– Milyen szerepet vállalt az Ünnepi Könyvhéten?
A Magyar Rádió színpadán dolgoztam, ahonnan élőben és felvételről is közvetítettek a Könyvhét során. A szerzőkkel, szerkesztőkkel történt beszélgetések közben olvastunk fel részleteket az adott művekből, szerzőktől Vallai Péterrel. Azt is mi mondtuk el a látogatóknak, hogy mikor, hol, ki dedikál.
Tudja, hogy miért pont önt kérték fel erre a feladatra?
Általában nem derül ki, hogy miért jutok éppen én valakinek az eszébe, de azt azért tudják rólam, hogy van képességem első olvasásra felolvasni ismeretlen szöveget, és azt is, hogy szívesen vállalok ilyesmit.
Ilyesmi alatt mit kell érteni pontosan?
Évekig vezettem például a Rádióban a Könyvről könyvért című műsort, ezenkívül tavaly is dolgoztam a Könyvnapokon. Az Élet és irodalom estjein is rendszeresen részt veszek, ahol írók, költők és a gasztronómia kapcsolata az állandó téma. Szerintem arra is gondolhattak a szervezők, hogy legyen ott egy nő, aki színes ruhában van, mégiscsak otthonosabb, kellemesebb így a dolog.
Talált olyan szerzőt, könyvet, aki/ami különösen magával ragadta?
Volt sok ismerős és sok új felfedezés. Láttam Zalán Tibor verseit, Tar Sándor könyvét, ott volt az első könyves Da Silva Katalin, két gyönyörű gyerekével. Szigethy Gábor, akit jól ismerek, könyvet írt Kállai Ferencről, akit nagyon szeretek. Csodás dedikációt kaptam tőle, már csak ezért érdemes volt ott lennem. Örömmel figyeltem azt is, milyen hosszú sor kanyarog Szabó Magda előtt.
Ilyenkor az ember kicsit visszanyeri a hitét abban, hogy szükség van még értékes dolgokra is, nem?
Igen, bár annyiféle könyv volt, hogy mindenki megtalálhatta a magáét a magas irodalomtól egészen a népszerű könyvekig. És szerintem ez így jó.
A gyerekkönyvek között is keresgélt?
Persze, hiszen a fiam négy és fél éves, találtam is neki néhány szép darabot. Szeretjük Varró Dani könyvét, és sok jót hallottam Tóth Krisztina gyerekkönyvéről is, bár azt még nem vettem meg.
Nagyon odafigyel arra, hogy milyen könyvet ad a gyerek kezébe?
Nagyon! A tartalomra is, de a rajzokra és a stílusra is. Elkeserítő, mennyi hanyag, hibás munka is piacra kerül, zanzásított Grimm-mesék, és hasonló. Szerencsére a férjemnek meg nekem még megvannak a régi gyerekkönyveink, az újakat pedig megválogatom. A rajzfilmekkel is így vagyunk. A Magyar népmeséket szeretjük, most Jankovics Marcell János vitéze a nagy kedvenc, esténként olvassuk is a művet, Márk Iván hosszú részleteket idéz már belőle. Tényleg, most jut eszembe, Jankovics Marcell is dedikált, nagy szeretettel néztem, amiért ekkora örömet szerez a filmjeivel a fiamnak.
Szeretettel beszél a könyvekről, jut ideje arra, hogy eleget olvasson?
Arra, hogy elmélyedjek egy könyvben, sajnos, nem, pedig az igazi olvasáshoz az kell, hogy legalább három egymás utáni napon legyen néhány órám az olvasásra. Hát ez egy kicsit nehéz. De most nyáron enyhül a napi hajsza, és akkor többek közt ezt is bepótolom, remélem.
