója volt.
A hajdani Vörös Sün vendégfogadó műemlék épülete a fõváros I. kerületében, a Fortuna utcában (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
1764-ben az épület korábbi kertjében előbb tánctermet alakítottak ki benne, majd Felix Berner osztrák színigazgató kezdeményezésére egy színpad is felépült. Itt tartották meg az első színielőadást Budán, hamarosan pedig ide költözött be az első magyar gyermekszínház, a Verner Színház is. 1773-ban egy neves építőmester, Nöpauer Máté vásárolta meg a házat és meglátva benne a lehetőséget, rögvest kérelmet nyújtott be, hogy a nagytermet bálok lebonyolítására használhassák. A budai városi tanács azonban a kérelmet elutasította.
A Vörös Sün dombormű (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
Miután 1783-ban a kormányszékeket Pozsonyból Budára telepítették, a magisztrátus felszólította a tulajdonost a fogadó bővítésére, illetve korszerűsítésére, ám ő ennek nem akart eleget tenni, inkább bérbe adta annak működtetési jogát. 1789-ben egy Meyer Johann nevű fogorvos költöztette a rendelőjét a házba.
1805-ig működött fogadóként, majd 5 évvel később jelentős átépítés kezdődött, az épület ekkor kapott klasszicista jelleget. A ma is látható Vörös Sün dombormű is ebben az időszakban került a homlokzatra.
A 20. század elején előbb kabaré, majd a két világháború között bordélyház működött a nagy múltú épület falai között. A II. világháborúban a Vörös Sün Ház nem sérült meg jelentősebben, azonban a vakolat alól ekkor tűntek elő a középkorból maradt részletek. 1959-ben, nagyrészt a klasszicista stílust megtartva renoválták. A rendszerváltás utáni években aztán ismét felújításon esett át, ma is lényegében ezt az állapotát őrzi.
